Mit jelent a prikulics kifejezés? Ez a kérdés számos érdeklődőben felmerült, aki az elmúlt hét végén ellátogatott a Népkönyvtár padlástermében szervezett könyvbemutatóra.
A szómagyarázatra váró közönség kérését Náray Éva, a könyvtár igazgatója tolmácsolta a szerző irányába, aki kifejtette:
– A mocsárgáz öngyulladása folyamatának kísérőjelensége a belőle feltörő lángocskák jelenléte, a néprajz azonban a rossz szellemet, az ártást is jelöli a prikulics kifejezéssel. Rossz szellemekkel éltünk együtt mi, magyarok.
Az 1946-ban, Erdélyben született, pszichológus alapvégzettséggel rendelkező, mindenekelőtt újságírói hivatást gyakorló Paizs Tibor költő, író negyvenkét évig élt Erdélyben, majd közel húsz éve Magyarországra települt. Mint azonban arra a narrátor ,,honfoglalási emléktúraként” jegyzett szövegében utal: Erdély visszajár, ha másként nem is, az ábrándokban, szép emlékezet formájában. A szülőföld és a kisebbségi lét problematikáját boncolgató kiadványt a Timp Kiadó 2008-ban jelentette meg. A kiadót az irodalmi esten Solymossy Zsuzsanna képviselte. A szerzővel írótársa és jó barátja, Sinkovits Péter költő, lapunk szerkesztője beszélgetett. Sinkovits többek között rámutatott az Erdélyi prikulicsok című kötet műfaji és tartalmi sokszínűségére. Lírai vallomásként, szociográfiaként, történelmi áttekintésként és a jelen társadalmi állapot azonosításaként is értelmezhető a szöveg, mely, mint a kérdező fél kifejtette: általában három síkon mozog. Több száz évre visszanyúló történelmi visszatekintést ad közre, továbbá az elbeszélő fiatal újságírói, szülőföldjén szerzett, majd a már idősebb íróként Erdélyt felkereső farmernadrágos Szindbád útra kelésének tapasztalatait rögzíti. Sinkovitsnak azokra a kérdéseire, hogy kinek íródott elsősorban a szöveg, továbbá, hogy a szerző jelenleg hogyan értelmezi a menni vagy maradni dilemmáját, hogyan jellemzi az átlag magyarországi Erdély-szemléletét, válaszként az író a következő gondolatokat fogalmazta meg:
– Elsősorban az erdélyieknek íródott a kötetem, de az erdélyi tematika iránt érdeklődő közönség is sok ismeretet szerezhet a szövegből. Az a benyomásom, hogy a könyvbe foglalt eseményekről, több évtizednyi elzártságuk miatt, éppen az erdélyiek tudnak a legkevesebbet. Én, személy szerint sajnálom, hogy eljöttem Erdélyből, a szülőföldemről. Meglátásom szerint az teszi jól, aki megmarad a szülőföldjén. Bár küzdelmesebb életformát von maga után, tisztességesebbnek és becsületesebbnek érzem azok lépését, akik az otthonmaradás mellett döntenek. Szomorú véleménnyel vagyok az átlag magyarok Erdély-szemléletéről. Meghatározó részük elfelejtette, hogy valamikor együvé tartoztunk, teljességgel közönyössé váltak irányunkban.
Szó esett még az erdélyi magyarság mély rétegeiben zajló folyamatokról a jelenben, az erdélyi életforma és létminőség alakulásáról Románia uniós csatlakozását követően, továbbá felmerült az erdélyi magyarság hagyományokhoz való viszonyulásának problematikája. A könyvbemutatón Gazsó Hargita a szövegből vett idézetekkel támasztotta alá a beszélgetés során elhangzottakat.
