Valamelyik este egy spanyol meccset néztem, a kommentátor egyebek között elmondta azt is, hogy az egyik csapat már 70, a másik meg ennél is több sárga lapot kapott az idén, a piros lapokról nem szólt… A meccset követő éjszaka sokáig forgolódtam az ágyamban, de szélhámosság volna, ha azt állítanám, hogy a fentiek miatt nem tudtam elaludni. Valamivel kellett szórakoznom, így kezdtem „foglalkozni” a sárga lapokkal. Amikor bevezették őket, nagyon sokan nem helyeselték, különösen, amikor kettőért ki kellett állítani a fegyelmezetlen játékost. Persze leginkább az edzők dörmögtek, mert… Mit akarnak ezek, mármint a szabályhozók, azt, hogy kisasszonyosan játsszuk a futballt?! Nem balett ez, urak! – mondták. Aztán idővel mindenki beletörődött… S valóban tett is valami jót a „sárgaság” a meccs érdekében. Érdekes, hogy a „természet” minden betegség ellen védekezik, így e sárgaság ellen is. Némely bajnokságban négy, másokban öt „fertőzés” kell, hogy a „beteg” egy hetet a „kórházban” töltsön. De nem akarok teljesen elveszni a szabályokban, mert nem ez a mondanivalóm.
Szerintem mivel a labdarúgás csapatjáték, a sárga és piros lapokért a csapatnak kell fizetnie, és nem csak az egyénnek. Egyrészt azért is, mert ma minden klubban legalább két csapatra való játékos van. Nem úgy, mint egykor. Tehát nem nagyon fáj az edzőknek, ha egy-két játékos kényszerpihenőn van. Néha még akarattal „gyűjtik be” a negyediket vagy ötödiket, hogy tiszták legyenek a következő fontos meccsekre! Pontosabban mondva jöhet a következő öt „piszkos belemenés, pofázás”!
Meggyőződésem, hogy nem csupán az egyedre kellene hogy szóljon a fent említett „sorozat”! Ez a csapatot kellene hogy sújtsa! Hogyan? Valahogy így, ahogy álmatlanul megálmodtam! A bajnokság első tíz fordulójában egy sárga egy rossz pont, a két sárgából eredő egy piros 3 rossz pont… Összesen 20 pont elfogadható, és mindezt eltörlik a 21. fordulóban! Persze ha valaki öt sárgát kapott, vagy egy pirosat, akkor egy meccset kihagy. A 20 pont fölötti többletet átviszi a csapat a következő tíz fordulóba! Ebben már négy sárga büntetendő 1 meccsel, a két sárga egyenlő piros kiállításért pedig 2 meccs jár. Az összesített pontok számát, az 45-öt meghaladó többlet átmegy a következő tíz fordulóba. A harmadik tíz meccsen három sárga egy meccs „pihenő”, a kétsárga-kiállításért 3 meccs jár. Az összesített 75 pontnál több átmegy az utolsó hat-nyolc fordulóra. Itt már két sárga a „pihenő”, és a dupla sárgáért 3 meccs jár. A négy fokozat abban a pillanatban „ugrik”, amikor elhagyja a kiírt maximumot, tehát a 20-at, 45-öt és 75-öt. Az egyből való kiállításoknál sokkal szigorúbban kell eljárni, mint ma, ha kiírt maximum rossz!
Mindez drákói, mondhatná valaki… De szerintem valamit kellene csinálni, mert most már ismét nagyon „kinyílt a szemük” a durva játékosoknak. Meglehetősen idevág egy főpap érdekes nyilatkozata a napokból. A pápa lemondása folytán egy bíboros egyebek között a következőket mondta: …néha a Teremtő is alszik! Talán éppen ezért jó volna, ha éberek maradnánk, és „odamondanánk valamit” a sok Istent sem tisztelő „favágónak”!
Mourinho ráhibázott volna valamire vagy valakire?!
Tito (persze nem a mi elhunyt elvtársunk!) edző, hol vagy?! Gyere rögtön, mert baj van! A Barca elnöke nagyon jól tudja, hogy hol van a kiváló szakember, el is utazott azon nyomban az USA-ba, ahogy vége lett a Real elleni vesztes meccsnek.
Már-már azt hitte az ember, hogy a Barca harmadik edzője is elég jó arra, hogy uralja az ókontinenst meg Spanyolországot, de aztán jött ez az utolsó hét… Igaz, a spanyol bajnokság már a zsebükben van, de a két kupában valóban kupán vágták őket! Az ember még azt hinné, hogy a Milan elleni vereség jobban fáj nekik, hisz az a legnagyobb serlegért folyt, de talán még van egy icipici sanszuk, hogy visszavágjanak. Ezzel szemben a legnagyobb rivális ellen otthon elszenvedett vereség szinte letaglózta őket. A rémálmoknál is rosszabb, ami velük történt. Mourinho röhög a markába, mert a tiki-taka, ahogy a Barca körömpasszos játékát nevezik a szurkolók, ismét csődöt mondott. Mellékesen ennek valójában én örülök, mert unalmasnak tartom! Valószínűleg nagyon sokan megkérdőjelezik épeszűségemet, ami engem nem nagyon érdekel. Messi sehol sem volt, de egyébként is kezdem más szemmel nézni, annak ellenére, hogy továbbra is nagyra becsülöm. Sajnos láttam azt a felvételt, amikor egy nagy turhát irányít egyik legnagyobb vetélytársa felé!
A csapat visszaesése azóta tart, amióta Tito edző élete legnagyobb mérkőzését vívja. A két említett meccs között lejátszott bajnoki találkozón egy érdekes pillanat arra mutatott, hogy milyen hihetetlenül gazdag tehetségben a Barca, és milyen balga a segédedző a Barcelonában. Negyedórával a meccs vége előtt Iniestát Xavi váltotta. Két játékos, aki mindent megnyert ebben a világban. De nem ezért említem őket, hanem mert Tito segédjének a segédje Xavi orra alá tette „a könyvet” (azt az őrültséget, amiről már regéltem!), és meg akarta mutatni neki, hogy hol, mikor, mit és miként kell valamit csinálni. Ennél nagyobb, primitívebb sértést egy valóban világklasszissal szemben el sem tudok képzelni! Ez is hozzájárulna az utóbbi sikertelenségekhez?!
Egy egész fasort elloptak a Duna sétányról?!
Amióta majdnem teljesen visszanyertem állóképességemet, a pudli és én minden délután megtesszük a „mi óránkat”, ami kb. 4-5 kilométer. Tehát minden a régi… Ó, dehogy! Napokig elmélkedtem azon, hogy mi az, ami nem olyan, amilyennek lennie kellene. A napokban aztán az eső lemosta a csipát a szememről! Még így sem hittem nekik! Hát nem látod, hogy nincs a második fasor! Igen, nincs a belső fasor az egyetemi város egész hosszában! Mi történhetett? Nem akarja tán valaki azt mondani, hogy ezt is ellopták a romák?! Latolgattuk, hogy mi történhetett. A legkézenfekvőbb az volt, hogy vagy rosszul választották meg a fákat, vagy belátták, hogy túlságosan kint voltak a földből, és megfagytak a gyökerek… és még megannyi nagyon zseniális okot találtunk. Persze egy sem hibázott rá az igazságra!
S mit ad isten, én láttam meg, hogy nincsenek, tehát nem is csoda, hogy azt is én láttam meg, hogy hol kötöttek ki! A Duna utcában, a Duna parkban, a hídról a központ felé mindkét oldalon… Lehetséges, hogy ezeken a helyeken jobban kelletek a fák, mint a Duna-parton? De akkor miért ültették el ottan? Persze valaki azt is kérdezheti, hogy miért csinálok én egy ilyen apróságból elefántot. Hát azért, mert majdnem száz fáról van szó, és annak, aki az ültetésüket elrendelte, nem egy deszka hiánya van a fejében, hanem egy egész teherkocsira való.
S van ennek az egésznek egy másik oldala is. Kezdődött a kanizsai fűzfák koronájában készített kunyhóinkkal… aztán az ausztrál őserdők látogatásával (nézzék csak meg ezt a fát!). Képtelen vagyok néhány szóban elmondani, hogy milyen kicsinek érzi magát az ember, amikor egy ilyen csodálatos valaminek a tövében áll… Hányan kellene hogy legyünk, hogy körülkaroljuk ezt az óriást? (Csak a hecc kedvéért említem meg, hogy a Duna utcában nincs elég hely az átültetésre, tehát az óriásnak nem kell félnie.) Mondjam, hogy imádom a fákat? A nappalimban is van egynéhány…
