Olvasom a lapokban, hogy ez a játékos is meg amaz is és ezek a klubok meg amazok is „mit NEM csináltak”… Mármint ők nem csaltak, nem loptak – olvasd ezt futballnyelvre lefordítva: ők közel sem voltak a bundázáshoz! S azt sem tudják, hogyan kell viselni azt a bizonyosat… a bundáról regélek, nemde?! Az elmúlt napokban tele vannak a lapok ezzel a futballpestissel. A legjobb futballhaverom néhány „köztudatban élő” történetet ismételt meg szerdán, amelyekből egy-kettő ezekben a megszellőztetett történetekben is megállná a helyét. Az egyik így szól (azért ezzel kezdem, mert „kellemetlen” színben mutat be!): „Az Árok előtt aztán egy szót se erről, mert amilyen megszállott katolikus (fogalmam sincs, hogy honnan a katolikusság!), még kimondja azt is, amit nem lenne szabad!” – ezt a főnök, mármint a „gazda” Hugo mondta az egyik legjobb játékosnak. A szóban forgó meccs után világosan láttam, hogy miről is volt szó – letejeltünk egy szerémségi klubnak! Fentről jött a parancs, és ettől függött két-három lakás a játékosoknak! Ilyen távolságból nézve majdnem azt mondom, hogy… Jobb, ha nem mondom ki, mert mindennek és mindenkinek megvan az ára, nemde?!
A másik azonban sokkal érdekesebb, és én nem vagyok benne „érdekelve”. A szomszéd „nagy klubról” van szó, meg egy szlavóniai edzőről. Budapesten volt a meccs (valamilyen kupában), a játékvezetőt is beavatták. Meg is csinálta a tőle kérteket, már az ötödik percben kiállította a Honvéd egyik játékosát. Ennek ellenére a „szomszéd” kikapott! De nem ez a pláne, hanem az, hogy az edző hogyan „magyarázta” a magyarázhatatlant! „A túl korai kiállítás teljesen kizökkentette a csapatot a játékból.” Erre az egyik klubvezető gúnyosan megkérdezte, tudnánk-e mi is egy olyan bírót találni (meg is fizetnénk!) aki, mondjuk hat perc után, kiállítana tőlünk egy játékost, hátha mi is nyernénk!
Mondjam tovább? Hát csak annyit, hogy ennek az edzőnek a BEK-ben a Bayern ellen lepottyant a manna az égből. Ezt azonban nem én mondom, hanem a haverom, mert abban az időben én már régen a kengurukkal zavartam a labdát. Mellékesen mondva ott olyan kicsi volt abban az időben a foci, hogy nem volt mivel kereskedni. Vagyis dehogynem volt – például a nemzeti felvágással. A klubok neveiből kell csak kiindulni: Budapest, Croatia, Jugal, Praga, Olympic, Marconi, Leichardt, Preston… S a legjobb edzők meg a játékvezetők is mind európaiak voltak; 1982-ben például, amikor először voltam az év edzője, akit megközelíthetetlennek tartottak. S nekem ott nem volt főnököm, én voltam a nagykutya.
Egy új folt a Szóban
Szia, Miklós! Hogy nem Vajda Miklósról, elhunyt nagybátyámról van szó, az érthető. Benedeket üdvözlöm, ami ugyancsak érthető, mert a keddi cikke a sportrovaton az valami rendhagyó itt nálunk ebben a sportprimitív világban. Senki ne vegye zokon, ha azt mondom, hogy az Ozzie Rules sokkal jobb játék, mint az NFL, hisz én ausztrál állampolgár vagyok, és nem amerikai. De rátérnék a mondanivalómra. Mivel meglehetően jó beszélem az angolt (jobb volna, ha azt mondanám, hogy az ozzie angolt), legtöbbször megértem mindazt, ami az NFL Super Bowl tévéadáson elhangzik, kivéve azt, ami ezt a sportot mássá teszi a többieknél! Mondjam, hogy az NFL-ben minden másmilyen, mint a többi labdajátékban? Mivel a kiváló cikk a legtökéletesebb angolsággal mondja el a legspeciálisabb NFL-dolgokat, semmi kritika nem érheti. Az egyetlen az, hogy például a Jani bácsinak, a keddi lap vevőjének fogalma sincs, hogy a NFL mit jelent. Én úgy remélem, hogy ez National Football League-et jelent. Erre még János bátyám is ráhibázhatna. Jönnek aztán a „keresztrejtvények”, amelyeknek nem is olyan egyszerű a megoldása. Például Super Bowl, majd Pro Bowl és az ezekből származó hihetetlen sokaságú olyan valami, amit eddig sosem írtak le ebben az újságban! Legalábbis nem így.
A meccset legfiatalabb unokámmal néztem, aki egy évet a gimiben az USA-ban végzett, és „no touch NFL”-t játszott. A no touch azt jelenti, hogy a lányok nem ütközhettek! És majdnem minden olyan kifejezésre, amit Miklós használ, én nyomban kaptam a fordítást. Tehát tudtam, hogy mit jelent Willson három touchdownpassza… ami azt jelenti, hogy a bizonyos futott méter után a labdával megérintette a pályát. A többi speciális szót nem fogom lefordítani, mert az nem férne bele a jegyzetekbe. Például: a mérkőzés legjobbjának a Minnesota tight endjét, Rudolphot kiáltották ki 122 elkapott yarddal és egy TD-vel.
