Három napon át – tegyük hozzá, a legnagyobb forróságban, július 24-én, 25-én és 26-án – egy lelkes kis csapat gyalogolt Aracs felé, a vajdasági magyarság megmaradását jelképező, évezredes pusztatemplom felé. Magyarkanizsáról indultak, ezzel a jelmondattal: „Felajánlást teszek, hogy elzarándokolok Aracsra – Neved dicséretére és dicsőségére. Köszönöm, hogy egészségben tartottál és kérlek, továbbra is őrizd meg testi-lelki épségemet.”
– Gyönyörű érzés volt, amikor Magyarkanizsán a plébános úr megáldott és kikísért bennünket, és amikor a város határában idős emberek odajöttek és megcsókolták a keresztet. Meg amikor egy néni elárulta, hogy nem magáért jön, hanem egy rákos betegért – mondta az indulásról Bús János főszervező.
Berec Sándor, a Lešo Természetjáró Egyesület vezetője az útról beszámolva megjegyezte: a 30-35 fokos hőségben dőltek is ki útközben, de még többen csatlakoztak a csapathoz. Az egyesület munkájáról elmondta, hogy minden túrájuk előtt van egy szó: kerékpártúra, gyalogtúra – ez most zarándoktúra volt. Szép élmény volt az is, amikor az elmúlt szombaton 116 ember ment velük a kanizsai járásra, felfedezve annak szépségeit, vagy a 400 kilométeres kerékpártúra, amikor a kanizsai zászlót hordozták, a zarándoktúra azonban lélekben még többet adott.
– A zarándoklat személyesen felvállalt áldozat, amit az emberek felajánlanak önmagukért, másokért, és olyan helyre mennek, ahol közelebb érzik magukat Istenhez. A zarándoklatnak két része volt, tizennyolcan indultak pénteken gyalog, mi pedig autóbusszal utánuk, s mi végül hat kilométert gyalogoltunk, gyerekekkel, idősekkel, sérültekkel. Majdnem egyszerre értünk oda, csodálatos volt látni az arcokon a zsongást, hogy megtettük, ideértünk. Az aracsi templomban nincs fal, nincs tető, mégis hűvös volt. Ha a Jóisten akar valamit adni, azt nagyon tudja adni. Amikor már úgy tűnt, hogy a zarándokok nem bírják tovább a hőséget, mindig jött egy kis borulás. A visszaútban is benne volt a zsongó áhítat – mondta el Rafael testvér, a Szent Pál-templom kántora.
A fiatalok nevében Bús Anita és Horváth Tímea mesélte el élményeit. Anita már tavaly is részt vett az aracsi kerékpártúrán, Tímea először vállalkozott ilyesmire. Mindketten azt emelték ki, hogy élményekben gazdagodtak, értékes embereket ismertek meg a zarándokút során.
– Feszültségmentesen, néha tele humorral, máskor meg egészen mély beszélgetésekkel telt az út. Amikor a lábunk azt mondta, hogy tovább már nem megy, akkor a hitünk tovább lendített – mondta Tímea.
Nyilas Mihály magyarkanizsai polgármester tegnap ünnepélyes fogadást adott a szervezők és a részvevők tiszteletére, köszönetet mondva azért, hogy ezzel a nemes vállalással öregbítették a község hírnevét. (Fotó: Puskás Károly)
