„Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiánya” – fogalmazta meg az Egészségügyi Világszervezet még 1948-ban.
Azt hiszem, ma, amikor annyi mindent tudunk a világról, szervezetünkről, annak működéséről, amikor szinte minden információhoz viszonylag könnyen hozzá tudunk jutni, továbbra sem értékeljük az egészségünket (vagy legalábbis későn kezdünk el vele foglalkozni: amikor már oda van), sokkal többet foglalkozunk a betegségünkkel (legyen testi, vagy lelki), a tünetek kezelésével, a gyógyulással. Ebben a fázisban készen állunk mindenre, még olyan kompromisszumokra is hajlandóvá válunk, amikre korábban nem voltunk képesek.
Olyan adatokat szinte mindenki kívülről fúj, hogy a világ betegségeinek élvonalában a szív- és érrendszeri problémák állnak, hogy a fehér cukor és a fehér liszt káros, hogy a dohányzás ártalmas az egészségre, és a súlyfelesleg vagy a kóros soványság súlyos egészségügyi problémákhoz vezet, azt is tudjuk, hogy egészségesen kell étkeznünk, mozognunk is kellene szinte mindennap, de hogy tegyünk is valamit… Nehéz, mert a társadalmunk sem az egészséget népszerűsíti, hanem úton-útfélen azt halljuk, élvezzük az életet, együnk, igyunk amennyi belénk fér, majd segít rajtunk egy emésztésserkentő, vagy egy fájdalomcsillapító, esetleg arcbőrhidratáló, ami eltünteti a kialvatlanság nyomait. Meg különben is ebben a rohanó világban miért is kínlódjunk a főzéssel, a friss, ropogós zöldségekkel, mikor 5–10 perc alatt két fogásos ebédet lehet varázsolni az asztalra, ma már szinte mindent – a levesektől a szószokon át a különböző édességekig – meg lehet vásárolni por formájában. Ilyen instant ebédet főzni pedig lehet, hogy olcsóbb is, mint megvásárolni minden hozzávalót egy jó ebédhez. Rohanunk, spórolunk (az idővel és a pénzzel is) és közben nem értjük, mi történik velünk. Elmaradnak a közös nagy előkészületek, eltűnik a gőzölgő falusi húslevest körül ülő család várakozásának hangulata, egyszerűen még étkezésnél sem tudunk már lassítani, a feszültséget még ekkor sem tudjuk kifújni, közben pedig csak lapátoljuk magunkba a sok tartósítót, színezéket, ízfokozót, zsiradékot és cukrot… Amitől legyengül a szerveztünk és újra csak immunerősítőket, vagy más gyógyszereket szedünk, ahelyett hogy végiggondolnánk: nem tablettákra van igazából szükség, csak más fajta életmódra.
A korszerű világ gyakran használja az egészséges életmód kifejezést. Szerintem csak tudatosabban kell az élelmiszerekhez nyúlni, ami ma sajnos időt és pénzt is igényel (de a gyógykezelés is). A legkorszerűbb kutatások szerint eredményeket egészségünk megőrzésében akkor tudunk elérni, ha nem fogyasztunk tartósított, gyárilag feldolgozott élelmiszert, hanem az általunk megvásárolt élelmiszerekből állítjuk össze az ételeinket, és ha lehet, csak főve, vagy párolva, esetleg nyers formában fogyasszunk mindent, hiszen így tudjuk szervezetünknek biztosítani a kellő vitaminokat, ásványi anyagokat és rostokat.
Szélmalomharcnak tűnik mindez, sok mindenről le kell mondani, hogy be tudjuk tartani, de ha meg akarjuk őrizni a teherbírásunkat, a lendületünket, oda kell figyelnünk arra is, mit eszünk.
