Rájár a rúd teniszezőinkre! Pontosabban a másodikra és a harmadikra. Troickit másfél évre letiltották, Tipsarević meg már a hetedik tornán kiesett az első meccsben! S persze mindez látszik a ranglistán – nagyitóval sem lehet őket látni! Ám bármilyen furcsa, nem ezt akarom a fejükhoz vágni? Hanem azt, amit a napokban a belgrádi lapokban lehet látni, mégpedig nem (csak) a sportoldalakon, hanem...
S azt sem lehet rájuk „fogni”, hogy szégyenlik mindazt, amit mutatnak a fényképek. Sőt! Ahogy pózolnak, ahogy vigyorognak azt kell az embernek gondolnia, hogy igenis élvezik és nem bánják, sőt elvárják, hogy a szennylapok (meg persze a sportlapok is) lehozzák gyöngyszemeiket. Jankot egy bizonyos fokig még el tudnám fogadni, tudván, hogy neje nemsokára szülni fog, de Viktor viselkedése, és mindaz, amit mondott az utóbbi napokban, hetekben, nagyon kiábrándító! Szeretném hinni, hogy valóban nem egészen hibás az ajzószervek felülvizsgálásával kapcsolatos viselkedésével, de mindaz, amit ennek kapcsán elmondott a napokban, nagyon sokat rontott, még a becsületében is. Nagyon sportszerű egyén volt a legtöbb sportszerető ember szemében. Mindig úgy is viselkedett, beszélt, játszott. Éppen ezért kérdem, mi a fene üthetett bele ilyen hirtelen? Valóban bevette a bolondgombát!? Ő is!? Kellett ez a helyezéshez a ranglistán!? Megunta az állandó lefelé való csúszást? Néhány dolog, amit elmondott, hogy például unja már az „egészet”, végre „élhet” és igenis élni akar. Ezeket a szavakat az ember sosem várta volna ettől a csupa szív sportolótól, válogatottól! Vagy ez volna az igazi énje!? Mindmáig csak színészkedett!? Akkor bizony nem is rossz színész! Sajnos az ő esetében másfél év annyit jelent, hogy valahol a „nagy százasok” között találja magát és onnan bizony nagyon nehéz elfogadható rangra visszamászni. Tehát nem is olyan
szertelen a kijelentése, hogy „ebből elég volt!” Mindebből azt vonhatja le az ember, hogy ő maga sem hisz abban, hogy igazat adnak neki.
Janko vele együtt reggelig élvezkedett a Freestyler tutajon. Ki is kapott nyomban a következő tornán, „valakitől, akinek a nevét sem tudta”! Bizony az újszülöttnek, amikor felnő, elmesélheti, hogy milyen drága kis pucika ő, százezrekbe került az apunak, aki ma már „tropa”, az első tízből a húszasokban találta magát, sőt onnan is kiesett.
Sajnos a tehetséges zentai Györe is kihúzta a gyufát a németek ellen a 18 évesek kupájában, ami nem is csoda (nem csak azért, mert Đorđe Đokovićtyal volt egy csapatban), hisz a német ellenfelének Maximilian a neve.
Ha már teniszről regélek, had említem meg, hogy van mégis egy magasan helyezett szerb női versenyzőnk! Mégpedig Ana Ivanović, aki kilencedik! Nem mellélírás, sem valami kitalálás, mert nagyon is komoly dologról van szó: pénzről! Egy nemzetközi kimutatás szerint 1. Sarapova 29 (6-23), 2. S. Williams 20,5 (8,5-12), 3. Na Li 18,2 (3.2-15)... 9. Ivanović 7 (1-6) millió dollárral. Ugye mit ér az, hogy öt évvel ezelőtt megnyerte a Rolan Garrost... Évente, míg teniszezik, 5 milliót kap az Adidastól! Zárójelben van az, hogy mennyit keresnek játékkal és mennyit reklámmal. Itt látszik, hogy mennyit jelent Kínában világnagyságnak lenni!
S milyen jó szimatja volt a szibériai „parasztnak”, hogy csitrijével kivándorolt az USA-ba!
Belgrád számára nem volt úszó-vb?!
