Jóformán meg sem száradt a tinta a szavazólapokon, úgy tűnik, nem is túl sokára ismét urnák elé járulhat, aki akar. Persze ennek részben, ellentmond a hatalmi koalíció, hiszen váltig hangoztatja, hogy a jelenlegi kormány stabil.
Az elmúlt években megszokhattuk, hogy ha a pártok választásra készülődnek, különféle nagyszabású projektumok hangoztatásával kezdik a polgárok „beetetését”. Általában olyan terveket emlegetnek, amelyek esetleges végrehajtásához legalább öt, de inkább több év szükséges. Vagyis csak akkor valósulhatnak meg, ha továbbra is ők maradnak hatalmon.
Néhány héttel ezelőtt, meglehetősen óvatosan, új mozdonyokról volt szó, amelyek közül néhány meg is érkezett, sőt a huligánok egy csoportja a Szabadka–Zombor vonalon már meg is dobálta kővel, majd következett a közlekedési miniszter, és – mint a bűvész a nyulat a cilinderből – előhúzta az országot behálózó gyorsvasút-témát. Azt sem felejtette el kiemelni, hogy az EU 2020-ig adott Szerbiának határidőt arra, hogy a 10-es főútvonalon, természetesen két sínpáron, meginduljon a vasúti közlekedés, 160 kilométeres óránkénti sebességgel. Ennek érdekében a Szerbiai Vasutak a napokban szerződést írt alá egy svájci céggel 21 villanymozdony vásárlásáról, amelyek képesek elérni a kitűzött sebességet.
A baj csupán ott kezdődik, hogy a sínek jelenlegi állapota miatt szó sem lehet ekkora sebességről.
A terv szerint mindenekelőtt Belgrád és Budapest között kellene kiépíteni az erre alkalmas pályát. A fővárostól a határig 184 kilométeren gyakorlatilag teljesen új vasutat kellene létrehozni, s ez majdnem egymilliárd euróba kerül. A magyarországi, Kelebiától Budapestig terjedő, 166 kilométeres szakasz északi szomszédunk gondja kell hogy legyen.
Hatalmas és rendkívül fontos beruházásról lenne szó, hiszen napjainkban a két főváros között átlagosan 43 kilométeres „sebességgel” közlekednek a szerelvények, és a határon való várakozást leszámítva csaknem 8 órát tart az utazás. Ha megvalósul(na) a terv, mindössze 3 órára lenne szükség.
Az étvágy azonban ennél sokkal nagyobb. Egyes fontosabb szárvonalakon is meg kellene teremteni a műszaki feltételeket az óránkénti 160 kilométeres gyorsaságra, de ez már az utópia kategóriájába tartozik, hiszen testvérek között is legalább ötmilliárd eurót emésztene fel a teljes projektum.
Nekünk ennyi pénzünk ugyan nincsen, de a kínaiak szívesen állnak a rendelkezésünkre, persze nem kimondottan önzetlenül. Koncessziós szerződés alapján ők a saját pénzükből megépítenék a vasúthálózat egy részét. Reméljük, nem a számunkra ismert kínai minőségben.
Félő azonban, hogy ennek nagy politikai ára lenne.
A vajdasági vasúthálózat nem kis részén még felfedezhetők a síneken a Diósgyőr feliratok, vagyis azokat még Ferenc József idejében rakták le, s ez is egyik oka annak, hogy a megengedett maximális sebesség 30 kilométer. Ha már így állunk, talán el kellene gondolkodni azon, hogy visszahozhatnánk „divatba” a gőzös mozdonyokat, és rövidebb, de inkább hosszabb távokon nosztalgiajáratokat indíthatnánk. Biztosan nagyobb népszerűségnek örvendenének, mint a mostaniak. Erre éppen Ausztria a legjobb példa, hiszen a Bécs és Tirol közötti szakaszon közlekedő ilyen jellegű járatok mindig telt házzal közlekednek. Pedig, tudomásunk szerint, a menetjegynek igen borsos az ára.
Nálunk, a rövidebb szárnyvonalakon még egy ideig vígan pöföghetnének a szénüzemű mozdonyok, s akkor a szabadkaiak, zentaiak… okkal dalolhatnák a régi nótát: Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára…
