Azt nem vonom kétségbe, hogy tavaly hatodik alkalommal rendezték meg Felsőhegyen a Kárpát-medencei Aratóünnepséget, de csupán elnevezésében volt hatodik, hiszen emlékezetem szerint nagyjából két évtizede él ez a rendezvény. Sőt sok évtizede, amikor még a szocializmusban az Ifjúsági Szövetség valóban évenként Zenta község más-más falvában szervezte meg. (Akkor még volt kapcsolat egymással.) Ezt újította fel hajdanán a felsőhegyi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület.
Kollégám írja, hogy most szerényebb keretek között Tornyoson tartják az aratóversenyt. És amint sejtem, utána következik még Kevi és Bogaras.
Ilyen esetekben nem indokolt községben gondolkodni, hiszen Felsőhegy vált az aratóünnepség központjává. Nyugodtan állíthatjuk, hogy egész Vajdaságban: tömegességében, érdeklődésben, kapcsolatteremtésben, színvonalban stb. Miként pl. a polgármester (községi elnök) újévi köszöntőjét nem Keviben vagy Felsőhegyen tartja, hanem a zentai városháza előtt, ugyanúgy vált az aratóünnepség felsőhegyi rendezvénnyé. Nem tudom, mit szólnának Oromhegyesen, ha Kanizsán (mármint a községi központban) azt mondanák, hogy a Gazdag Ág legközelebb majd Adorjánon, Martonoson vagy Horgoson lesz. Leépülne – gondolom én.
Ennek ellenére kívánok jó aratást, bár azt érzem, hogy ami elromolhat, az el is romlik.
Ha van olyan, hogy kellemes csalódás (számomra minden csalódás kellemetlen), akkor ebben reménykedem. A gyanúm viszont az, hogy veszítjük értékeinket – okoskodással vagy oktalansággal.
