Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
A Gombkötő utcát a Makszim Gorkij utcával egy kis kanyargós utcácska köti össze, amely a magyar antifasiszta ellenállás egyik vezéralakjának, a nyilasterror áldozatának, Bajcsy-Zsilinszky Endrének nevét viseli.
Bajcsy-Zsilinszky Endre 1886. június 6-án született Szarvason. Édesapja dr. Zsilinszky Endre vegyészmérnök, békéscsabai főgimnáziumi tanár, édesanyja pedig a nemesi származású Bajcsy Mária volt. Egyéves volt, amikor családja Szarvasról Békéscsabára költözött. Jogi tanulmányait Kolozsvárott, Lipcsében és Heidelbergben végezte. Békéscsabán Zsilinszky családjának nézeteltérése támadt Áchim L. Andrással, a Magyarországi Parasztpárt alapítójával. 1911. május 14-én Gábor bátya védelmében Zsilinszky Endre két pisztolylövéssel megsebesítette Áchim L. Andrást, aki sérüléseibe másfél nap után belehalt. Zsilinszky Endrét és Gábort később a bíróság önvédelem címén felmentette a gyilkosság vádja alól. Zsilinszky Endre harcolt az I. világháborúban, a szerbiai, az olasz majd az orosz fronton. A háború után kapcsolódott be a politikába, mint Gömbös Gyula híve. 1925-ben vitézzé avatták és ettől kezdve anyja nevét felvéve, a Bajcsy-Zsilinszky kettős vezetéknevet használta. 1928-tól fokozatosan eltávolodott Gömböstől és a demokratikus ellenzéki oldal egyik meghatározó alakjává vált. 1930-ban megalapította a Nemzeti Radikális Pártot, amely 1936-ban egyesült a Független Kisgazdapárttal. 1939-ben e párt jelöltjeként került be az országgyűlésbe. Felismerte, hogy a német veszéllyel szemben a Duna menti kis népek összefogással tudnak csak fellépni. Ezért 1940 februárjában Belgrádba utazott és vezető jugoszláv államférfiakkal tárgyalt a baráti együttműködésről. 1942-ben parlamenti felszólalásában követelte az újvidéki razzia felelőseinek szigorú megbüntetését. 1944. március 19-én Magyarország német megszállásakor fegyverrel fogadta a Gestapo lakásába behatoló embereit. Október 11-én a magyar kormány követelésére engedték csak szabadon. A nyilas hatalomátvétel után 1944. november 9-én elnökletével megalakult a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága, amely felkelést szervezett a német megszállás és a nyilas rémuralom ellen. Árulás miatt azonban a mozgalom lelepleződött és a nyilasok a bizottság tagjait, köztük Bajcsy-Zsilinszky Endrét letartóztatták. Bajcsy-Zsilinszkyt a sopronkőhidai fegyházba szállították, ahol 1944. december 24-én felakasztották.
A Bajcsy-Zsilinszky Endre utca a dualizmus korában az Ányos utca, majd a két világháború között Skadar utca nevet viselte. A II. világháború után kapta mai elnevezését. A titói Jugoszláviában Bajcsy-Zsilinszky Endre elsősorban antifasiszta vállalása miatt kaphatott köztéri elnevezést.
Nyitókép: Az utcácska a Gombkötő utcát köti össze a Makszim Gorkij utcával / Patyi Szilárd felvétele
