Jönnek olyan idők, amikor rettenetesen kapaszkodnunk kell. Makacsul meg kell fogódzkodnunk mindenben, ami a miénk, ami rólunk szól, amire büszkék lehetünk. Mindenben, ami létezésünket, ittlétünket bizonyítja töretlen módon. Igen, a vajdasági magyar közösség önhibáján kívül gyakran él meg, s ami még fontosabb, él túl ilyen időket. Igazságtalanul sokszor. A kilencvenes évek szélvihara után ma, szélvihar nélkül ugyan, de ismét ilyen idők jöttek el. S most sem mi tehetünk róla.
A közösség aggasztó gyorsasággal fogyatkozik. El innen, mondják a fiatalok, akik már nem tudnak várni még egy évet munkára, vagy még tanulmányaik során eldöntik, hogy boldogulásukat meg sem próbálják idehaza keresni. Nem okolhatjuk őket. Megbecsülést, karriert, megélhetést, normális életet akarnak. Azt azonban nem lehet elvitatni, hogy minden egyes poggyászát utoljára csomagoló vajdasági magyar a közösség tragédiáját is jelenti egyben.
Soha sem volt annyira szükség a jelenlétünket, túlélésünket, megmaradásunkat alátámasztó jelképeinkre, mint ma. Ebben a tekintetben az aracsi pusztatemplom romosságában, de korral dacoló létezésével kiemelkedik minden műemlékünk közül. Üzenete van. A csodát ismerteti velünk. Sok szempontból különbözünk mi egymástól a saját magyar közösségünkön belül is. Másként gondolkodunk, más utakon járunk. Ez így teljesen normális. Akkor van baj, amikor megmaradásunkat vonjuk kétségbe, amikor nem tudjuk százszázalékos bizonyossággal kijelenteni, hogy márpedig holnap is itt leszünk. A pusztatemplom egy pillanat alatt feloszlat minden kételyt, romos falai között nincs egyetlen olyan magyar, aki ne érezné: a válasz olyan egyszerű, hogy nem is érthető, hogyan vonhattuk kétségbe. Elismeréssel tartozunk az újonnan felállt Magyar Nemzeti Tanácsnak, amely tudatában van ennek a különös jelenségnek, s már a szerb intézményekkel is tudatosította, nemcsak magyar, hanem regionális szempontból is kiemelkedő műemlékkel állunk szemben, mely hamarosan méltó bánásmódban részesül, valóban kincsként kezelik.
A jelkép fontosságát gyakran és sokan lebecsülik. Nem a jelkép adja a jobb megélhetést, és nem az teremt szebb mindennapokat. De az ad erőt. Az aracsi pusztatemplom egyszerű és intő üzenettel rendelkezik. Arról beszélnek romos falai, hogy évszázadokkal ezelőtt is itt éltünk. Azt bizonyítják, hogy évszázadokkal ezután is itt leszünk. Mert más választásunk nincs. A magyarság nem egyszer bizonyította a történelem során, hogy akkor tudott a legmagasabbra emelkedni, amikor a legmélyebbre taszították. Aracs ma azt üzeni: eljött a mindannyiunkra egyforma súlyként nehezedő újrakezdés feladatának az ideje.
