A hír bejárta az egész szerbiai médiát: két újvidéki szakközépiskola elsős diákjai olyan minősíthetetlenül viselkedtek a Szerb Nemzeti Színház Antigoné című eladásán, hogy félbe kellett szakítani a produkciót. Bekiabáltak, visítoztak, mobiltelefonon beszéltek, énekeltek, sőt egyesek még a székeken is ugráltak, annyira unták az Újvidéki Művészeti Akadémia negyedéves szerb osztályának előadását. Szophoklész művét az Házi olvasmányok a színházban elnevezésű program keretében adták elő.
Szemtanúk szerint a tanárok az első sorokban ültek, a hátuk mögött tomboltak a diákok. Mint utólag kiderült, a pedagógusok egy része, amikor elszabadultak az indulatok, elvegyült a felajzott kamaszok között, próbálta lecsillapítani őket, de akkorra már késő volt, nem lehetett megfékezni a tombolókat. Életükben először vittek tizenéves diákokat színházba, hogy olyan nyugodtan beültek az első sorba?! Vagy nem ismerik a növendékeiket?! Nem készítették fel a diákokat, hogy nem turbofolk-koncertre mennek, hanem színházba, és ott hogy kell viselkedni?! Kár, hogy nem tudnak magyarul, akkor elolvashatnák a komáromi Jókai Színház honlapján A színházi viselkedés illemszabályai című összeállítást, amely gyerekeknek, diákoknak szól. Gondolom, ott sem előzmények nélkül fogalmazta meg a színházi illemtant a teátrum vezetősége.
A fiatal színinövendékeknek nincs kellő színészi, színpadi rutinjuk, hogy azonnal megszakítsák az előadást és lecsillapítsák a botrányosan viselkedőket. Erre bizony volt már példa más szerbiai/vajdasági színházakban is, amikor rendre kellett inteni a kiskorú közönséget, majd a határozott színészi, színházigazgatói fellépés után folytatódott az előadás. Sőt, emlékszem, húsz éve Magyarországon mekkora médianyilvánosságot kapott, amikor Sinkovits Imre, a legendás magyar színész az egyik budapesti színházban a diákok minősíthetetlen viselkedése miatt leállította az előadást.
Egyes iskolavezetők most azzal mentegetik a diákokat, hogy sokan közülük életükben először voltak színházi előadáson. Szégyen ilyesmivel takargatni a botrányt, mert Újvidéken van szerb nyelven működő gyermekszínház, tehát nehezen hihető, hogy épp minden egyes előadásukat sikerült elkerülniük ezeknek a szegény tudatlan báránykáknak, és most először ültek be a nézőtérre. Felmerült bennem, hogy hogyan tanították ezeknek a kamaszoknak a történelmet, ha a nézőtéren ülő süvölvények közül egyeseket már a színészek színpadra lépésekor hangos gunyoros megjegyzésre késztetett az ókori görög férfiviselet: „Nem csoda, hogy Szerbiában buzik a férfiak, mert ruhát viselnek a színpadon” – jegyezte meg már a színészek színpadra lépésekor az egyik, minden bizonnyal felvilágosult, és a másság iránt különösen toleráns középiskolás. Pokol lehetett az ifjú színészeknek a színpadon töltött minden perc, hiszen állandóan röpködtek a kedves megjegyzések, például: „Sírj már!”, „Antigoné, nyírd már ki magad!”.
Žanko Tomić, a Házi olvasmányok a színházban elnevezésű projekt vezetője azt nyilatkozta az eset kapcsán, hogy az Antigoné lehet, hogy idősebb generáció számára való. Úgy véli, a tantervben lehetnek hibák, amikor a drámai szövegeket bizonyos korosztályok számára ajánlják. Ők ugyanis a tantervre alapozva állítják színre a házi olvasmányokat.
Valószínűleg tényleg felül kellene vizsgálni és korszerűsíteni kellene a házi olvasmányok jegyzékét. A mai diákok nem szeretik a szerintük ósdi, elavult, unalmas olvasmányokat. És minden ellenállást vált ki belőlük, ami kötelező. Ez a színházlátogatásra is vonatkozik.
De milyen világot teremtenek majd ezek a fiatalok, akik színházba nem szeretnek járni, könyvet nem vesznek a kezükbe, és a filmek közül esetleg csak a legócskább akciófilmeket hajlandók megnézni?
