Az Albe Malagurski utca

Szabadka köztéri szobrait, illetve szökőkútjait, csobogóit, emléktábláit és emlékjeleit, valamint közkeresztjeit bemutató sorozatunk után egy új sorozatot indítunk útjára, amelyben Szabadka utca- és térneveit mutatjuk be. Kiknek a nevét viselik városunk utcái és terei? Kik voltak ezek a személyek? Kinek nevét viselték korábban ezek az utcák? A többi között ezeket a kérdéseket igyekszünk megválaszolni. Eközben pedig az utcák kialakulásának története és Szabadka múltja is feltárul majd e sorozatban.
Szabadka központjában a Lányi Ernő utca mellett van egy másik hasonlóan rövid utcácska, amely egy egykori szabadkai polgármester nevét viseli. Az Albe Malagurski utca a Szabadkai Zeneiskola déli oldalán húzódik.
Albe Čurčić Malagurski a két világháború között volt Szabadka polgármestere, azonban csak rövid ideig, ugyanis betegsége miatt kénytelen volt lemondani. Ezért neve és tevékenysége manapság már kevésbé ismert. Életútját is főleg a korabeli sajtók híradásaiból lehet rekonstruálni. Malagurski 1879. április 5-én született Szabadkán. A gimnáziumot szülővárosában végezte, majd orvosnak készült. Két évig a budapesti orvosi fakultás hallgatója volt, de tanulmányait gyenge egészsége miatt orvosi tanácsra félbeszakította és visszatért Szabadkára. 1918 novemberében a Bunyevác-Szerb Nemzeti Tanács alapító tagja volt. Részt vett és egyik szervezője volt a magyar közigazgatás elleni szerb hatalomátvételnek. Az SZHSZ Királyság megalakulása után a palicsi földművesiskola igazgatójává nevezték ki, valamint a Radikális Párt politikusaként tevékenykedett. 1922-ben a párton belül már felmerült a neve, mint polgármesterjelölt, de végül 1924 márciusában nevezték ki Szabadka első emberévé. 1925-ben e tisztségében Párizsba ment tanulmányútra, annak érdekében, hogy az ottani tapasztalatait átültesse a szabadkai közigazgatásba. 1926-ban azonban betegség miatt több hónapos szabadságra kényszerült, végül október 20-án saját kérésére egészségügyi okokból nyugdíjazták, és visszavonult a politikai szerepléstől. 1927. június 10-én hunyt el Szabadkán. A rókusi temetőben lévő családi sírboltjában helyezték örök nyugalomra.
A mai Zeneiskola épületét Magyar Imre szabadkai földbirtokos építette 1847-ben, mint bérpalotát. Az épület később a városi hatóság megvásárolta és a Szabadkai Királyi Törvényszék székházává tette, valamint 1875. augusztus 11-én a palotában tartotta meg alakuló közgyűlését a Szabadkai Ügyvédi Kamara. 1891 után a bíróság a kamarával együtt új törvényszéki palotába költözött, a mai Đuro Đaković és Makszim Gorkij utca sarkán. Az 1868-ban óta működő Zeneiskola 1914 márciusában költözött a Magyar-féle palotába, ahol azóta is működik. Az épület déli oldalán húzódó kis utcácskának azonban a dualizmus korában – legalábbis a korabeli térképek és egy 1922-ben Szabadkát bemutató kiadvány szerint –  nem volt elnevezése. A I. világháború végét követő impériumváltás után Albin utca (Albina ulica) nevet kapta. Ma pedig Szabadka egyik egykori polgármesterének emlékét őrzi a városközpontban nem messze a Városházától.