Szerbiában orvosi diplomával mintegy 2500-an várnak munkahelyre. Sokan közülük külföldön találnak maguknak munkát, főképp a többéves gyakorlattal rendelkező szakorvosok, holott ezekből a szakemberekből a szerbiai egészségügyben is hiány van. Például radiológusokból.
A minap kelt szárnyra a hír, hogy valószínűleg vissza kell szolgáltatni Japánnak azokat a mammográfkészülékeket, amelyeket a távol-keleti ország tavaly ajándékba adott Szerbiának, mert nincs elegendő számú szakember, aki szakszerűen tudná kezelni ezeket a korszerű berendezéseket. A berendezések egy része olyan egészségügyi intézményekbe került, ahol hosszú hónapok óta kibontatlanul áll, máshol pedig nincs kihasználva. Most, amikor az egészségügyi miniszter asszony kirobbantotta a botrányt, zajlik a nyilatkozatháború meg az egymásra mutogatás. Részletekbe menően olvashattunk arról, hogy az egészségügyi intézmények foglalkoztatottjai közül már hány szakembert készítettek fel a 30 analóg mammográf és 2 digitális berendezés kezelésére, meg arra, hogy képesek legyenek leolvasni a szűrővizsgálatok alkalmával készült felvételeket. Cáfolatok láttak napvilágot, hogy nem olyan fekete az ördög, mint amilyenre festik, mert a gépek többsége teljes gőzzel dolgozik, igaz, vannak olyan egészségügyi intézmények, ahol csak bizonyos vizsgálatokat végeznek ezekkel – a rákszűrést nem –, de olyan nyilatkozat is elhangzott, hogy inkább az egyes egészségügyi intézmények szervezési mulasztásáról van szó... Közben viszont tény, hogy a rákszűrés életet ment: Szerbiában évente mintegy 4000 nő betegszik meg mellrákban, és megközelítőleg 2000-en halnak bele. Másfél milliónyi szerbiai nőnek kellene évente mellrákszűrésen részt vennie, ezért is ajándékozta e gépeket Japán az országnak. Száz szónak is egy a vége: az egészségügy csúcsvezetősége most sebtében, nagy hévvel szervezi 100 radiológus gyors továbbképzését.
Persze, ez nem vigasz azoknak, akik elvégezték az orvosi kart, és munkanélküliek, hisz a fenti probléma nem róluk szól, e továbbképzés azokat a szerencséseket érinti, akik már elhelyezkedtek az egészségügyben, és megszerezték a szakorvosi képesítést. Az orvosi karon való diplomázás után Belgrádban átlagosan több mint két év kell ahhoz, hogy valaki elhelyezkedhessen, a kisebb településeken ez a várakozási idő valamivel rövidebb, másfél év körül van. Persze, van olyan is, aki már 8–10 éve reménykedik, hogy rámosolyog a szerencse. Óriási port vert fel nemrégiben, hogy a kraljevói egészségügyi középiskolába 6-7 munkanélküli fiatal orvos iratkozott be, és végezte el az egészségügyi technikusi szakot. Ráuntak, hogy hiába várnak az elhelyezkedésre, s úgy érezték, a külföldi klinikákon nővérként, egészségügyi technikusként könnyebben tudnak elhelyezkedni. Ebben a nem túl nagy városban akkor orvosi diplomával 42-en várakoztak munkahelyre.
A belgrádi, újvidéki, niši, kragujevaci orvosi fakultásokon évente 1500-an kezdik meg a tanulmányaikat, tehát orvoshiánytól nem kell rettegni. Bizonyos számítások szerint egy szakorvos képzése 100 ezer euróba kerül az államnak, s ahol ezek az egészségügyi szakembereink keresettek az Németország, Norvégia, Líbia, Kuvait, sőt Ugandában is kínáltak munkahelyet a szerbiai orvosoknak.
Természetesen semmi sem fekete-fehér. Nemrégiben olvashattunk arról, hogy Újvidéken a mentőszolgálat orvos- és technikushiánnyal küzd, s a székváros egészségügyének szakorvosokra is szüksége lenne, ám a városi költségvetésben nincs pénz arra, hogy bővíteni tudják a szakemberállományt. A minap hallottam, hogy ha az EU-szabványokat figyelembe vennék, kiderülne, legkevesebb 5000 egészségügyi nővér hiányzik a szerbiai kórházakból, például az intenzív osztályokról. Arról nem is szólva, hogy a rákszűréseknek, tehát a megelőzésnek köszönhetően ez a gyilkos kór lényegesen kevesebb áldozatot szed a fejlett európai országokban, mint nálunk, ahol évente 20 ezren halnak meg ebben a betegségben.
