A szabadkai zsidó hitközség képviselői megkoszorúzzák az áldozatok emléktábláját (fotó: Lakatos János)
Vészkorszak, soá, holokauszt – mindhárom szó ugyanazt jelenti. A topolyai zsidóság számára ez a korszak 1941-ben kezdődött meg, a második világháború végéig tartott, s 80 százalékuk nem élte túl. Ez Cservenák Pál helytörténész előadásán hangzott el, amit vasárnap délelőtt, a zsidó temető kápolnájában tartott. A fél tízkor kezdődő megemlékezés annak a 426 fős topolyai zsidó közösségnek állított emléket, amelynek tagjait a bajsai úti, mozgó, gyűjtő- és elosztó táborba szállították, majd innen továbbvitték más lágerekbe. Cservenák elmondta, hogy a topolyai lakosság többsége nem volt zsidóellenes, sőt a szélsőséges eszméket sem támogatta, ám egy kis réteget elvakított a nemzeti szocialista eszme. Ők részt vettek a főként magyar ajkú zsidó lakosság megfélemlítésében és deportálásában – mondta el Cservenák.
Topolya polgárai nevében Bábi Attila szólt az egybegyűltekhez. A polgármester elmondta, hogy tragikus események miatt a város egy néppel, egy kultúrával lett szegényebb. Halbror Tamás, a szerbiai zsidó hitközösség képviselője reményét fejezte ki, hogy soha nem ismétlődik meg a topolyai zsidóság tragédiája. Hajvert Ákos magyarul, Anja Ko žić szerbül szavalt el egy-egy verset, Fazekas Ferenc esperes pedig imát mondott az áldozatokért. Az áldozatok emléktábláját Topolya község, a topolyai helyi közösség, a szabadkai zsidó hitközség, a Film-Múzeum civil egyesület és a zsidó temető megmentéséért alakult polgári mozgalom képviselői koszorúzták meg. A megemlékezés végén Sa ša Čović, a szabadkai zsidó hitközség tagja mondott el moleh rachamimet (gyászimát), Halbror Tamás pedig kaddist (halotti emlékimát).
