Képtelenség lenne minden sportágban bennfentes lenni, vagy akár nagy vonalakban is kísérni. Figyelmen kívül hagyom ezért például a lovassportot, a tollaslabdát, a krikettet, a hegyi kerékpározást és még néhányat. Vannak még olyanok, amelyeket csak felületesen követek, mint például a vívás, a rögbi, a ritmikus sportgimnasztika stb. S van három olyan is, amelyekkel sehogyan sem vagyok tegező viszonyban.
Az első a cselgáncs. Egyszer, 18-20 éves lehettem, rábeszéltek, hogy próbálkozzak meg vele. A helyi közösség ifjúsági szervezete valamennyiünknek elintézte a foglakozást, nekem a cselgáncs jutott. Elmentem a klubba, elmondták, hogyan képzelik el, azután az első foglalkozáson az edző úgy belevágott a tatamiba, hogy napokig mindenem fájt. Nem is láttak többé, a helyi közösségbe pedig inkább preferánszpartikra jártam.
A másik az ökölvívás. Nézni néztem, az újságnál pedig hébe-hóba még meccsekre is elküldtek. Megtörtént, hogy egy alkalommal engem ugrasztottak ki Nagybecskerekre, hogy átadjam a Magyar Szó ifjúsági tornájának serlegét. Minden rendben is volt, amíg fel nem kellett menni a szorítóba az átadásra. Amikor azonban megláttam, hogy a szorító padlóján mekkora a véres pocsolya, először is ragaszkodtam hozzá, hogy a serleget a szorító előtt adjam át, másrészt pedig a nemes önvédelemre már egész más, mondhatnám, ferde szemmel tekintettem.
A harmadik a motorsport. Általában szívesen néztem, de az elviselhetőség csak a múlt vasárnapig tartott. Mivel szurkolói inger nem zaklatott, inkább a verseny érdekelt, nem pedig, hogy ki lesz a világbajnok. Aztán a legjobbak egyike-másika olyat tett, aminek a sporthoz semmi köze.
A címvédőnek már nem volt esélye, a titulusért két volt világbajnok, méghozzá egy gyári csapat tagjai küzdöttek. Az utolsó előtti futamon a címvédő Márquez sutba vágta a tisztességet, kigúnyolta a motorozást és a szurkolókat azzal, hogy honfitársát, Lorenzót nyíltan segítette, az olasz Rossit pedig a futam egész tartama alatt az életveszély határát súrolva akadályozta. Az olasz nem hagyta annyiban, előbb méltatlankodott, majd egy kanyarban simán kirúgta Márquezt az aszfaltról, amiért meg is büntették. Az utolsó futamon az olasznak a második hely is jó lett volna, de leghátulról indulva nem volt esélye. Győzelemmel segíthetett volna Márquez csapattársa, Pedrosa. Márquez nem támadta Lorenzót, Pedrosát viszont nem engedte előzni. Nyűgös volt nézni, hogyan ünnepel a bajnok, és Márquez milyen ostobán magyarázza tettét.
