Ugyan mi kötheti össze ezt a hármat?! Ivković és legénysége kézzel szelídíti a labdát, Van Persie-nek csak bedobáskor van joga arra, hogy kézzel érjen a labdához, a Zentáról meg egy kicsit később...
NINCS TÖBBÉ! Ivković bedobta a törölközőt! Kész, mindenkorra kész! Mintha csak tudta volna... kihúzta a széket alólam! Mert ha őszinte akarok lenni, nagyon készültem a kritizálásával, melléfogásainak a felsorolásával, mondhatnám úgy is – a keresztre feszítésével... És erre ő felmond, visszavonul, isten veleteket int mindenkinek, kész, nincs többé semmi, nem akarom még hallani sem, hogy mi volt és mi nem volt! Lehet, hogy ezeket a szavakat nem is mondta ki a konferencián, de a tekintetében mind benne volt. Sőt több is... „a válogatott miatt lemondtam egy több millió dolláros munkáról is!” Szóval fogja be mindenki a száját... De ha én véletlenül ott vagyok a sajtókonferencián, bizonyára lakatot teszek a számra, mert a nagy öreg bizony nagyon sok örömet hozott ennek a népnek és nem hinném, hogy van sok olyan edző nemcsak itthon, hanem bárhol a világban, aki el mert volna menni az Eb-re ennyi tapasztalatlan játékossal. Sajnos a nagyon tapasztalt edző volt az, aki oly ideges volt az utolsó, a legfontosabb, meccs előtt, hogy teljesen elvesztette hidegvérét, olyan hangnemben válaszolt az újságírók kérdéseire, amit az ember elítél még egy munkásjátékokban szereplő csapat edzőjének a kirohanásában is!
NEM VOLT a pályán! HIÁNYZOTT… De még mennyire! Persze a címből mindenki tudja, hogy a Manchester United súlyos vereségéről van szó, tehát arról, hogy a szigetország legsikeresebb klubja egy nagyon kellemetlen „különórát” kapott helyi vetélytársától! A City négy gólt lőtt egy ellenében, ami bizony nagyon ritkán történik meg a United védelmével. Nem mondhatják, hogy nem volt a pályán a legjobb védelmük, hisz Vidić is játszott! Szerintem sokkal nagyobb baj volt, hogy Van Persie a lelátókról nézte a meccset és ezért a United csak nagyon ritkán veszélyeztette az ellenfél kapuját! El tudom képzelni, hogy még mennyivel gyengébbek lennének, ha a zseniális „kis piszok” Rooney tavaszra elhagyná a klubot!
NINCS, DE MÉG LEHET?! Eszem ágában sincs folytatni a „párbeszédet” a Zenta Labdarúgóklubbal, de fel kell tennem azt a kérdést, hogy volt-e a múltban is az a bizonyos négy korosztály, s ha igen, hol vannak az új játékosok, magyarok vagy szerbek, nekem aztán csakugyan mindegy! Már csak azért is, mert korom miatt nem hinném, hogy ki tudom várni a következő „Made in Zenta” felnőtt csapat játékosait. Adja a jó isten, és a „négy korosztályú együttes” rám pirítson, és hogy kénytelen legyek mea culpázni. Tehát maradjon mögöttünk a nem volt és a nincs... tegyünk, tegyetek egy valós nagy lépést és LEGYEN az a bizonyos zentai focista, aki Zentán játszik!
Ne szabálytalankodj!
Minap szokásom szerint össze-vissza „szaladgáltam” a tv világban abban a reményben, hogy valami érdekesre bukkanok, s lám csakugyan rá is bukkantam! Fogalmam sem volt, hogy létezik valami Danone Nations Cup, de mivel ott volt Joseph Blatter, a FIFA elnöke, így nem kapcsoltam el. 14 éven aluliak fociztak, s a 20 percet szabálytalanságok nélkül kellett lejátszani. Aki vétett ez ellen a szabály ellen, attól levontak egy pontot, s így (is) rangsorolták a csapatokat. Fő az, hogy a futballban ismét történik valami. A döntőben Franciaország és Brazília találkozott, s mivel gól nélküli döntetlennel végződött a találkozó, büntetőkkel – Zizou nagy örömére – a franciák nyerték. Persze Blatter adta át a trófeát.
* * *
Đoković megkérte Jelena kezét! Talán ideje is volt nyolc év után! Ennek ellenére minden jót kívánok a fiataloknak.
Október 11-én Dejan Stanković búcsúmérkőzést játszik Újvidéken a japánok ellen. Ezzel a meccsel megelőzi Savo Miloševićet és 103 meccsel a következő néhány évtizedre bebiztosítja elsőségét a listán. Egy szépséghibája van ennek a meccsnek, ugyanis Stanković sosem volt a Vojvodina játékosa, tehát szerintem egy Belgrádban lejátszott meccsen kellett volna búcsúzkodnia.
Na végre a Vojvodina valamiben első! Sajnos! Arról írt az egyik belgrádi lap, hogy ki mennyivel tartozik és kinek. Nem fogom aprólékosan leírni a tartozásokat, hanem csak a végösszegeket, tehát:
1. Vojvodina 199 600 000 din.
2. Piros-fehérek 121 200 000 din
3. Partizan 14 800 000 din
Na kérem! Nagyon olcsóak a piros-fehérek huligánjai, s sajnos a játékosok is! Pár nappal ezelőtt, amikor kedvenceik levitézlettek a meccs után, „levetkőztették” a játékosokat, akik, mint valami illedelmes birkák, levették a mezeket és átdobták a kerítésen. Mondjam, hogy mi történt volna az én játékosaimmal, ha ezt tették volna!? Kezdeném azzal, hogy a kapitányt nyomban kirúgom... a többi meg soha el nem felejtette volna a következő edzést! De a szurkológárda is megéri a pénzét, mert egy másodosztályú csapat elleni kupagyőzelem után úgy ünnepeltek, mintha megnyerték volna a Bajnokok Ligáját!
Nem egyszer említettem már a „kinőtt zakókat”, az aztán végképp kiborított, amikor a Barázdában ilyen szerelésben – gúnyában – volt műsorvezető…
