Állami vagy magánegyetem?
Az állami egyetemen jobb a képzés, értékesebb az oklevél: 149 (60%)
A magánegyetem korszerűbb, használhatóbb tudást biztosít: 17 (6%)
Mindegy, a hallgató hozzáállása a fontos: 79 (32%)
Az állami egyetemeken jobb a képzés és értékesebb az oklevél, mint a magánegyetemeken, véli olvasóink döntő többsége, derült ki heti körkérdésünkből. A válaszadók mintegy hatvan százaléka jelölte meg ezt a válaszlehetőséget arra a kérdésre, vajon az állami vagy a magánegyetemeket tartják-e jobbaknak. Olvasóink hét százaléka ennek éppen az ellenkezőjére voksolt, mondván a magánegyetemek szerintük korszerűbb, használhatóbb tudást biztosítanak a hallgatóik számára, mint az állami egyetemek. A válaszadók közel egyharmada gondolta úgy, mindegy, hogy állami vagy magánegyetemről van-e szó, elsősorban a hallgatók hozzáállása tekinthető fontosnak.
Az utolsó válaszlehetőség második részének igazságtartalmához kétség sem férhet, hiszen tanulhat valaki az ország, vagy éppen a világ legjobb egyetemén is, ha nem kívánja elsajátítani az ott megszerezhető ismereteket, illetve nincs megfelelő motivációja a fejlődési lehetőségek kiaknázására. De vajon mit várnak el a fiatalok a felsőoktatási intézményektől? A különféle felmérések szerint a legtöbb fiatal elsősorban a kreativitásfejlesztés lehetőségeit keresi az egyetemeken. Vagy legalábbis ezeket keresné. Tény azonban, hogy országunkban sem az általános iskolai, sem a középiskolai, sem a felsőfokú oktatás kapcsán nem elsősorban a kreativitásfejlesztés jut eszünkbe. Sokkal inkább a temérdek lexikális tudás elsajátíttatására irányuló nehézkes és idejétmúlt módszerek. Tisztelet a kivételnek, persze. Az oktatási rendszerünk – a szakemberek egybehangzó véleménye szerint – alapos modernizálásra szorulna, amelynek révén talán közelebb kerülhetnénk ahhoz, hogy a tudásanyag elsajátíttatása mellett valóban alkalmassá váljon a megszerzett tudás alkalmazási lehetőségeinek elsajátíttatására, illetve a különböző készségek fejlesztésére is. Egyesek azt vallják, ilyen szempontból a magánegyetemek előnyben vannak az állami egyetemekkel szemben, hiszen szabadabban alkalmazhatják a különféle szabályokat és előírásokat, ugyanakkor nem nehezítik munkájuk gördülékenységét a régmúlt idők béklyói sem. Az állami karok esetében viszont a magánegyetemekkel szemben mégiscsak biztonságot jelent az, hogy az általuk kiadott oklevelek elismertek, és nem kell várakozni sem az akkreditálásra, sem a honosításra, sem egyéb hosszas folyamatot igénylő eljárásokra. Ilyen szempontból tehát az állami egyetemeken szerzett okleveleknek országunkban nagyobb presztízse van a lakosság körében, mint a magánegyetemeken megszerzetteknek.
A diplomák megítélése azonban nemcsak az egyetemek milyenségétől függ, hanem sok egyéb tényezőtől is. Egy néhány évvel ezelőtt készült magyarországi kutatás arra mutatott rá, hogy azok értékelik a legpozitívabban a felsőfokú oklevelet, akik vagy maguk is rendelkeznek ilyennel, vagy a gyermekeik éppen valamelyik felsőoktatási intézményben tanulnak. A diploma szóval kapcsolatos pozitív asszociációként a megkérdezettek elsősorban a tudást, az értéket és a tanulást, a leggyakrabban előforduló negatív asszociációként pedig a drága és a tartozással jár kifejezéseket jelölték meg. Arra a kérdésre, mihez fontos a diploma, a legtöbben az anyagi jólétet, illetve a társadalmi megbecsülést említették válaszként. Ennyi negatívum esetén miért van szükség mégis a diplomaszerzésre, tehetné fel valaki álnaivan a kérdést, amire a munkaerő-piaci elhelyezkedés megkönnyítésére meg a társadalmi elvárásoknak való megfelelési kényszerre vonatkozó válaszlehetőségek mellett talán még kézzelfoghatóbb magyarázatot kínáltak egy másik, a fiatalok továbbtanulási motivációit vizsgáló, szintén magyarországi kutatás eredményei is, amelyeknek értelmében azok a fiatalok, akik jelentkeztek valamilyen felsőoktatási intézménybe, valamelyik felsőoktatási intézmény hallgatói, vagy esetleg már el is végezték azt, sokkal elégedettebbek az életükkel, mint azok, akik úgy döntöttek, nem kívánnak továbbtanulni. Ennél kézzelfoghatóbb magyarázat márpedig aligha kellhet bárkinek is.
