Van már vagy harminc éve annak, amikor egy amerikai nagyvállalat magyar származású középvezetőjével készült interjút hallgattam, amelyben a hölgy arról beszélt: sokan irigylik, hogy milyen ragyogóan keres, ám ezért az álomfizetésért cserébe még a szülőszobában is felhívta a főnöke, hogy kikérje a tanácsát egy céges ügyben. A szerződésében benne szerepelt, hogy köteles a nap 24 órájában a cégvezetés rendelkezésére állni, ezért természetesen a szülőszobából is igyekezett telefonon megadni a főnöknek a szükséges adatokat.
Nálunk minimálbérért is ugyanezt várja el sok főnök az alkalmazottjaitól: legyen elérhető mobiltelefonon a nap 24 órájában, ellenvetés nélkül túlórázzon, dolgozza át a hétvégét is, csak papíron menjen szabadságra. Míg az Európai Unióban a heti átlagos munkaidő 39,7 óra, addig Szerbiában 40–49, sőt egy felmérés szerint sokan hetente 60 órát is a munkahelyükön töltenek. Ha nem, akkor lapátra teszik őket. Ezért állandó stresszben élve, krónikus fáradsággal, alvászavarokkal küzdve igyekszik minden alkalmazott megfelelni a kívánalmaknak, mindaddig, amíg nem következik be egy váratlan baleset, nem dönti le a lábáról egy súlyos betegség.
Tudták, hogy külön emléknapja van a munkahelyi balesetben megsérülteknek és elhunytaknak, és ezt világszerte április 28-án tartják meg? Nálunk, és a környező országokban is nagyon sok állami és magánvállalatban „rommá hajtott” gépeken dolgoznak a munkások, gyakran reggeltől estig, alig fűtött, vagy fűtetlen munkacsarnokokban, iszonyú zajban. A munkaadó a karbantartáson, a dolgozók munkahelyi biztonságának megteremtésén spórol, még akkor is, ha káros vegyi anyagokról van szó. Ez akár élethosszig tartó megbetegedést, rokkantságot is okozhat. A gyakran éhbérért dolgozók pedig hallgatnak, tűrnek, mert ahol – mint nálunk – a munkaképes korú lakosság egyharmada munkanélküli, a középiskolát, egyetemet végzett fiatalok fele még esélyt sem kapott, hogy bizonyítson, ott szerencsésnek mondhatja magát mindenki, akinek van munkahelye. A dolgozókkal a tulajdonosok, főnökök sok esetben embertelen módon bánnak, gyakori eset, hogy ha valaki megbetegszik és betegszabadságra mer menni, annak már vissza sem kell térnie a munkahelyére, automatikusan ki van rúgva. E pszichoterror, a kiszolgáltatott helyzet miatt sok fiatal nő, főleg a magánvállalatoknál, gyereket sem mer vállalni.
Ám a munkahelyi stressz nemcsak a szegény, elmaradott, hanem a fejlett országok munkavállalóit is érinti. Az Európai Unió országaiban minden harmadik foglalkoztatott küzd a stresszel, a nők körében gyakoribb, mint a férfiakéban. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a munkahelyi stressz a XXI. század népbetegsége. A WHO szerint a munkahelyi stressz és a túlterheltség okozta depresszió válik 2030-ra a legfőbb betegség-okká. A tartós stressz pedig pszichoszomatikus megbetegedésekhez vezet: az immunrendszer leromlása, cukorbetegség, magas vérnyomás, szív- és érrendszeri, mozgásszervi megbetegedések stb. Ezért az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség egész Európára kiterjedő, kétéves kampányt indít Egészséges munkahelyek – Kezeljük a stresszt! címmel.
Szerbiában 2012-ben 7 millió csomag nyugtatószert adtak ki a gyógyszertárakban orvosi vényre mintegy 1,3 millió páciensnek, egy 2013-as felmérés szerint pedig minden második szerbiai polgár legalább időről időre gyógyszerrel igyekszik felülkerekedni a mindennapi problémákon. Hogy stresszország lakóivá váltunk, legfeljebb a gyógyszergyártók profitjának kedvez.
