2024. július 17., szerda

A függőség az egész családot érinti

Bemutatták a Minnesota-modellt – Szerbiában még nem alkalmazzák ezt a módszert

Újabb állomásához érkezett A drog nem ismer határokat elnevezésű IPA-projektum. Tóthné Szabó Krisztina , a Homokháti Szociális Központ Szenvedélybetegek Nappali Intézményének részlegvezetője, illetve a pályázat szakmai vezetője a projektum keretében a Minnesota-modellről tartott előadást a szabadkai Exspecto Alapítvány helyiségében.

Tóthné Szabó Krisztina lapunknak elmondta, a módszer mindenféle kémiai szerektől való függőség vagy viselkedésfüggőség esetében is alkalmazható. Elsősorban abban más és hatékonyabb ez a modell, hogy betegségként, és nem rossz szokásként, erkölcsi vagy személyiségproblémaként kezeli a függőséget, mely egyébként nem gyógyítható, csupán tünetmentesen tartható, valamint a módszer absztinencia-orientált, vagyis teljes szermentességet javasol.

– Több eszköze van a modellnek, ilyenek a sorstársak és az úgynevezett józanodó, vagyis a legalább két éve szermentes tanácsadó is. Hogy valaki tünetmentessé váljon, először is a szerhasználatot kell leállítani, majd életmód-változtatásra van szükség. A csoportba önkéntesen kell jelentkezni, azután a beteg egy-másfél hónapig egy bentlakásos terápián vesz részt, ez teljes elzártságot jelent, illetve folyamatosan vannak csoportfoglalkozások. A beteg megismeri betegségét, és saját magán felismeri a lelki, fizikai és szociális tüneteket, belátja, hogy ő tényleg alkohol- vagy éppen játékfüggő, és eljut egy olyan pontra, amikor már túl nagy károkat okoz neki a függősége, s ezért azt választja, hogy lemond a szerről. Ezután meg kell tanítani a beteget, hogy hogyan lehet szer nélkül élni, hogyan kezelje a konfliktusait, hogyan oldja meg a problémáit, hogyan tudja az érzéseit kimutatni, feldolgozni, és hogyan tud segítséget kérni – magyarázta Krisztina.

A felépülés része később az anonim önsegítőcsoportok rendszeres látogatása is, illetve nagy szerepe van a családtagoknak is, őket úgyszintén bekapcsolják a programba, mert a függőség az egész családot érinti, nem csak a beteget, s a családnak is változtatnia kell a viszonyán a függő felé. A betegeknek a tünetmentességükön egyébként egész életükben dolgozniuk kell, mert mindig történnek változások az életben, amihez alkalmazkodni kell.

Bár Európa több országában is alkalmazzák a modellt, meglehetős sikerrel, Szerbiában ez a módszer egyelőre még nem honosodott meg.