„Hittel és meggyőződéssel vallom, hogy az egyén boldogsága, sikere, társadalmi és gazdasági érvényesülése leginkább az egyén képzettségétől, tudásától függ! Még ha az egyetemi diploma nem is old meg minden problémát az életben, a legtöbb fontos dolog valóban az intézményesen megszerzett tudáson múlik, amit a diploma jelképez és igazol” – írja dr. Korhecz Tamás, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke az MNT Ösztöndíjprogramja honlapján köszöntőjében, majd így folytatja: „Ha megfigyeljük a sikeres és elismert emberek, közösségek és nemzetek történetét, a siker mögött – kevés kivétellel – a képzettséget és a tudást fogjuk felfedezni. Nem véletlen, hogy az életminőség, az életszínvonal és a gazdasági-technológiai fejlettség szempontjából a világon vezető Svédország, Finnország, Norvégia, Dánia, vagy Ausztria a lakosság általános képzettségi mutatói alapján is világelső, azaz ennek köszönheti elsőségét.”
Ebből is jól látszik, tudásra és képzettségre óriási szükség van az érvényesüléshez. Annak kérdésében azonban, hogy minderre inkább az állami vagy a magánegyetemek valamelyikén kíséreljenek-e meg szert tenni a fiatalok, nehéz egyértelműen állást foglalni. Egyesek azt mondják, a magas tandíjak elriasztják őket a magánegyetemektől, mások viszont azt hangsúlyozzák, vonzó számukra, hogy az ilyen típusú intézményekben gyakorlatiasabb oktatás folyik, mint az állami egyetemeken. A magánegyetemek ellenzői az ösztöndíjazási lehetőségek behatároltságával, támogatói viszont a hallgatói szabadsággal érvelnek. Temérdek érv és ellenérv sorakoztatható fel mind az egyik, mind a másik oldalon.
A magánegyetemekkel szemben ugyanakkor sokféle előítélet is él bennünk, köszönhetően elsősorban azoknak a negatív híreknek, amelyek a médiából özönlenek felénk, amelynek egyes ágazatai számára nyilvánvalóan elsősorban az számít hírnek, ha valamelyik intézmény plágiumbotrányba keveredik, esetleg kiderül, hogy az illetékesei kenőpénzt fogadtak el, diplomákat árusítottak és hasonlók, nem pedig az, hogy a hallgatói tisztességesen befejezték a tanulmányaikat, és a megszerezett tudásuk révén megfelelő módon tudtak érvényesülni a munkaerőpiacon. A híreszteléseknek persze sokszor valóságalapja is van, éppen ezért, ahogyan arra a Magyar Nemzeti Tanács illetékesei is időről időre felhívják a leendő főiskolai és egyetemi hallgatók figyelmét, magánegyetemek esetében mindig fontos informálódni az adott karokról, illetve fontos ellenőrizni a kar és a szak akkreditációját is. A Szerbiai Akkreditációs Bizottság ugyanis rendszeresen frissíti a honlapját, amelyen időről időre megjelenteti a karok akkreditációjával kapcsolatos információkat tartalmazó listát is.
Ahogyan olvasóink többségének véleménye is bizonyítja, országunkban az állami egyetemeken megszerzett okleveleknek nagyobb presztízsük van, mint a magánegyetemeken megszerzetteknek. Vannak azonban olyan országok is, amelyekben ezzel ellentétes tendenciák látszanak érvényesülni. Éppen ezért rendkívül fontos az, hogy a rendelkezésére álló lehetőségek alapos feltárása, valamint az egyéni jövőképpel összhangban megfogalmazott rövid és hosszú távú célok pontos kitűzése után a továbbtanulásra vonatkozó döntését mindenki belátása szerint, saját felelősségére hozza meg.
