A megállás nélkül épülő lakóházak számának növekedésével az elmúlt évek során, hol lassúbb, hol pedig gyorsabb ütemben, folyamatosan csökkentek a lakásbérlés díjai Újvidéken. A kínálat növekedése fejfájást okozott a főbérlőknek: egy ideje már nem is olyan könnyű albérlőt találni. Az éppen lakó, s ezáltal biztos havi bevétel nélkül maradt újvidékieknek így jól jönnek a nemzetközi jelentőséggel bíró események, melyeket hazai és külföldi vendégek egyaránt szép számban látogatnak, s melyek közé kétségkívül oda kell sorolni a júliusban megtartandó Exit zenei fesztivált, de a közelgő mezőgazdasági vásárt is.
Nemcsak olyanok adják azonban ilyenkor ki a lakást, akik egyébként is azt teszik – sokan rokonoknál, barátoknál húzzák meg magukat néhány napig, amíg az Európa minden szegletéből érkezett fiataloktól hangos a város. Így, néhány látogatónak, meg a barátok segítségével üressé tett lakásnak köszönhetően, száz-kétszáz euróval több is kerülhet az ingatlanügyekkel egyébként nem foglalkozó újvidékinek ebben a nyári hónapban a pénztárcájába.
Eddig megy a történet gondtalan fejezete, a kellemetlenségekről szóló rész a kedves fizetővendégek megérkezése után kezdődik, a bulizókat ugyanis nem a csendességről, józanságról és hatalmas pedantériáról ismerik főbérlői körökben. Pontosabban, egyesek a lehető legrosszabbakat, mások meg a legjobbakat állítják, ahogyan az azonban lenni szokott, sokkal sebesebben terjed el a kevésbé szép mese.
Az vásár környékén lévő lakását az idén első ízben kívánta kiadni az Exit ideje alatt Brankica, aki azonban csakhamar elállt ettől a szándékától, amikor kérdezősködni kezdett az ismerősöknél a korábbi tapasztalatokat illetően.
– Szerettem volna már a mezőgazdasági vásár idejére kiadni a lakást, ez azonban nem jött össze. Habár hirdetést tettem közzé, az Exit kapcsán mégis meggondoltam magam. Nem akarok kockáztatni, nem sok jót hallottam az exitesekről, rendetlenek és nem vigyáznak a berendezésre, bútorokra. Inkább elállok az egésztől – közölte beszélgetőpartnerünk.
Mint mondta, ötven eurót tervezett kérni éjszakánként a vendégektől, s egyáltalán nem biztos abban, hogy lett volna érdeklődő, hiszen egyre több a városban az olcsóbb szolgáltatást nyújtó hostelek száma, ami valóban igaz, efféle szállást már tíz-húsz euróért is találni, s még ha alacsonyabb színvonalat is nyújtanak, tisztelet a kivételnek, a színvonal nem is elsődleges szempont ilyen esetekben.
Már egészen másféle tapasztalatokat osztott meg velünk Dragana, aki a SPENS környéki ötszobás, tizennégy fekhelyes lakását adja ki évről évre. Érdeklődésünkre elmondta, az Exit kezdete óta minden évben sikerült kihasználni az alkalmat, s csak pozitív élményekről tud beszámolni. Azt azért bevallotta, nem marad mindig minden ép állapotban.
– Természetesnek tartom, hogy a vendégek távozását követően nagytakarítást kell csinálni. Volt olyan eset is, hogy valami összetört, de ilyenkor mindig megtérítették az adott tárgy árát. A lakbért is mindig kifizették. Kezdetben csak szerbiaiaknak adtuk ki a lakást, később már külföldieknek is. Tavaly angliai vendégeink voltak és megint csak minden rendben volt – osztotta meg velünk az eddigi benyomásokat Dragana.
Igaz, ő jóval kedvezőbb áron, személyenként 10-12 euróért adja ki a fekhelyeket az Exit ideje alatt. A Dusán cár sugárúti garzonlakását hirdető Duško sem kér túl sokat a szállásért, ötven eurót fizettet minden évben személyenként az Exit teljes idejére a lakás használatáért. A tapasztalatok nem rosszak, de az eddigiekben csupán hazai lakói voltak.
Ami a „hagyományos lakbérek“ esetében érvényes, az ugyanúgy fennáll az „exites lakbéreknél“ is: minél távolabb van a szálláshely a központtól (az Exit esetében a fesztivál péterváradi színhelyétől), annál alacsonyabb az ára. Amíg egy kétszobás lakásért Péterváradon 150 eurót is elkérnek naponta, addig az Újtelepen ugyanehhez annak harmadáért, vagy még kevesebbért is hozzá lehet jutni, s így ez utóbbi, a kis ifjúsági szállók túlzsúfoltságát nem kedvelő fesztiválozók számára, bizonyára a legbarátságosabb megoldást jelentheti.
