Majd 400 cipősdoboznyi ajándékot gyűjtött össze és vitt el több település diákjaihoz a szabadkai Kosztolányi tehetséggondozó gimnázium negyedikes sportosztálya. Követendő példa az, amit e tizenévesek csináltak. A Kolibri Nagycsaládosok Egyesülete egy tonnányi élelmiszert gyűjtött össze a tagsághoz tartozó 65 többgyerekes család számára. Sok embertől gyűlt össze egykilónyi figyelmesség.
Vajdaság-szerte számos más példát is sorolhatnék arra, most, karácsony tájékán, hogy nem veszett ki az emberekből a segítőkészség. Sokszor csöppnyi fizetésből, kevéske nyugdíjból élő emberek azok, akik adni akarnak a náluk elesettebb embertársaiknak, főképp a gyerekeknek. A palicsi iskolában naponta mintegy 70 ingyenes uzsonna lel gazdára. Az igazgatónő szavai szerint leginkább az alsósok veszik le a tárcáról a nekik szánt tízórait, hellyel-közzel még az ötödikesek, hatodikosok is, ám a hetedikesek, nyolcadikosok nem veszik igénybe ezt az ingyenes uzsonnát. Szégyellik, hogy rászorulnának. Pedig nekik sincs okuk restelkedni, de a szülők többségének sem. Tudjuk jól, a munkaképes lakosság egyharmada munkanélküli. Csak az idén Vajdaságban 172 ezer munkahely szűnt meg. Míg tavaly még azt emlegették, hogy naponta 80 munkahely szűnik meg, ma már egyes szakszervezeti vezetők arról számolnak be: naponta 300-an maradnak munka nélkül.
Szerbiában jelenleg a diákok 8–14 százaléka nem fejezi be az általános iskolát. A nyolcadikat végzettek 10–12 százaléka nem folytatja középiskolában tanulmányait. Legtöbbjüknél biztos, hogy elsősorban a szegénység játszik ebben szerepet. Tragikus, mert minden számadat mögött több száz, több ezer gyerek sorsa van.
A statisztika szerint a diákok döntő többsége négyéves középiskolai szakra iratkozik. A középiskolába iratkozottaknak a háromnegyede nem elégszik meg a hároméves szakokkal. Nem csoda, hogy érdektelenség miatt megszűnik a parkőr szak, amely egyes szerbiai iskolákban kísérleti jelleggel működött az elmúlt években. Az, hogy a sörkészítő szak miért kerül feketelistára, nem igazán értem, megtörténhet, hogy azért, mert nem ott nyílt meg, ahol jól menő sörgyár működik. No, de lássuk tovább a statisztikát: az érettségizettek 70–75 százaléka főiskolára, egyetemre iratkozik, ám a statisztikák szerint csak 60–65 százalékuk jut el a diplomáig. Azt mondják, az országban 20-féle menedzser szak működik. Két évvel ezelőtt 5500 menedzser szakos hallgató szerzett diplomát a különböző állami és magánegyetemeken. Sajnos a piaci kereslet a menedzserek iránt messzemenően szerényebb. Csak összehasonlítás gyanánt: ugyanekkor az egyetemi oklevelet szerzett mezőgazdasági szakemberek száma mindössze 600 volt. Egyetemi tanárból viszont hiány van: mintegy 9000 egyetemi tanár dolgozik a szerbiai egyetemeken. Pontosabban: dr. Ivan Ivanji, a neves pedagógus egy minapi tanácskozáson arról beszélt, az egyetemi tanárok e 9000-es létszámnál jóval kevesebben vannak, mivel nagyon sokan közülük két-három, sőt több helyen is tanítanak. Ha az európai mércéket vennék itt is tekintetbe, hogy minden 15 egyetemi hallgatóra jutnia kell egy tanárnak, akkor 25–30 ezer egyetemi tanárra lenne szükség Szerbiában – állítja Ivanji professzor.
Bár, a legújabb statisztikai adatok tükrében nemigen lesz szükség az egyetemi tanárok számának megsokszorozódására. Tavaly 65 598 gyermek született az országban, ugyanakkor az akkreditációval rendelkező egyetemek, főiskolák első évére mintegy 66 ezer hallgató iratkozott be. Tehát, ha minden csecsemőt valamilyen bolond csoda folytán beírattak volna egyetemre, főiskolára, még akkor is néhány száz férőhely betöltetlen maradt volna. Számomra itt mutatkozik meg a legékesebben, legszemléletesebben a szerbiai népesség fogyatkozása. A munkanélküliség, sok magánvállalatban a nők kedvezőtlen elhelyezkedési feltételei miatti alacsonyabb gyermekvállalási kedv/szándék, a nagyfokú elvándorlás következménye nyers valóságában.