Aztán csakugyan kezdődött a meccs… Flacco 13 yardos passzát Boldin kapta el, a jutalompont után 7:0-ra vezettek. A Frisco erre csak egy 36 yardos mezőnygóllal tudott válaszolni. A második negyed közepén ismét Flaccót láthatunk, ezúttal Pitta volt, aki elkapta az irányító 1 yardos passzát. A következő támadásban Kaepernick interceptiont dobott, saját elkapója helyett a Ravens védőjét találta meg a labdája. A Baltimore következő támadását sikerült a 49ers védőinek mezőnygóltávolságon megállítani… ám a Ravens mezőnygól helyett egy trükkös játékkal próbálkozott sikertelenül, ez volt a Super Bowl történetének első fake field goal kísérlete. Ez sem vette el a baltimore-iak kedvét, egy punt után újabb TD-nek örülhettek.
A második félidőben Jones a kirúgást touchdownra hordta vissza, 108 yardos visszahordása Super Bowl-csúcs. Nem biztos, hogy erre, de a Superdome elsötétült! (Félórányi szünet után folytatódott a játék, és minden a feje tetejére állt.) 28:6-ról nagyon gyorsan 28:20 lett. Először Crabtree kapta el Kapernick TD-passzát, majd Gore 6 yardos futott touchdownt ért el. Tucker 15 yardos futott touchdaownja rekord a Super Bowl történetében. A jutalompont ezúttal elmaradt, mivel a csapat kétpontos próbálkozása nem sikerült… Mivel a Friscónak nem sikerült újabb TD-t elérni, a Ravens már a kezében érezhette a győzelmet, olyannyira, hogy időhúzásként még egy safety is belefért, mintegy öngólként, ami három pontra csökkentette a különbséget, viszont 7 másodpercet ellopott az ellenféltől!
Na kérem! Elő a géppel, és tessék begépelni, persze magyarul, hogy NFL-szabályok…
Én még nem próbáltam meg, de biztos, hogy helyesebben fordítanának, mint én. A következőkre kellene a megfelelő magyar szó vagy értelem:
Touchdown, tight end, elkapott yard, sack, jutalompont, mezőnygól, irányító, interception, mezőnygóltávolság, trükkös játék, fake field goal kísérlet, pont, a kirúgást TD-re hordta vissza, futott touchdown, időhúzásként egy safety is belefért mintegy öngólként, 7 másodpercet ellopott.
Brazília biztos nem lesz világbajnok!
Kéttucatnyi nemzetközi meccset játszottak a héten. Hihetetlen, de igaz, egy évszázad után Szerbia győzött! Ciprusban történt, mégpedig egészen meggyőzően 3:1-re! Persze csak a javasasszony tudná megmondani, hogy melyik 11 játszik a szintén győztes Horvátország ellen Zágrábban. Ha jól számoltam, másfél csapatra való játékos kapott sanszot játékra, és az úgynevezett cserejátékosok nyerték meg a meccset, közülük is a kétgólos Tadić tűnt ki.
Kapcsolgattam ide-oda a tv-n, és láttam, amikor a hollandok és az olaszok énekelték a himnuszt. Van Persie sosem játszana Mihajlovićnál, mert összeszorította ajkait, ezzel szemben Buffon nemcsak kapus volna nála, hanem minimum a segédedzője, mert ahogy lehunyt szemmel énekelte a himnuszt, valóban úgy érezte a szurkoló, a néző, hogy ez az ember, ha kell, harakirivel végez magával, ha kiábrándítja Olaszhont! (És Sinišát, a szerb szövetségi kapitányt!)
Nagyjából Londonban „telepedtem le”. Az angolok 2:1-es győzelmét tulajdonképpen Ronaldinhónak köszönhetik. Büntetőjét könnyen védte az angol kapus. Aztán a „kis piszok” Rooney egy kiütött labdából akkora gólt lőtt, hogy percekig őrjöngött a stadion. Lampard csak pontot tett mindennek a végére. Ezen a meccsen Scolari gárdája nagyon átlagos csapatnak tűnt. Sőt néha egészen másodrangú volt teljesítményük. Neimarnak (akit majd nemsokára, itt, Európában, architeknek, építőnek fognak becézni) bizony lement az ára, mert szinte semmit sem mutatott. Esetleg azt lehetne felhozni, hogy szőke volt a fejtetején lévő „tányér”.
S most két apróság, döntsék el, ki hogy és minek akarja.
Szólt a telefonom. Ha már időseknek akartál ötleteket adni… mondok én egy sokkal jobbat: – Lépcsőn lefelé menet ne gombold a sliccedet!
Tv-hirdetés, egy szurkoló: „Amikor a nejem ikreket szült, először beírattam őket a Partizanba, és csak utána vittem csokrot az anyjuknak!”
Amikor ez utolsót olvassa az ember, akkor az előbbi rövidke kis rímet mintha Petőfi írta volna…