Nincsen Bjedov, nincsen Čavić, nincsen vízilabda-válogatott, Csabáék meg még nem nőttek fel még egy elődöntőre sem, tehát nem volt sok öröm ebben a kis országban a vizes sportok kapcsán. Pontosabban, egyetlen pozitív hír sem jött ide, ha csak nem számolja az ember a Pesten keresztül érkezetteket. Meg kell adnom, hogy a tv hagyományosan átfogóan közvetítette a versenyt, hiszen élőben láthatta, aki akarta, nemcsak a vízipólót, az úszást, hanem az ugrásokat is, tehát a tv-re nem mondhatok semmi rosszat. Az írott sajtóra (a szerbre) meg semmi jót. Amikor leúszták a váltókat, ők „megállították a nyomdagépeket”, volt, elmúlt, nem hozott nekünk semmi szépet, felejtsük el minél gyorsabban. Állítólag az éremlista még benne volt valamelyik sportújságban, de az érmeket nyerők nevei sehol! Általános elemzésről egy szó sem esett, tehát olyan valami, hogy Kína mind erősebb, Ausztrália 14 érmével csak azért nem negyedik, mert Franciaország és Magyarország kilenc, azaz hét érmével szemben, a szerintem elavult rendszerrel sorolják fel a résztvevőket. Sokkal igazságosabb volna, ha pontrendszert használnának, mely szerint az arany 3, az ezüst 2, a bronz pedig 1 pontot érne! Egy ilyen táblázaton az első három nem változna, de a következő hat-hét bizony nagyon másként nézne ki!
Íme a hivatalos:
Ország Arany Ezüst Bronz
1. USA 15 10 9
2. Kína 14 8 4
3. Oroszország 9 6 4
4. Franciaország 4 1 4
5. Magyarország 4 1 2
6. Ausztrália 3 11 0
7. Németország 3 3 4
8. Brazília 3 2 5
A fent említett pontozás alapján:
Ország Arany Ezüst Bronz Összesen
1. USA 45 20 9 74
2. Kína 42 16 9 62
3. Oroszország 23 16 4 47
4. Ausztrália 8 22 0 30
5. Németország 9 6 4 19
6. Franciaország 12 2 4 18
7. Brazília 9 4 5 18
8. Magyarország 12 2 2 16
Ne vesse szememre senki, hogy futballhazámat vizesnemzetem elé manővereztem. Szerintem tarthatatlan az, hogy például Kanada ezen a táblázaton, melyet én támadok, három ezüsttel és négy bronzzal, tehát 10 ponttal kilenc olyan válogatott mögött van, melyek háromtól kilenc pontot szereztek! Remélem, hogy valakiknek hasonló véleményük van, és felemelik a szavukat.
Pukkadjanak meg az irigységtől
Akik ismernek, nyomban tudják, hogy a fővárosi labdarúgó csapatokra vonatkozik a cím. És azt is tudja minden fociőrült, hogy a két „legnagyobb, legjobb, mindenben a leg” – hasraesett. De még hogyan! Otthonukban nem voltak képesek egyetlen gólt sem lőni! Ezzel szemben a Vojvodina, a vidéki csapat, melyet egyetlen nagy politikus sem tart a magáénak, egy „sikertelen” 2:2-es hazai döntetlen után elment Törökországba, és hármat lőtt a Bursanak!!! Persze bevallom, hogy ezt a sikeres Vojvodinát sem ismerem! Mert hogy is ismerné az ember, amikor „minden héten” hat-hét új játékos fut ki a pályára. S persze az edző is más, leginkább valaki ismeretlen. Ezúttal Marko Nikolićra ezt nem mondhatnám éppen, mert a Radot vezette éveken át és mindenki tudja, hogy a Rad minden évben játékosokat produkált és eladott, azon kívül majd minden évben valamelyik nagy klubnak borsot tört az orra alá! Hogy ez nem volt véletlen, az máris látszik a Vojvodina játékán. A játékosok meg az edző is azt állította a hazai balszerencsés döntetlen után, hogy ők győzni mennek a törökökhöz! De nem ezt állították a fővárosiak, akik itthon játszottak? Érdekes volt végig kísérni, mi mindent hordtak össze a „nagyok”, mi mindenre számítottak (leginkább a szurkolókra). S csak éppen bennük nem csalódtak, mert a feketéket 20 ezernél többen biztatták, a pirosakat meg ennek a duplája buzdította! Na de a szurkolók nagyon ritkán lőnek gólt! Sajnos a nagynevű Milijaš meg a tizenegyesről sem volt képes bevenni az ukránok kapuját. Kik is azok az ukránok futballban? S mit mondjon a Partizan a bolgárok elleni 0:0 után? Az egyetlen „valamire való esemény” az volt amikor az Alkatraz fönöke, valami Kimi, lement a pálya szélére és levette a kapitányi karszalagot Marko Sćepovićról!
S ha már feltettem a kérdést, kik azok az ukránok, be kell látnunk, hogy a szerb labdarúgás bizony nagyon alacsony ágakon van. A régi Jugoszlávia köztársaságai közül Horvátország a 8., Bosznia a 13. Montenegró a 18., Szerbia a 41., Szlovénia a 45., Macedónia pedig a 89. Magyarország sem vághat fel a 31. hellyel, de hogy Albánia is előttünk van, az már egy kicsit viszketős.
