Annyi minden történt és történik ebben a hétben, hogy valóban nyakig vagyok abban a bizonyos slamasztikában! Nos, igyekezni fogok nagyon rövidre fogni mindent. Persze, mint mindig, voltak és vannak meglepően szép dolgok (sajnos mindig kevesebb és kevesebb) és kevésbé szépek, sőt felháborítóak! Mondjam azt, hogy ezt már meg kellett volna szoknunk ebben az évszázadban, amikor az egész világ egy nagy kupleráj, bár lehet, hogy jobb, ha nem mondom ki ezt, mert a nálam sokkal jobb ízlésű szerkesztőm úgyis nyomban kihúzná!
Kezdem azzal, amit már évek óta el kellett volna kezdeni, sőt be is fejezni. Végre a rendőrség és az ügyészség speciális egységei kaptak valakitől egy parancsot, hogy lapozzák már át egy kicsit a labdarúgó-szövetség és a két nagy belgrádi klub papírjait! Kérdezhetné az ember, hogy végre mégis csak eszükbe jutott ez is a hatóságoknak? Fenét jutott, mondom én! Lehet, hogy nemsokára kiéleződött volna annyira a dolog, hogy igenis nekiesnek a hivatottak a nagyoknak! Az igazság azonban az, hogy a napokban az egyik fővárosi napilap lehozta, a feketék 88, a pirosak pedig 68 millió eurót vettek be játékos eladásból az utóbbi tíz évben! S ennek ellenére adósak fűnek-fának. Képtelenek fizetni a játékosok lakbérét, a normális fizetésekről meg ne is beszéljünk, hát még az adóról! A szövetség házában is megjelentek a „hívatlan vendégek”, mert a pazovai szenzációs sportközponttal kapcsolatban felmerültek bizonyos kétségek, azt ugyanis az elnök nagyon jó barátja építette! De mintha mindezt nem tudta volna majd mindenki ebben a kis országban!
Arról már ne is beszéljünk, hogy a válogatott ismét kihúzta a gyufát. Ezúttal Kolumbiától kapott ki. Ez volt az utolsó előkészületi meccse a Mihajlović-vezette csapatnak. S eszeveszett fiatalítási hóbortjának köszönhető, hogy az utolsó pillanatokban megszületett a gól, az Európa-bajnok fiatalok csapatának a kapusát tette be ugyanis az utolsó percekre, annak ellenére, hogy a „gyerek” nem hibáztatható a gólért. Az újabb vereség azonban nagyon rosszul hathat a horvátok elleni meccs előtt az amúgy is sikertelen, önbizalom hiányban szenvedő és a vb-selejtezőben utcahosszal lemaradt csapatra.
Ha már a labda rúgásáról van szó, had említem meg, hogy a Barcelona meggyalázta a Santost! Fél óra múltán már 4:0 volt! Majd nemsokára rá öt! Messiék jobban játszottak, mint a némethonba „menekült” Guardiola alatt! Egyébként is, ki ez a Martino? És ezt kérdezték tőle az újságírók is, amire nekem nagyon tetszett a válasza. Éspedig: „ha történetesen Európában tettem volna mindazt, amit Dél-Amerikában tettem, senki ilyen kérdést nem szegez a mellemnek”! Azt hiszem, a meccs után már nem lesznek hasonló balga kérdések! Ő argentin, tehát Messi ismerheti. Neymar, a Barca brazilja is kiválóan tette le névjegyét. Szenzációs volt, ahogy „megrágta” a labdát az ötödik gólnál Fabregasnak! Egy argentin és egy brazil – és újjá fog születni a Barcelona?! Igazán?
Atlétika, a sportok királynője
Nem egyszer bevallottam, annak ellenére, hogy a labda rúgásából éltem és még mindig élek is, az atlétika az első szívemben! Nem fogom most ezt bizonygatni, mert nincs értelme. Különösen most, amikor a vb megy, és egészen váratlanul egy nő és egy férfi, mindkettő nagyon fiatal, kitett magáért és ezért a kis országért. Nem kell talán kimondanom a két nevet, hisz tele van velük az újság, a rádió és telefonfrekvencia, a tévé hulláma és persze a legújabb médiahordozó, a net is. Hála az égnek, ezekben a napokban nem az ország politikusainak a neve a „nagymenő”, hanem a Španović és Bekrić! Ez a kettes országos csúccsal bronzérmet nyert a Moszkvában! Ódákat fognak róluk zengeni kartársaim, meg is érdemlik, mert harmadiknak lenni a világban, bizony nem egyszerű!
Valóban nagy haditett volt! Nekünk, vajdaságiaknak már az is nagy öröm, hogy a nagylány a mi kutyánk kölke, mármint újvidéki. De nem ez, sőt Bekrić sem a mondanivalóm, azon kívül, hogy kalapot emelek előttük.
Az atlétanők szépségéről, mindarról, amit tesznek ennek érdekében, és egyes túlkapásokról szólok egy-két (esetleg egy kicsit több) mondat erejéig.
Kezdeném a világ legjobb rúdugrójával, Iszinbajevával, aki ezt a versenyt választotta visszavonulására, mégpedig úgy, hogy az aranyéremmel „jutalmazza” orosz nemzetét. Tudja a jó ég, hogy hány nagy versenyt nyert, annyit azonban tud a világ, hogy 14-szer javította meg a világcsúcsot, mindig egy centivel, szabadtéren és 13-szor teremben! Persze mindig egy centivel, amit Bubkától tanult meg, és persze mindig olyan versenyen, melyen a centi vagyont jelentett! De nem is erről akarok egy-két szó leírni, hanem arról, hogy nekem nem a centijei fognak hiányozni, hanem a szemei és a fohászkodása az ugrás előtt! Csodaszép zöldeskék szemei vannak ennek a nőnek, mégpedig egy festői szép arcban, melyre nem kellett semmilyen „festék”, mint nagyon sok másnak. Az, ahogy aztán az egekhez fohászkodik, egyszerűen egy különös élményem volt, minden ugrása előtt. Valószínűnek tartom, hogy a tévéseknek is, mert ezeket a pillanatokat sohasem szalasztották el. Hiányozni fognak nekem ezek a szemek és a „hegyi beszéd” is...
Hasonlóan természetes szépség a horvát Perković, akitől a világon a diszkoszt az utóbbi időkben senki sem tudja messzibre dobni! Vele kapcsolatban az a mondanivalóm, hogy évekkel ezelőtt az ifjúsági Eb-n láttam itt, Újvidéken, akkor, amikor egy cuki kis csitri volt, de olyan messzire dobta azt a fa és vas valamit, hogy a többiek csak csóválták a fejüket. A fenti két hölgy után jönnek, akik nagyon is sokat adnak az „előkészületekre”! Dibaba, aki háromszor nyerte a vb-n a10 kilométeres futást egy felette szép kis pofi, ő azonban mindent megtett, hogy „rendben legyen az arca”. Fraser-Pryse, a női Bolt alig másfél méter, de piszokul gyors, és hatalmas frizurával jeleskedik, melynek a vége lila és fekete sárga masnival van összetartva. A fiatalabb Williamsnak, a teniszezőnőnek van csak nagyobb frizurája, de Serena arról is ismert, hogy koromfeketére van festve a szeme körül minden „talpalatnyi” felület! S aztán azok a hihetetlen nagy rikító színű körmök!!! Az Új-Zélandi Adams jött, látott, győzött – női súlydobásban, mint azt már évek óta teszi. Az égvilágon semmi szépítgetés nélkül, még csúnyán is nézett!
S még egy érdekesség: Hitler bizonyára egész éjszaka forog a sírjában: egy fekete bőrű hozta az egyik ezüstöt Németországnak, mégpedig rúdugrásban!!!
Egy Bolt-féle kell a tíztusának!
Nézem azokat a hihetetlen teherbíró fiatalembereket, akik nem egy, nem kettő, sőt nem három vagy négy számban szerepelnek a vb-n. Mert persze van olyan is, aki a két sprintben és a váltóban áll helyt, talán még olyan is, aki valaha minden sprintbe helytállt, és még a váltókban is szerepet vállalt. Persze a tíztusázókról regélek, akik az atlétika legnagyobb hősei. Legalábbis nekem. És mi történik: majdnem „titokban” versenyeznek! Reggelenként vagy éppen akkor, amikor egészen másra figyelnek a nézők, ők futnak, ugranak, dobnak... 100, 400, 1500, 110 gát, súly, diszkosz, gerely, magas, távol, rúd, ugrás... Mindez után élve kell maradni! Boltnak ezzel szemben kevesebb, mint 10 másodperc kellett ahhoz, hogy a világ legjobbjának tartsák, nem sprintben, hanem az atlétika egészében! Kalapot emelek előtte, mert 200-on is ő a kutya, meg a szigetország többi szülöttjeivel 4x100-on. De hát ez mind hetven másodpercnél kevesebb idő alatt történik! Mit kellene tenni ezeknek a hihetetlen sokoldalú atlétáknak, hogy kellőképpen értékelje őket a plebsz, ha már a sajtó ezt nem teszi!? Kellene találni, vagy inkább „összehozni” egy „vadembert”, aki mellbe vágná az egész világot, mondjuk 12 ezer ponttal! Persze ez még álomnak is szép, de e sportnak valami kellene, hogy a legnehezebb számnak kellő figyelmet szenteljen a közönség! Még inkább a sajtó!
Dudašról, aki országos csúcsot döntött, már tudja az ég, hanyadszor, szinte alig szólt valaki. Talán azért is van ez, mert ő is újvidéki (mint Španović), és nem belgrádi. Persze ennek semmi köze a tíztusázók elhallgatásának!
Egyszer már írtam arról, hogy egy ifjúsági regényben a „megszállás alatt” azt olvastam, hogy a Hargitáról lejött egy fiú, és mindent (lehet, hogy nem is éppen mindent) megnyert az olimpián. Lehet, hogy van valahol valamilyen Hargita, és majd lejön egy Bolt-féle tíztusázó.
