Ma, április 14-én van a könyvtárosok világnapja, amelyet két nagy szervezet, az Amerikai Könyvtárak Szövetsége (ALA) és a Könyvtári Egyesületek és Intézmények Nemzetközi Szövetsége (IFLA) kezdeményezett, hogy felhívja a figyelmet a könyvtárak és a könyvtárosok által nyújtott értékekre. A világnap alkalmából világszerte szakmai tanácskozásokat szerveznek a könyvtárosoknak, az olvasóknak könyvtári barangolásokat és rendezvényeket tartanak, valamint sok helyen ezen a napon a késett vagy lejárt könyveket térítésmentesen vihetik vissza az olvasók, vagy az új beiratkozóknak nem kell tagdíjat fizetniük.
A könyvtárosok és a könyvtárak értéket közvetítenek, mert ezek az emberek nem raktárosok a kisebb vagy nagyobb, nyomtatott papírt tároló raktárban, hanem a családdal, az óvodával és az iskolával együtt fontos szerepet játszanak a gyermekek és felnőttek oktatásában és a közművelődésében. Szerintem a mindenkori könyvtáros legfontosabb feladata a gyerekek könyvtárba csalogatása és olvasóvá nevelése.
A könyvtárosoknak nehéz dolguk van a digitalizált világban, mert az internettartalmak és a média túlnyomó többsége a tömegember formálásában érdekelt. Bár a digitális kornak vannak hasznos hozadékai is, az internet megjelenése hívta életre az elektronikus könyvet, amely olcsó, letölthető a világhálóról és könnyen terjeszthető, de az olvasásához megfelelő készülék is szükséges. A digitális korszak mindent átható rohanó tempója és instant, fogyasztói tömegkultúrája sokszor elutasítja a nyomtatott könyvet, mert időpocsékolásnak tartja a hosszadalmas olvasást, hiszen mindez hozzáférhető az interneten film vagy rövid ismertető formájában.
A tömegkultúra szellemiségével szemben áll a nyomtatott könyvet olvasó gyermek és felnőtt magatartása is, aki magába fordulva, saját fejével gondolkodva, saját képzeletére, saját értékeire támaszkodva teremt saját világokat és alkot saját véleményt. Mindezzel teremtő emberé válik, és remélhetőleg autonóm személyiséggé is. Ennek az értéknek a kiteljesedéséhez járul hozzá a maga módján a könyvtáros, valamint a könyvtár, amely mindig jóval több, mint egy, a könyveket kölcsönző intézmény. Minden könyvtár közösségi központ is, függetlenül attól, hogy közkönyvtár vagy éppen egyetemi könyvtár, amely többek között helyet adhat bábelőadásnak, játékos vetélkedőnek, irodalmi estnek és tudományos műhelynek is.
Az olvasó és könyvtárszerető ember kineveléséhez azonban a könyvtáros egymagában kevés. Szükséges a támogató példa a családban a szülők részéről, az óvodában az óvópedagógusok, az iskolában pedig a tanítók és tanárok részéről. Saját tapasztalatom, hogy a gyerekekre jó hatással van, ha látják a szüleiket olvasni. Bár erre mostanság jóval kevesebb idő jut a munka és a két gyermek mellett, mint amennyit szívesen eltöltenénk az olvasással. A gyerekek azt is nagyon élvezik, ha felolvasnak nekik egy-egy mesét. Ezért szerintem minden kisgyermekes háztartásban kötelező, hogy legyen néhány magyar népmesét tartalmazó mesekönyv. Ha lehet, akkor könyvespolc is könyvekkel. Amit nem kell félteni a gyerekektől, akik nagyon gyorsan megértik, hogy ezeket olvasni kell, és nem összefirkálni vagy szétvagdosni. Az elmúlt években a gyermekeink egyetlen könyvet sem tettek tönkre. Sőt, élvezték, hogy a családi könyvespolcon van saját polcuk, rajta a könyveikkel, amit nemcsak nézegetni és olvasgatni lehet, hanem olykor várat is építeni belőlük.
Az óvodában az óvónő szintén példásan járt el az olvasóvá nevelésben, miután a gyerekeket könyvtárlátogatásra vitte, ahol saját szemükkel láthatták belülről a könyvtárat, megismerkedhettek a kölcsönzéssel, a könyvtárosoktól pedig megtudták, milyen különfoglalkozásokat szerveznek számukra. Így az akkor még olvasni sem tudó, óvodás lányom kérte, hogy írassam be a könyvtárba, amelynek azóta is rendszeres látogatója. Időközben az általános iskolában megtanult írni és olvasni, most már egyedül kölcsönöz könyvet, és olykor továbbra is eljár a különféle foglalkozásokra, amelyeket a könyvtár szervez.
A tanítók és tanárok szerepe is nagyon fontos a könyvek és az olvasás megszerettetésében. Hiszen a legtöbb gyerek az általános iskola első osztályában a tanító nénitől sajátítja el az írás-olvasás tudományát. A szülők mellett a későbbiekben is sok függ a tanároktól, hogy egy-egy gyerek mit és mennyit olvas, felismeri-e, hogy a könyvek által milyen varázslatos világba nyer bebocsátást. Ha egyszer erre rákap, utána már nem kell biztatni az olvasásra. Tudom magamról, ha egyszer az ember megtapasztja ezt a varázslatot, akkor falni fogja a könyveket és könyvtárszeretővé válik, amit a kiváló könyvtárosok csak megerősítenek. Nekem szerencsém is volt, mert eddigi életem során csupa kiváló könyvtárost ismerhettem, és számíthattam a segítségükre. Éljenek a könyvtárosok!