Képzeljék el a teniszmeccset, amikor az egyik játékosnak három adogatása van, a másiknak pedig csak egy. Éppen ilyen volt a múlt vasárnapi sanghaji döntő, amelyben Novak Đoković könnyedén legyőzte Jo-Wilfried Tsongát. A világelső pontosan ilyen előnyt szerzett a nagyszerű fogadással, amelyet nevezhetnénk a második adogatások fölényesen megnyert csatájának is.
Alapjában véve a meccs négy adogatásból áll, mindkét játékosnak egy-egy első és második szerva áll a rendelkezésére, s e négyből Đoković hármat simán megnyert. A címhez itt visszatérve, Novak a saját harmadik adogatásává tette Tsonga másodikját. Đoković saját első adogatásán megnyerte a pontok 86 százalékát (25 a 29-ből), 84 százalékot Tsonga második adogatásán (21 a 25-ből), 75 százalékot a saját második adogatásán (9 a 12-ből) és 30 százalékot (13 a 44-ből) Tsonga első adogatásán.
Novak a második adogatások esetében mélyen, középre vagy a francia tenyeresére küldte a fogadások túlnyomó részét, amivel megakadályozta, hogy Tsonga a második ütéssel, esetében versenyképes tenyeressel, szerezzen pontot. A francia 11-szer ütötte vonalon túlra a második labdát, a többi esetben Đoković a lehető legjobb helyen, az alapvonalon belül, középen állt, és időben indulhatott a visszatérő labdára, hogy a saját második ütésével átvegye az irányítást. Nemcsak az ellenfél támadási lehetőségét korlátozta tehát, hanem a saját nyerési alkalmainak számát is növelte.
Ami az idei statisztikát illeti, Đoković átlagban a pontok 60 százalékát nyeri a saját második adogatásán, és 57 százalékot az ellenfél második szerváján. Federernél például ez 58 és 51, Murray-nél 52 és 56, Nadalnál pedig 55 és 53. Mindkét számmal Novak a legjobb a teljes mezőnyben. Sanghajban a saját és az ellenfél második adogatásán egyszer sem járt 50 százalék alatt, inkább ezt jóval felülmúlta, hisz Kližan, F. López, Tomić, Murray és Tsonga ellen a riválisok csak 30 százalékban (39 a 131-ből) voltak eredményesek a saját második adogatásukon, közben a szerb a sajátján 68 százalékot (52 a 76-ból) tudott. Nem elhanyagolandó, hogy Đoković ellenfeleinél 58 százalékkal kevesebb második adogatásra kényszerül – Sanghajban ez átlagban 63 százalék (131 a 207-ből), a döntőben pedig Tsonga ellen 67 százalék (25 a 37-ből) volt, ami a szó szoros értelmében azt jelenti, hogy gyakorlatilag harmadik adogatást szerez.
A volt világelső Ivan Lendl bölcs ember, aki egyszer azt találta mondani, hogy az a jó teniszező, akinek a második szervája jó. Mint kiderült, ezt Đoković még fokozni is tudja, s példája révén nemcsak arra a kérdésre kapunk tehát választ, hogy Đoković miért világelső, hanem arra is, hogy miért toronymagasan a legjobb.
