„Tűzzük ki a gyászlobogókat!”

Százharminc évvel ezelőtt 1894. március 20-án hunyt el Kossuth Lajos, nemzetünk egyik legnagyobb államférfia. Bár az 1848–49-es forradalom és szabadságharc vezető alakja idegen földön, olaszországi száműzetésben halt meg, hazájában országos gyásszal tisztelegtek emléke előtt. Nem volt ez másképp Szabadkán sem. A Szabadka és vidéke című politikai hetilap 1894. március 25-ei számát fellapozva megtudhatjuk, hogy hogyan fogadták városunkban Kossuth Lajos halálhírét.
„Szabadka város polgármestere, nagy hazánkfia, Kossuth haláláról értesülvén f. hó 21 én tanácsülést hívott egybe, melynek határozata értelmében a város lakosságához felhívás intéztetett, hogy a gyászlobogókat kitűzze. A fölhívás a következőkép hangzik: A város lakosságához! Kossuth L. meghalt. Megdöbbenéssel vesszük ezen lesújtó hirt, hogy a legnagyobb magyar, a nemzet bálványa, a magyar szabadság, egyenlőség és testvériség magasztos eszméinek lánglelkű megteremtője, a nemzeti dicsőség oszlopa ledőlt. Egy nemzet zokogó fájdalma tör fel e lesújtó hir hallatára, hogy sirassa Őt, a nagyot, a feledhetlent, akinél önzetlenebbül hazáját még magyar szív nem szerette soha. Az egész ország gyászban van, halottját siratja. Vegye ki osztályrészét az ország fájdalmában e város lakossága. Sirassuk Öt, ki a népet annyira szerette. Tűzzük ki a gyászlobogókat. – F. hó 24-én rendk. trvhatósági ülés tartatott ahol elhatároztatott, hogy az elhunyt családjának részvétirat küldessék, a gyászravatalra koszorú helyeztessék, a protestánsoknál gyászistentisztelet tartassák, legyen a gymnáziumban gyászünnepély, – és hogy Budapestre nagyobbszámú küldöttség menesztessék.”
A Szabadka és vidéke április elsejei száma gyászkerettel jelent meg, benne pedig részletes beszámolót közöltek a városunkban zajló megemlékezésekről.
„Már múlt számunkban közöltük a gyászjelentést, melyet a város tanácsa kiadott, fölszólítván abban a közönséget, hogy a nagy nemzeti gyászban részt vegyen. Röviden referáltunk a nagyszombaton meg tartott rendk. trvhatósági biz. ülésről is, mely Kossuth halála alkalmából lett összehiva.
A héten impozáns gyászünnepélyt rendeztek a »Népkör és a függetlenségi párt« a Pest szálló termeiben, mely gyászünnepélyen nemcsak a függetlenségi pártiak jelentek meg, hanem ott volt a város intelligenciájának számos kormánypárti és nemzetipárti tagja is. Az ipartestület gyászlobogóval vonult fel a gyászünnepély színhelyére. Az ünnepély elnöke Varga Károly ügyvéd volt, aki megható bevezető beszédet intézett a jelenvoltakhoz. Megnyitó után a szónoki emelvényen Mukits E. volt országos képviselő foglalt helyet és egy félóráig tartó gyászbeszédben ecsetelte a nagy hazafi életét és nagy alkotásait. Mukits után dr. Balogh ügyvéd szólott, aki Kossuth érdemeit méltatván, a nagy emberről és nagy szellemről a legnagyobb elragadtatással emlékezett meg. Az elnök záró beszéde után Kossuth-imát osztottak szét, melyet Mukits Ernő ezen alkalomra készített. A gyászünnepélyen, a dalegylet nem jelenhetvén meg, a hymnust és a szózatot az ipartestület énekelte.
F. hó 8. a Szt.-István téren gyászistentisztelet lesz, mely a szabadkai nemzeti kaszinó által a szabadkai egyesületek belevonásával rendeztetik. Az egyházi szertartást Korossy és Benedek protestáns lelkészek végzik. A nemzeti kaszinó továbbá tervbe vette, hogy Szabadkán Kossuthnak külön szobor állítassák fel ” – írták a hetilapban.
A Szabadka és vidéke április 8-ai számában pedig a szabadkai küldöttség budapesti útjáról olvashatunk beszámolót.
„Tudvalevőleg Szabadka város trvhatósága is bizottságot küldött ki, mint más városok is, azon célból, hogy Kossuth temetése alkalmából a Kossuth-fiuknál Szabadka részvétét tolmácsolja, és hogy nekik részvét iratot átadjon. Minden a trvhatóság határozata értelmében történt. Polgármester őnagysága felvezette a küldöttséget Budapestre, akik közül többen Vojnics főjegyző vezetése alatt f. hó 2-án hétfőn a »Vigadó«-ban, hol Kossuthék a deputációkat fogadták, hazafias tiszteletüket tették es küldetésüknek megfeleltek. Kossuth Ferenc, ki a küldöttséget fogadta, megköszönte a részvétet és – mint egyik jelenvolt feljegyezte – a következőt válaszolta: „Tudom hogy az önök nagy határában sok gabonát vetnek. A gabona, mit önök elvetnek, táplálja a haza népét, úgy mint édes atyám igéje egykoron táplálta. Remélem, hogy önök ezen igéhez pártkülönbség nélkül fognak ragaszkodni, mert el nem képzelhetem, hogy a magyar ne vágyódjék Magyarország szabadságáért és függetlenségéért.” – írta százharminc évvel ezelőtt a Szabadka és vidéke.