Az elmúlt időszakban a szerbiai oktatási minisztérium nagy hangsúlyt fektetett az osztálykirándulások szabályzására, és azt is beharangozták, hogy az új szabályzat szeptembertől lép érvénybe. Ennek értelmében csak a középiskolás végzős diákok utazhatnak külföldre, a többi osztály pedig Szerbia sokszínűségét ismerné meg, külön hangsúllyal a sokszínűségre. A minisztérium szerint ugyanis gondot kellene fordítani arra is, hogy az utazás helyszínei ne ismétlődjenek évről évre, azaz ne mindig ugyanazokra a helyekre utazzanak a diákok, a városokban tanulók többet kiránduljanak a természetben és ismerjék meg a falvakat is, a falusi iskolások pedig betekintést nyerjenek a városi életbe. Tervbe lett véve az is, hogy a hetedikesek és a nyolcadikosok a boszniai Szerb Köztársaságba is ellátogathassanak, a nemzeti kisebbségek pedig továbbra is eljussanak az anyaországba, a magyarok tehát utazhassanak Magyarországra is, és legyen lehetőség a tanulmányutakra is.
Az új szabályzat kidolgozásában a minisztérium az osztálykirándulások egységességére, úgymond keretbe foglalására törekedett. Ne fordulhasson elő az, hogy némelyik osztály csak a közeli településeket járja körbe, mások pedig külföldi utakat tesznek. A szülők és az iskolák ezzel egyeznek is, meg nem is. Egyrészt egyetértenek abban, hogy a diákoknak illene megismerniük a saját országukat, másrészt viszont úgy érzik, ezzel nem szélesedik kellőképp a látókörük, a kulturális fejlődésük szempontjából pedig igenis látniuk kell például Görögországot és Rómát, ahol szinte megelevenednek a történelemórán tanultak. Olyanok is akadnak, akik szerint Szerbia nem eléggé érdekes, mert sem látványban, sem az élmény szintjén nem nyújthatja azt, amit a külföldi utak.
Évekre visszamenően az osztálykirándulásokat illetően a legtöbb panasz mégis azok árára vonatkozott. A minisztérium elképzeléseiben az is szerepel, hogy a szerbiai utazásokat illetően ne az elszállásolás színvonala kerüljön előtérbe, hanem a barátkozás és az együttlét. A kirándulások fontos célja az legyen, hogy a tanulók többet barátkozzanak egymással, legyenek közös élményeik, kalandjaik és összetartóbb osztályközösséget hozzanak létre. Tervbe vették a régi diáküdülőhelyek felújítását, azzal a céllal, hogy a kirándulások inkább a szabadban való tartózkodásra, a természetjárásra összpontosuljanak. Számításaik szerint az osztálykirándulások olcsóbbak lesznek, és nem terhelik meg annyira a családi költségvetést, mint az előző években.
Arról, hogy egy osztálykirándulás drága vagy sem, megoszlanak a vélemények, mert ezt a szülők leginkább a saját pénzügyi helyzetükhöz viszonyítják. Függhet a kirándulás tartalmától is, egyesek az árát ahhoz mérik, hogy mennyire találják vonzónak a kínálatot. Amikor viszont a mindennapi élelem biztosítása is gondot okoz, akkor a kirándulás maga a csapás. A többgyerekes családok kiváltképp nehéz helyzetben vannak, és az idei tanév kezdete is leginkább talán a végzősök szüleit sújtotta, mert a költséges iskolakezdés mellett az egy-két havi fizetésbe belekerülő külföldi osztálykirándulással is számolniuk kellett. A kirándulások persze nem kötelezőek, de például azok a szülők, akik nem engedhetik meg a családi nyaralásokat, fontosnak tarthatják, hogy legalább ezt nyújtsák a gyereküknek, még akkor is, ha eladósodnak. Akadnak olyanok is, akik szégyellik a helyzetüket, és emiatt sem akarják, hogy a gyerekük kimaradjon a kirándulásokból. Nem mindenki együtt érző a kevésbé jól szituált családokkal, a kirándulások kapcsán az internetes fórumokon egy magát „értelmesnek” nevező véleményező azt írta, hogy akinek nincs elég pénze, az ne is írassa be a gyerekét középiskolába, elvégre az sem kötelező. Azzal viszont a szülők többnyire egyet értenek, hogy a szabályzatnak csakis úgy van értelme, ha a belföldi kirándulások érezhetően kevesebbe kerülnek majd, mint a külföldi utak.
Erre még nem került sor. Az őszi kirándulások kapcsán sok szülő továbbra is panaszkodik. Legtöbben azt nehezményezik, hogy egy egynapos kirándulás egy közeli településre 1000-től akár 3000 dinárig is terjedhet, a két-három napos kirándulások pedig minimum tízezer dinárba, így nem igazán olcsóbbak a külföldi utazásoknál. Persze a költségek nem csupán ebből állnak. A gyereknek higiéniai komplettet kell magával vinnie, emellett zsebpénzt adni és megfelelő ruházatot biztosítani, ami plusz költséget jelenthet, mert ilyenkor derülhet ki, hogy nincs jó lábbelije a gyalogláshoz, elszakadt az utazótáskája, elhasznált az alvóruhája stb.
Egyes vélemények szerint a minisztériumi törekvések mellett sem igazán lehet számítani arra, hogy az osztálykirándulások ára jelentősen változik, mert nem csupán az út és az elszállásolás kerül pénzbe. Fizetni kell a tanárokat, orvost, egyéb kísérőket, így mindent egybevetve csakis akkor lehetnek olcsóbbak a belföldi utazások, ha azt az állam is támogatja. Mások ugyanakkor bíznak a minisztérium számításaiban, úgy vélik, hogy mivel az őszi kirándulások szervezése folyamatban volt, így ezeken nem lehetett változtatni, de már a tavaszi vagy a jövő tanévi kirándulások olcsóbbak lesznek.
