A kormányátalakításoknak legtöbbször az a céljuk, hogy hatékonyabbá tegyék a kormány munkáját, személycserékkel végezzenek el finomhangolásokat a koalíción belüli erőviszonyokon, hogy egy új vagy új elemekkel gazdagított program teljesítésére alkalmas csapatot hozzanak létre. Így vagy úgy, a kormányátalakításoknak az a céljuk, hogy stabilitást teremtsenek olyan politikai helyzetekben, amikor ez az egyensúly közel áll a kibillenés pillanatához. A politikai kedélyek csillapítására, a csatabárd elásására, vagy kiásának elhalasztására mindig jók a kormányátalakítások. Így szokott ez lenni.
A vajdasági kormány hétfőn lezajlott átalakítása nem így sült el. Maga az átalakítás megtörtént, kijelölték az új titkárokat, megszületett két koalíciós partner között a megállapodás. Szinte elképzelhetetlen, hogy akkor hogyan történhetett meg, hogy a kormányátalakítás nemhogy nem járult hozzá a politikai stabilitás megteremtéséhez és a kedélyek lecsillapításához, ezzel ellentétben, éppen a politikai harcokat élezte ki, felszínre hozta az eddig is lappangó feszültséget koalíción belül és azon kívül. Ritka az olyan kormányátalakítás, amelynek során már magát az átalakítást sem támogatja a koalíciós partnerek egyike. Igaz, az is ritka, hogy magáról az átalakításról is e partner bevonása nélkül döntenek egy olyan kényszeredett helyzetben, amelyben az átalakításnak eleve nem sok értelme van, s melyben sem a kirekesztett partner, sem annak ellenlábas koalíciós társai nem igazán hajlanak a másik politikai lépéseinek elfogadására.
A vajdasági polgár számára az ekképp kialakult helyzet továbbra is annyit jelent, hogy nem látni a tartományban eluralkodott politikai válság befejeződését. Az indulatoktól fűtött hétfői parlamenti ülés is arról tanúskodik, hogy a politikai pártok készen állnak a választási kampányra jellemző beszédek mondására, ujjal mutogatni egymásra, erejüket fitogtatni. A baj csak az, hogy a jelenlegi állás szerint választások még mintegy másfél évig nem lesznek, így egy a problémák megoldásával nem foglalkozó, politikai mutatványokban dús kampányrendezvény-sorozattá válik hosszú időre Vajdaság politikai színtere. Show, amelyet a polgárok fizetnek, de még csak nem is kérdezik meg őket, mit szeretnének látni.
