Alighogy beköszönt a jó idő, a kerékpárosok egyik napról a másikra ellepik a várost és az utakat. De ahogy előkerülnek a kerékpárok, úgy megjelennek a kerékpártolvajok is, akik egy pillanat alatt észrevétlenül és ügyesen levágják a zárat, és a boltból kilépve már csak hűlt helyét találjuk a biciklinknek.
A tolvajok legtöbbször alig pár száz dinárért adnak tovább a zsákmányon, nekünk azonban igencsak megnehezítik az életünket, hiszen közlekedési eszközünktől fosztanak meg minket, amely attól függetlenül, hogy új vagy már húsz éve kerekezünk rajta, nagyon jó szolgálatot tesz. Így vagy sokkal több pénzért, mint ami a tolvaj markát ütötte, pótoljuk a hiányt, vagy kénytelenek vagyunk egyéb módon, gyalogosan, busszal, autóval közlekedni.
– Egyik bicikli sincs biztonságban állapotától, fajtájától függetlenül. A tolvajok nem válogatnak, elviszik a régi, megkopott kerékpárokat és az új modelleket is. Aztán ötszáz, ha jobb, újabb bicikliről van szó, egy-két ezer dinárért továbbadnak rajta a piacon még aznap, de voltak olyanok is, akik Csantavérre vitték őket. Ha pedig többet is sikerül ellopniuk és eladniuk, akkor aznapra van egy jó keresetük. Megéri nekik állandóan kockáztatni, mert az elkövetők nem jutnak börtönbe – mondja Svirčev Zvonimir, a szabadkai rendőrség nyomozója, hozzátéve, hogy mivel a kerékpárok értéke nem haladja meg a 15 ezer dináros összeget, így ez is a megélhetési lopás kategóriájába tartozik, és hivatalból nem indítanak eljárást, a károsultnak kell ezt megtennie. A legtöbben azonban nem tesznek feljelentést, így az ellopott kerékpárok számát nagyon nehéz megállapítani. Tavaly összesen 347 feljelentés érkezett, ebből a rendőrségnek százötvenkét esetet sikerült felderítenie.
A lopásokra általában úgy derül fény, hogy a tettest valamilyen más okból tartóztatják le, és a vallomásából többek között a lopás is kiderül. Sajnos azonban a kerékpárok nyomát lehetetlen követni, hiszen az elkövetők legtöbbször azt mondják, nem tudják, kinek adták el. Persze a biciklik egy részét megtalálják a vallomás alapján, s a tettesek némelyikét is sikerül lefülelni, de legtöbbször a kerékpárok nem kerülnek elő. Igaz, a rendőrség bizonyos személyeket megfigyel, de sok tettes ismeretlen, és arra nincs kapacitásuk, hogy folyamatosan nyomon kövessenek minden tolvajt és kerékárlopásra szakosodott csoportot. Mint ahogy azoknak sem tudnak a nyomára bukkanni, akik megveszik a lopott bicikliket. A nyomozó szerint, ha szigorítanának a törvényen, és több megfigyelőkamera lenne elhelyezve a városban, az bizonyára nagyobb visszatartó erő lenne.
A tolvajok egyaránt tevékenykednek szerte a városban napszaktól függetlenül. A kerékpár sem a forgalmasabb, sem a csendesebb környéken nincs biztonságban, de a legtöbbet a Harcosok sorakozója lakótelepen, a Sétaerdőben, a gyermekgyógyászati rendelő közlében és a városközpontban, mindenki szeme láttára lopnak el.
– A tolvajok egy táskában viszik magukkal a vágószerszámot, szinte észre sem lehet venni, hogy levágják a zárat, és talán nincs is olyan zár, amellyel ne tudnának gyorsan megbirkózni, majd elhajtják a biciklit, mintha a sajátjuk lenne. Legtöbbször ketten vannak, s amíg az egyik figyel, a másik dolgozik. Az egész egy perc alatt lezajlik. Az elkövetők életkora változó, de általában a fiatalabb korosztályhoz tartoznak, és sok közöttük a kiskorú – tudtuk meg Svirčev Zvonimirtől.
A megtalált kerékpárokat a Forrás utcai őrs raktárában őrzik, ahol a megtett feljelentés után napokkal, hónapokkal később is lehet érdeklődni. Mindenképpen érdemes feljelentést tenni, mert ha a rendőrség rábukkan a kerékpárra, akkor azt vissza tudja juttatni a tulajdonosnak, ellenkező esetben azonban csak egy gazdátlan biciklivel van dolga. Ha megkerül a kerékpárunk, a legjobb, ha a dokumentumait is bemutatjuk, feltéve, hogy rendelkezünk vele, de leírás alapján is kiadják azt a tulajdonosának. Ennek ellenére a kerékpárok némelyikét senki sem keresi. Ha pedig a tulajdonos nem jelentkezik, egy év után a kerékpárok listáját a rendőrség átadja az önkormányzatnak, és végül árverésre bocsátják őket.
