Teréz: Gyakran járunk ebbe a temetőbe, gyakrabban, mint a városi, nagy temetőbe. Amikor megyek a városba, és elmegyek a temető mellett, bejövök szüleimhez meg az uramhoz. Manapság nagyon drága a virág, korábban nem volt ilyen drága, néha 2-3 ezer dinárt is elköltök.
Lúcia: Nem járok gyakran a temetőbe, itt hét-nyolc sírt látogatok, de a Városi temetőben is vannak hozzátartozóim, az édesapám is ott nyugszik. Odahaza készítettem egy kis kegyhely-szerűséget, ha nagy gondba kerülök, rám tör a fájdalom, előveszem azt. Autó hiányában nehezen jutok ki a Városi temetőbe, leginkább csak nagy ünnepekkor – karácsony, születésnap, húsvét – megyek, néha taxival. Van kertem, ha sok virág nyílik, leszedem őket, és elviszem a temetőbe, virágra nem sokat költök. Valamikor mindenszentekre én csináltam a koszorúkat, most csináltattam őket, 11 darab elkészítésére nem volt időm. A temetők karbantartásával elégedett vagyok, még ha a sírközöket is rendeznék... Fájlalom, hogy a temető oldalkapuit becsukták, most nehezebb megközelíteni.
Antal: Hetente kétszer, háromszor jövök ki a temetőbe, januárban lesz egy éve, hogy a feleségem meghalt, egyedül vagyok. A temetőlátogatás az egyedüli vigaszom, amikor kijövök, akkor kicsit megnyugszom... Virágot 200-270 dinárért vásárolok, általában olyankor, amikor felveszem a nyugdíjamat. A virágüzletben már ismer az asszony. A temető rendezettségével elégedett vagyok, de nem szép, hogy most is odarakták a szemétdombot a kapuba, a bejárat mellé. Szégyen és gyalázat!
Imre: Őszinte leszek: nem éppen gyakran járok a temetőbe, de azért a sírokat rendben tartjuk. Átlagosan havonta egyszer jövök ki. Virágra nem sokat költök, családi házunk van, kerttel, ott nő virág is. A temető karbantartásával valóban elégedett vagyok, rendezett, a füvet lekaszálják. Általában busszal jövök, úgyhogy a befalazott oldalbejáratok nem okoznak gondot, a főbejárat előtt szállunk le.
