A napokban arról cikkezett a szerb sajtó, hogy az Egyesült Arab Emírségek (EAE) légitársasága, az Etihad, és a szerb légiforgalmi vállalat, a JAT képviselői szándéknyilatkozatot írnak alá, miszerint az emírségbeli cég – amelynek egyébként számos érdekeltsége van légiforgalmi vállalatoknál – „stratégiai partnerként” átveszi a JAT 49 százalékos tulajdonjogát, és annak ellenére, hogy nem rendelkezik a többségi tulajdoni részvénycsomaggal, irányítási jogot szerez a szerb közvállalatban. Az együttműködés kezdeti lépéseként a két vállalat vezetője, James Hogan és Vladimir Ognjenović április 15-én megegyezett, hogy a két légitársaság közös járatokat indít. Júniusa 15-éig, miután az Etihad szakértői betekintést nyernek a JAT üzletvitelébe, véglegesítik, hogy a két cég között pontosan milyen partnerségi kapcsolat létesül.
Az illetékes szerb miniszter derűlátó és lelkesítő nyilatkozata szerint még a turistaidény előtt, azaz hamarosan a JAT négy Airbust vásárol, naponta indít repülőjáratot Belgrád és Abu-Dzabi között, valamint az EAE tulajdonrészében levő német ír és más légiforgalmi társaságokkal együttműködve több interkontinentális járat nyitását is előirányozta.
Mindez biztatóan hangzik, de úgy tűnik, hogy féligazságról van szó. Az Airbus repülőgépei nem tartoznak az olcsóbbak közé, tehát ki van zárva, hogy a JAT egymaga akár csak rágondoljon megvásárlásukra. Logikus tehát, hogy mindennemű befektetés mögött az arabok állnak majd, s ebből ered az is, hogy bár formailag az Etihad kisebbségi tulajdonos lesz, teljhatalommal rendelkezik majd a szerb légiforgalmi vállalat irányítását illetően, így az arab légitársaság vállalja a felelősséget a JAT eredményes gazdálkodásáért.
Azzal is számolni kell, hogy a mindenkori hatalmi pártok által (lévén közvállalatról szó) ésszerűtlenül, de akár úgy is mondhatjuk, hogy „sógor, koma, jó barát” alapon felduzzasztott létszámra az Etihadnak nincs szüksége. Ezért, a közvállalaton belül, máris közkézen forog az a lista, amelyen az „önként távozók” neve szerepel. Összesen 400 JAT-dolgozó lesz kénytelen búcsút mondani az eddig meglehetősen kényelmes és nem is rosszul fizetett munkahelyének. Az arabok egyelőre nagylelkűnek mutatkoznak, hiszen az úgynevezett szociális program végrehajtására hajlandók 6,5 millió eurót áldozni, vagyis a távozóknak minden munkaév után 300 eurót kifizetni.
A vállalat kereskedelmi és közgazdasági dolgozóit tömörítő szakszervezet azonban azt állítja, hogy a munkaévenkénti 300 eurós végkielégítést kevesen kapnának, a többiek kénytelenek lesznek megelégedni a törvény által előírt összeggel, amely az említettnél jóval alacsonyabb. Ezért azt javasolják a vezérigazgatónak és a kormánynak, hogy mindenki egyformán 450–500 eurót kapjon munkaévenként.
A szakszervezet „falánksága” mögött nem nehéz felfedezni a sunyi szándékot, hogy a stratégiai partnerből minél többet sajtoljon ki, hiszen világviszonylatban is dúsgazdag emírről van szó. Félő azonban, hogy az arab vásárló sem esett a burnuszára, ő is tudja, hogy Szerbiában mennyi az annyi.
Okkal feltételezhető, hogy még a gazdasági miniszterünk sem tudja, hogy az arabok hol látnak jó üzletet a JAT átvételénél, de ez legyen az ő gondjuk.
Arról azonban egy szó sem esett, hogy mi lesz a szerb légiforgalmi társaság évek óta felhalmozott, több millió eurós adósságával. Ki fogja azt törleszteni? Mert az emírrel kötött szándéknyilatkozat és a tárgyalásokról kiadott kommünikék egyike sem érintette ezt a témát. Ebből arra lehet következtetni, hogy az adófizetők pénze bánja.
Mindezek ellenére azonban jó húzásnak nevezhető a JAT ilyen módon történő „kiházasítása”, hiszen az utóbbi egy-két évben több, olykor gyanús üzleti háttérű befektetővel is hírbe hozták a szerb céget, de egyikből sem lett „lakodalom”.
Kétségkívül az Egyesült Arab Emirátusok komoly érdeklődése volt az utolsó szalmaszál a JAT számára.
