Miavecz Pál, rádióműszerész: Sajnálatos módon azt kell mondanom, hogy a két világháború között az iparosokat sokkal jobban megbecsülték, mint most. A háború után az ipartestület elveszítette több jogosultságát, így nem végezheti az iparosok és a segédek regisztrálását, mint ahogyan azt tehette korábban. Az utóbbi 20-30 évben működik ugyan a testület, de nem látja el már azt a feladatát, amellyel korábban megbízták. A lakosság még megbecsüli az iparosokat, nyilván tudja, hogy kisiparosok nélkül boldogulni sem lehet. Igaz, megváltoztak a működési körülmények az elnevezések is változtak, de a jó mesternek van becsülete Temerinben.
Bújdosó István, nyugdíjas vegytisztító: Nagy múltra tekintenek vissza a temerini iparosok. Ha pedig most értelmezzük azt a mondást, hogy csak annak lehet jövője, akinek múltja is van, akkor az iparosokra vonatkoztatva szép jövő áll előttük. Azok az iparosok, akik képesek fejlődni, akik tettek is valamit fejlődésükért, azokat megbecsülik. A tisztességes iparost mindig is megbecsülték, és ezeknek gazdag a múltjuk s biztos a jövőjük. Én azt tapasztaltam aktív iparos éveim során, hogy a jó iparosnak, aki tisztességesen végezte munkáját, messze híre ment, volt munkája, el tudta tartani a családját.
Kálmán Imre, központifűtés-szerelő: Aki hosszú távon becsülettel, közmegelégedésre dolgozik, annak gyorsan híre megy és azt a lakosság megbecsüli. Az én szakmámban, akik házaknál dolgoznak, nagyon észrevehető ez a hozzáállás. A polgárok általában olyan embert engednek be a házukba, a lakásukba, akiről tudják, hogy becsületes, nem fogja őket becsapni, aki a legjobb megoldást fogja kínálni. Az ilyen iparost ma is megbecsülik, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségű, vagy hogy kinél dolgozik.
