Most már a hazai szakemberek is egyre hangosabban lamentálnak a közúti és a határrendészeti állapotok miatt, s egyre gyakrabban óva intik a kormányt, hogy tartsa fenn a jelenlegi gyakorlatot. Ez utóbbi pedig abban merül ki, hogy a teherfuvarozók a határállomásainkon igen gyakran, elsősorban a nehézkes adminisztráció miatt, feleslegesen sokat vesztegelnek, másrészt pedig túl sok különféle illetéket kell fizetniük.
Hasonló a helyzet az úgynevezett 10-es közúti folyosón, vagyis a Kelebia és Dimitrovgrad közötti vonalon. A nagyjából 100 000 szállítmányozó cég gépjárművezetői év(tized)ek óta panaszkodnak a rossz utakra, de főleg arra, hogy a körülményekhez és a feltételekhez képest túl magas az úthasználati díj. A személyautók esetében a teljes hosszon való közlekedés nagyjából 70 euróba kerül, a kamionok esetében ez az összeg azonban jóval magasabb. Arról nem is szólva, hogy más országok kilépéskor visszatérítik az áfát, nálunk pedig – habár a hatályos törvény szerint kötelező volna – a Szerbia Utai közvállalat mélyen hallgat róla, vagyis a visszajáró 20 százalékot egyszerűen zsebre teszi.
Az elsősorban török fuvarozók számára az sem közömbös, hogy más útvonalon egyszer megváltják az úgynevezett T-kartont, amely 30–50 euróba kerül, és átutazhatják vele egész Európát, a szerbiai határon viszont kötelesek 100 eurót fizetni a minden valamirevaló országban már régen elfelejtett TIR carnet-ért.
A felsoroltakkal kapcsolatos (előnyös) változtatás igencsak sürgőssé vált, mert úgy hírlik, hogy a jövő hónapban átadják rendeltetésének a Vidin és Kalafat közötti, vagyis a román–bolgár határon felépített új dunai hidat, ennek köszönhetően az eddiginél kényelmesebbé, de főleg olcsóbbá válik a nemzetközi fuvarozók számára a Törökország és Nyugat-Európa közötti közlekedés.
A kormány illetékesei azzal érvelnek, hogy a Románián és Bulgárián keresztül vezető 4-es közúti folyosó számos szakaszán sok a kanyar, az emelkedő, és vannak meglehetősen rossz állapotban levő szakaszok. Ezenkívül ez 100 kilométerrel hosszabb, mint a 10-es folyosó.
Ez tény, de az is, hogy a hosszabb út megtételét követelő pluszkiadás nem éri el az 50 eurót, viszont alacsonyabb illetékekkel és útdíjakkal 100 eurót spórolhatnak. S ami ennél is lényegesebb, nem kevés időt takarítanak meg.
Reális tehát annak veszélye, hogy a mindenáron nagyot markolni akaró kormány és közvállalat számára az eddig évente 150 millió eurónak még a fele sem fog befolyni. Pedig, s ezt hozzáértők állítják, ha az állam és a közvállalat megfelelően viszonyulna a kérdéshez, akár 300 millió euró bevételre is számíthatna.
Így azonban könnyen megtörténhet, hogy az ötszáz éves „itthon vagyunk” ellenére még a törökök is elkerülnek bennünket.
