Régi újságok megsárgult lapjait olvasva nemegyszer bukkanhatunk rá olyan írásokra, amelyekben olyan tanácsokat ötleteket találhatunk, amelyeket akár a ma emberei is megfogadhatnának. Száztíz évvel ezelőtt például a Bácskai Hírlapban egy jeles bácskai festőművész művésztelep felépítését javasolta Palicson. Az írás szerzője Pechán József verbászi festőművész és fényképész volt. 1875. február 21-én született Dunacsében (Čelarevón). Mindössze tizenhárom éves volt, amikor Palánkán Eisenhut Ferenc, a kor ismert festője felfedezte. Eisenhut az ifjú tehetséget 1890-ben beajánlotta a müncheni akadémiára. Pechán tanulmányait először módosabb palánkai polgárok támogatták, majd 1892-ben állami ösztöndíjban részesült, de még ebben az évben otthagyta az akadémiát. Bécsbe ment, majd visszatért Palánkára. Innen Újvidékre ment, ahol kitanulta a fényképész szakmát, majd Verbászon Atelier del Monte néven fotóműhelyt nyitott. Vállalkozása nyereségesnek bizonyult és családot alapított. Felesége, Joeckel Teréz bátorítására kezdett ismét festészettel foglalkozni. 1899-ben részt vett az egyik budapesti tárlaton,1903-ban pedig véglegesen visszatér a festészethez, a verbászi fényképészműhelyt pedig felesége vitte tovább. Pechán ezután megjárta Párizst.
Pesten műtermet nyitott, meghívásra részt vett a nagybányai festőtelep munkájában. Emellett olyan képzőművészekkel kötött barátságot mint Czóbel Béla, Rippl-Rónai József, Kernstok Károly, Egry József, Ziffer Sándor, Medgyessy Ferenc.
Pechán József írása a Bácskai Hírlapban 1914. február 1-jén jelent meg. Ebben a művészetbe való befektetés mellett így érvelt:
„Tudjuk, hogy a modern magyar államot s a modern magyar intellektueleket sokféle kulturteher nyomja. Untalan halljuk, hogy olyan szegény országban, mint a mienk, hol iskolára, kórházra sincs elegendő pénz, fényűzés számba megy a művészet szeretete és pártolása, de ez az okoskodás
hamis alapokon indul. Andrássy Gyula, a magyar kulturembereknek ez a ritka szép típusa mondotta egyszer: Vajjon oktalan befektetés-e az, ha Caruso, akinek hangja a legértékesebb adománya, minden vagyonát e hang fejlesztésére és nem izomerejének fokozására fordítaná? És nem gyümölcsöző befektetés-e, ha a magyar faj a maga legértékesebb kvalitásainak, művészi érzékének fejlesztésére fordítja egy részét legalább vagyonának?” – tette fel a kérdést a verbászi fesőművész.
Fejtegetését azzal tette aktuálissá, hogy felvetette egy Palicson létesítendő művésztelep lehetőségét.
„Csodálatos, hogy: Bácska, hogy Szabadka máig nem gondolt még arra, milyen virágzó művésztelepet lehetne építeni Palicson. A gyors és közvetlen kapcsolat Szabadkával s ezen keresztül a fővárossal predesztinálják Palicsot egy művész-kolónia megteremtésére. Nem is szólva arról, hogy Palicsnak fürdőhely mivolta, festői motívumokban bőségesen gazdag vidéke, mennyire
kedvező volna a művésztelep létesítésére. De érthetetlen ez a nemtörődömség és közöny, már csak azért is, mert az embereket az önzésük is kellett volna már, hogy rávezesse erre az ötletre. Ne beszéljünk kultúráról és művészetről, csak nézzük az önzés szempontjából: lehet-e, kell-e – jó volna-e Palicson müvésztelepet létesíteni. Az okos önzés is azt diktálja a megyének, illetve Szabadkának, hogy a müvésztelepet csinálja meg” – javasolta Pechán József.
A festőművész ezután meg is indokolja, miért lenne célravezető művésztelepet létesíteni Palicson:
„Mert nemcsak mérhetetlen erkölcsi súlyt adna ez a városnak, de még anyagi előnyökkel is járna. Hiszen az a sok piktor, kiknek a müvésztelep otthont nyújtana, emelné a gazdasági forgalmat is. A telep kiállítására becsődülne a vidék egész intelligenciája; felkeresnék a kolóniát a fővárosi művészek és hírlapírók s szétvinnék hírét, dicsőségét a városnak országszerte. Egyébként, hogy
mit jelent a müvésztelep egy városnak, azt Nagybánya, Szolnok, Kecskemét, Kassa, Gödöllő példája fényesen illusztrálja. Íme, Kecskeméten, már szőnyegszövő telep alakult ki a müvésztelep mellett, s most készül berendezkedni a város a keramika gyártására is. A művészek irányt, ízlést adnak az ottani házi iparnak s a szőnyegszövéssel – kenyeret adtak a munkanélküli magyar parasztnak. Micsoda perspektíva tárul ott a szegény nép is a helybeli ipar elé! A legridegebb üzleti szellem is megtalálja itt a maga számítását.”
Sajnos amilyen művésztelepet javasolt Pechán József, olyan azóta sem létesült Palicson. Pechán 1922. március 6-án hunyt el Verbászon.
Nyitókép: Pechán József Piac című festménye / forrás: wikimedia.org
