A gyakorlat azt mutatja, hogy ugyanabban a munkakörben a nők kevesebbet keresnek, mint a férfiak. Hogy ez miért van így, pontosan nem tudom, mert amikor bárki is az erre vonatkozó statisztikával foglalkozik, általában csak tényként és igazságtalanságként kezeli a számadatokat, és nem szolgál olyan háttér-információkkal, amelyek megmagyaráznák a jelenség valódi okait.
Valaha teljesen normálisnak és elfogadottnak számított, hogy a férfiak többet kerestek, a szokás és a szociális rendszer is jobbnak látta, ha a nők maradnak anyák és háziasszonyok, esetleg ingyen munkaerő például a mezőgazdaságban.
Azóta nagyon megváltozott a világ, s a nők fokozatosan haladtak az anyagi egyenjogúság felé. Mint látjuk, azt még nem érték el teljes mértékben, legalábbis nem az élet minden területén, akármilyen pénzkereső foglalkozásról van szó. Az egyik terület, amelyben a legtöbbre vitték, a sport, azon belül pedig a tenisz az, amelyben a gyakorlatban is érvényesült az anyagi egyenjogúság. A teniszezőnők a múlt évszázad végén, Billie Jean King és Martina Navratilova vezetésével, hosszú időn át tartó küzdelem után elérték, hogy legalább a Grand Slam-tornákon a férfiakkal 50:50 arányban osztozzanak a díjalapon. Az egyenjogúság azonban egy aránytalanságot is rejt, hisz a teniszből keresett pénzből, amióta hivatalosan is profi sport, összesen kevesebb mint ezren tehettek félre a pályafutás utánra is. Határként itt az egymillió dollárt értjük, amiből az adó és a különféle, különösen pálya eleji költségek levonása után valami megmaradhatott. Persze, az ügyetlen befektetések, mint például Björn Borg és Arantxa Sánchez esetében, tovább rövidítik a listát. Az évi keresetből szépen megél – bár kacsalábon forgó palotát nem vásárolhat belőle – az, aki 300 ezret inkasszált. A férfiaknál az idén ilyenből 116, a nőknél 107 van, míg mindkét mezőnyben több ezren még az alapköltségeket sem tudják lefedni.
A férfi teniszezők elfogadták az egyenjogúságot, de nem törődtek bele, időről időre némelyik kijelenti, hogy őket több illetné meg a közösből, legutóbb ezt Gilles Simon, az ATP játékostanácsának tagja tette. A francia azonban, aki eddig 10,5 milliót teniszezett össze, tehát már nem kell aggódnia jövője anyagi gondjai miatt, egy másik kérdést boncolgat szívesebben. Szerinte ugyanis túl nagy az aránytalanság a tornákon, hisz a bajnokok akár százszor többet is zsebelnek be, mint az első forduló kiesői. Mint általában, itt is minden viszonylagos. Kötve hiszem, hogy Đoković, Federer, Nadal, Serena Williams és a többi menő örömmel lemondana keresete bármekkora részéről, hogy a náluknál sokkal kevésbé eredményesek is jól keressenek.
