Az év első hónapjában a gazdasági tényezők részéről igényelt hitelek mennyisége – aminek egyik kiemelt feladata a termelés fokozása – alaposan rácáfolt a kormány derűlátására. Emlékezünk még arra, hogy a gazdasági miniszter a 2013-as esztendőre vonatkozó tervek és elképzelések ismertetésekor folyamatosan arról beszélt, hogy legalább 2,5 százalékkal növekedni fog a termelés és a társadalmi össztermék értéke?
Nos, a jelek szerint erről – egyelőre – szó sincs.
Az esztendő első hónapjában ugyanis a vállalatok és a vállalkozók alaposan visszafogták magukat, s a bankhitelt igénylők túlnyomó többsége is csupán a cége fizetőképességének megtartása érdekében fanyalodott a meglehetősen drága bankhitelre. Sokan ugyanis hatalmas lemaradásban vannak az állam iránti kötelezettségeik teljesítésével, s a még nagyobb baj elkerülése érdekében inkább a bankok felé kötelezték el magukat.
Arról már többször írtunk, hogy a különféle adók, járulékok és illetékek a nemzetközi átlagnál sokkal nagyobb terhet jelentenek, s olykor meg is béníthatják az ügyvitelt.
Pedig, a jelek szerint, jócskán lenne munkája a gazdaságnak, csupán a forgótőke hiánya akadályozza a vállalkozókat, a kis és középnagyságú vállalatokat abban, hogy elfogadják a megrendeléseket.
Erre lehet következtetni az állam által támogatott hitelek iránti érdeklődést illetően. Az érdekeltek ugyanis szó szerint sorban álltak, hogy benyújthassák igényüket. Csupán az Intesa Bank 1200 ilyen kérelmet vett át.
Kétségkívül vonzó a fejlesztési alap által felkínált hitel, annál is inkább, mert a vállalkozók akár 30, a vállalatok pedig 200 millió dinárt is kérhetnek.
A program bevezetésekor a fent említett bank elsőként jelentkezett, hogy hajlandó az állam által megszabott feltételekkel, az általa kamattámogatásban részesített hiteleket nyújtani, de a jelek szerint a pénzintézmények körében is népszerűvé fog válni. Eddig ugyanis már húsz bank jelezte ez irányú szándékát.
Érdeklődésük érthető, ha tudjuk, hogy a polgárok és a gazdasági vállalkozások meglehetősen óvatosak az eladósodást illetően, viszont a bankok számára létszükséglet, hogy pénzüket ne a saját folyószámlájukon őrizzék, hanem minél előbb valamilyen módon kihelyezzék. Egyesek még azt is felajánlották, hogy minden egyes igénylőnek szakmai segítséget nyújtanak a különféle papírok kitöltését illetően.
Szerencsére a vállalkozók is felismerték a lehetőséget, s tömegesen jelentkeznek. A baj csupán az, hogy az állam is mindent megtesz annak érdekében, hogy a költségvetésnek nevezett feneketlen zsákot megtöltse. Egyik ilyen „húzása” volt a régi adósságokat terhelő büntetőkamat elengedése. Ezzel ugyanis újabb, komoly összeget vontak el a gazdaságtól, hiszen az adósok igyekeztek befizetni immár kamatmentes tartozásukat, de az a pénz hiányozni fog a forgótőke-állományukból.
Év(tized)ek óta hajtogatjuk, hogy a gazdaságnak túl sokba kerül az abnormálisan felduzzasztott államapparátus, de eddig egyik kormány sem tett semmit, hogy a csinovnyikok siserahadát legalább részben csökkentse.
Félő tehát, hogy a kamattámogatott hitelek is csak átmeneti könnyítést hoznak a vállalkozónak és a gazdaságnak. Amíg ugyanis tart ebből a pénzből, szabadabban lélegezhetnek.
És aztán?
