Közvetítés a Népkörből

A modern technikának köszönhetően egy élő közvetítés, megfelelő internetkapcsolat mellett, ma már egy okostelefonnal is lebonyolítható. A régi időkben azonban egy élő rádiós kívánságműsor elkészítése a kor legkorszerűbb technikai eszközei mellett is, több napos előkészítést igényelt. Hetven évvel ezelőtt, 1954. május 9-én, vasárnap az Újvidéki Rádió a szabadkai Népkörből több mint kétórás élő kívánsághangversenyt közvetített. Napilapunk erről az eseményről annak idején részletesen beszámolt, így bepillantást nyerhetünk abba, hogy milyen embert próbáló feladat volt annak idején egy ilyen műsor előkészítése és közvetítése.
A kívánsághangverseny napján megjelenő Magyar Szó egy rövid hírben számolt be arról, hogy az Újvidéki Rádió rendezvényére már napokkal a kezdés előtt minden jegy elkelt, emellett mintegy tízezer rádióhallgatót vártak a készülékek elé szerte a Vajdaságban. A május 10-ei számban pedig már arról olvashatunk, hogy a hangverseny valóban telt ház előtt zajlott le.
„Régen nem volt ilyen érdeklődés kulturrendezvény iránt Szuboticán, mint tegnap a noviszádi rádió nyilvános kivánsághangversenyén. A Népkör nézőtere zsúfolásig megtelt. Az ülőhelyek mellett körül a falak mentén hármasával-négyesével préselődött össze a nézősereg.” – állt a Magyar Szóban, majd arról számoltak be, hogy a rendezvény szünetében kisorsolták napilapunk nyereményjátékának nyerteseit, amelynek fődíja egy ingyenjegy volt a jugoszláv–angol labdarúgó-mérkőzésre.
A Magyar Szó május 11-ei számában arról olvashatunk bővebben, hogy hetven évvel ezelőtt milyen előkészületet és megfeszített munkát követelt meg a rádiósoktól egy ilyen élő közvetítés lebonyolítása.
„A rádió technikusai, Müller Károly, Nagy László és Munyin Zsivkó már pénteken utrakeltek Szuboticára egy teljes gépkocsi műszerrel, erősítőkkel, hangszórókkal, mikrofónokkal, több tekercs huzallal. Reuter Rudolf, a rendező már akkor két napja Szuboticán tartózkodott. Szombaton délután már minden rendben volt. Próbaadást is közvetítettünk a szuboticai Népkör helyiségéből, egy gyermekelőadást, amelyet a stúdióban végighallgattunk, úgynevezett vak-adáson. Vasárnap, a közvetítés alkalmával a rádióhallgatók egy része mégis bosszankodott. A vétel nem volt egészen tiszta, egyik-másik szám között hosszú volt a szünet, a zsúfolásig megtelt Népkör színháztermének lármája is zavarta a hallgatókat, a hangszín sem volt olyan, mint a rendes rádióműsorokban megszoktuk. Másképpen vélekednek a szuboticaiak, akik jelen voltak a hangversenyen. Ők nem panaszkodtak a hangszínre, a szünetekre, a terem lármája sem zavarta őket. Minden olyan természetesen folyt, mint egy másik előadáson. S mégis volt valami szokatlan. A mikrofónok a színpadon, a mozgóstudió a színpad melletti erkélyben, a másikban pedig az erősitő. És még mennyi minden, amiről Szuboticán még a jelenlévők sem tudtak. Talán apróság, ha azt mondom, hogy minden technikus zsebében néhány biztosíték is van, mert egy rövidzárlat is elég ahhoz, hogy a műsor megszakadjon.” – olvashatjuk napilapunkban.
A Népkörből közvetített élő adás végül zökkenőmentesen elkezdődhetett. Erről így írt a Magyar Szó:
„Az óra 11 óra 05 percet mutatott. Reuter Rudolf jelt adott a kezdésre. Rövid telefonbeszélgetés következett.
–  Stúdió?
–  Igen.
–  Tíz másodperc múlva kezdjük a közvetítést.
A rádió bemondója a mikrofon elé lépett.
– Rádió Noviszád a 236,6 méteres hullámhosszon. Kedves hallgatóink, kívánsághangversenyt közvetítünk a szuboticai Népkörből. – És azután minden ment simán.”
A riportban külön kiemelték, hogy az Újvidéki Rádió kívánsághangversenye sok ember munkáját dicsérte:
„És amit nem látunk és nem hallunk: Szuboticáról Noviszádig a postaalkalmazottak egész serege, a stúdió- és az adószemélyzet, akik az átvitel felett őrködnek. A rengeteg és bonyolult műszer, a sűrű huzalhálózat. Minden törekvés egyre ment: zökkenőmentesen biztosítani a közvetítést, hogy a rádióhallgatók ezrei jól szórakozzanak a készülék mellett. Sok felelősséggel és izgalommal járó munka ez, sok szakembert és műszert igényel. Ezeknek az embereknek hosszú volt a két és fél óra. Reuter Rudolf rendezőnek meg különösen. Hatféle zenekart kellett elhelyeznie és váltania a színpadon, valamennyi hangszernek lemérni a mikrofon-távolságát.” – emelte ki a Magyar Szó.
Az élő közvetítés 13 óra 45 perckor ért véget, majd legördült a függöny a Népkör színpadán.