Az államvezetés és a nép egy része hatalmas megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogy az Európai Unió hajlandó velünk szóba állni a társulást illetően. Azt azonban a helyzet ismerői nem említik, hogy ezek a bizonyos tárgyalások hosszú évekig el fognak húzódni, hiszen Szerbiában sok mindent meg kell változtatni ahhoz, hogy megfeleljünk a követelményeknek. Több mint két tucat fejezetből áll a tárgyalások alapköve, s már ez az adat is kissé riasztóan hat.
Nem kétséges tehát, hogy rengeteg időre, türelemre, megalkuvásra lesz szükség. Csak példaként említjük, hogy Horvátország kereken tíz évig „bokszolt” Brüsszellel, míg sikerül minden kérdést maradéktalanul megválaszolni. Arról nem is szólva, hogy Törökország jószerével még a múlt évezredben kezdte meg a párbeszédet, de gyakorlatilag sehol sem tart az esetleges eredmény felmutatását illetően.
Rendkívül összetett folyamatról van szó, s nem csupán az unió közvetlen követeléseit kell elfogadni s annak megfelelő magatartást tanúsítani, hanem vannak olyan közvetett akadályok is, amelyeket Szerbia eddig szándékosan nem volt hajlandó elhárítani.
Arról van szó ugyanis, hogy Belgrád már tíz esztendeje tárgyal a Kereskedelmi Világszervezettel, sikertelenül. Márpedig ennek tagsága nélkül álmodnunk sem szabad az EU-hoz teljes jogú tagként való csatlakozásról. Az is bizonyos, hogy legalább tizenegy-tizenkét évre lesz szükség ahhoz, hogy a KVSZ befogadjon soraiba. Más szóval, 2025 előtt csak az ablakon kukucskálhatunk az unióba.
De hát mi baja van velünk a Kereskedelmi Világszervezetnek? Nos, erre vonatkozóan kétesélyes a válasz. Azt követelik ugyanis a belgrádi vezetéstől, hogy törvénymódosítással engedélyezze a génmódosított termények és termékek Szerbia területén történő forgalmazását. Márpedig ezt eddig egyetlen kormányunk sem volt hajlandó elfogadni.
Az ellenállás egy kicsit makacskodásnak tűnik, mivel az EU jó néhány országában az előírások ugyan lehetővé teszik ezt a világszerte vitatott GMO-árusítást, a gyakorlatban azonban még sincs rá lehetőség. Ezt az állapotot az EU csúcsvezetése egyszerűen tudomásul veszi.
Más kérdés, hogy az unióba tömörült országok miért folytatnak struccpolitikát a szóban forgó kérdésben? Végeredményben nyíltan kimondhatnák, hogy a génmódosított termékeknek/terményeknek meg kell jelenniük a piacon, s az erre vonatkozó dekrétum megszegésekor számos büntetőintézkedést elrendelhetnének.
Mindebből következik, hogy Szerbia is megváltoztathatná a GMO-ra vonatkozó törvényét, és ezzel eleget tenne a Kereskedelmi Világszervezet követelésének, mutyiban azonban megakadályozhatná, hogy a piacán megjelenjenek ezek az egyébként világszerte kétes elbírálás alá eső produktumok.
Mi azonban ésszerűtlenül elvszerűek akarunk maradni, s kötjük az ebet a karóhoz. A balkáni mentalitás ugyanis nem teszi lehetővé, hogy akár egy picit is meghajtsuk a derekunkat. Még akkor sem, ha ezzel kockáztatjuk az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat.
Vagyis mint a félig eszement ács, magunk alatt vágjuk a fát.
