A földteke másik felén, Ausztráliában megfogadtam – és el is kezdtem betartani fogadalmamat –, járni fogom Vajdaságot, keresztbe-hosszába… De mindenekelőtt „száz év után” meglátogatom és megölelem rokonaimat. Nagyobbára azok Vajdák vagy Vajda-leszármazottak. Tehát Kanizsa volt a cél, a Tiszán inneni – a magyar! Igaz, törökön keresztül érkeztem zentai megállás után, ahol főnökeimmel kellett paroláznom, Tő… és Q Jánosokkal. És a többiekkel. Ezúttal még több minden volt, amiről el tudtunk beszélgetni, mint egyébként, ugye, a messziről jött ember azt mesél, amit akar…
Ha én Kanizsára jövök – vagy inkább megyek? Itt valahogy kétközben vagyok! –, Bicskeiéknél horgonyzok le. Ott a városháza bal oldalán. Náluk valóban otthon érzem magam. Nekik leadott úti „beszámolóm” után elkezdtem járni a rokonokat. Vajda nagymamám leszármazottjainál voltam, Pista nagybátyám gyerekeinek a gyerekeinél. Rezső családjával kezdtem. Egy szerencsés ember, annyi hobbija van és olyan tehetsége ezekhez, hogy valóban irigy lettem rá. És egy isteni idegekkel megáldott asszony áll mögötte. A négy gyerekből a legkisebb, egy aranyos lány még egyszer bebizonyította, hogy engem csak a gyerekek szeretnek. Lehet, hogy beképzelt vagyok, de az ilyen alkalmakkor azt szoktam mondani, hogy a gyerekek tudják csak, hogy ki a jó ember!
Aztán jött Rezső édesanyja, Júlia, majd Attila és az ő édesanyja Zentán. Emlékeznek arra, hogy Attila TALPON MARADT! Nem is csoda, egy nagyon talpraesett fiatalember. Mi is lehetne más egy tornatanár?! Maradt azonban még Vajda, akiket még meg kell találnom.
A rajtunk – mármint az én családomon – kívüli egyetlen másodszülött fiú Árok leszármazottnál hiába csöngettem, nem voltak otthon. De jó is, mert amikor megnyomtam a csengőt, mintha a villám csapott volna belém – évekkel ezelőtt megígértem Ignácnak, Géza ifjabbik fiának egy teniszütőt! Buci – csak így szólítjuk az apát –, hívjál fel, s mondd, hogy milyen gyártmányút szeretne a srác…
S aztán vettem az irányt haza. Egy kis busz hozott bennünket délre, Újvidék felé. Tizennyolc üléses, egyetlen pillanatban sem volt kilencnél több utas. Temerin előtt leszállt az utolsó előtti utas is, tehát onnan kezdve én voltam a „mindenség uralkodója”. Mit ad isten, amikor hazaértem, és felütöttem a „gépet” – ha hiszik, ha nem, még egy János, mégpedig Zsemberi „avatkozott életembe”! Hálát adhatok ezért a sorsnak, olvasd a labdarúgásnak, bátyjának, aki kapus szeretett volna lenni, de egy pillanatban a Kanárik edzésén az édesapja a mellének szegezte: „Döntsél, kapus vagy fogorvos akarsz lenni!” Nem lett kapus. Tehát az öcsi küldött egy Macro/Micro című „valamit”. Mondjam, hogy a legbambább embernek is világossá válik, ha végignézi, hogy milyen apró valamik vagyunk bolygónkkal együtt a világmindenségben! Felfelé 23-szor hatványozták a kicsi zöld levelecskét, majd 16-szor lefelé tették ugyanazt vele. A balga ember, aki azt hiszi, hogy mindent tud, csak ámulhat, s mivel a hatványozásokat folytatni is lehet, könnyen rádöbbenünk, hogy: „Ki mondja azt, hogy egyedül vagyunk az univerzumban?!”
Tehát az univerzum mégsem egy kisbusz volna, mely Zentáról hozott haza…
Micsoda zseniális felfedezés, ugye?
Egy-két példa és egy pofon
Nem hagyhatom szó nélkül a Bryan testvérek és az USA kapitányának a kommentárját a szerb teniszválogatott meccse után. A testvérek a világon minden idők legsikeresebb párosa, és ezt a párost egy hevenyészett szerb kettős megverte, ezzel kaput nyitott a győzelemre. Persze ehhez még az is kellett, hogy Đoković – azt mondhatnám, fél lábbal – megnyerje a harmadik pontot! Nos, a fent említett testvérek és kapitányuk valahogy így nyilatkoztak. A testvérek egyike: Ragyogóan játszottak, megérdemlik a győzelmet. Életem végéig tiszteletben tartom ezt a nevet, amelyet mindeddig nem ismertem, mármint Bozoljacét! A szövetségi kapitány is valami hasonlót mondott… El tudom képzelni, hogy mi mindent felhoztak volna a mieink, ha mondjuk a világ egyéni legjobbja kikap egy ismeretlen amerikaival szemben…
***
Kénytelen vagyok meakulpázni, mert Buturović megszégyenített! Többször írtam róla „amúgy”. Ezúttal el kell mondanom, hogy meglepett! Bajban voltak a kézilabdázók, megbüntették őket egy meglehetősen nagy összeggel, amelyet ha nem fizetnek ki, felfüggesztették volna a klubot. Pénzük nem volt, nincs, s ha Buturović nem nyúl a zsebébe, nem játszhattak volna tovább. Nos, ő belenyúlt! Kalapot emelek előtte.
***
Nem egyszer írták a belgrádi lapok, hogy Lazar Marković a világ ha nem is első, de harmadik, esetleg negyedik legkeresettebb tizenéves labdarúgója. A jó ég tudja csak, hogy hány nagy klub érdeklődik iránta. Hetekig volt Londonban, mint a Chelsea vendége… Sőt már el is adta a Partizan az orosz milliárdosnak, a klub tulajdonosának.
A végén kisült, hogy hasizomhúzódásának orvoslása volt a fő ok, hogy ott legyen, habár azt sem titkolta klubja, hogy sérült. Tegnap aztán megjelent egy San Franciscóban működő vállalat kimutatása arról, hogy kik a legkeresettebb tizenéves labdarúgók. Nos, a mi Markovićunk ezen a listán a 19.! Na kérem! Csak az első hármat említem: 1. Varane (Real, középhátvéd), 2. Maher (AZ, középpályás), 3. Marquinhos (Roma, középhátvéd). A Chelsea-ben már van egy tizenéves csatár, Romelu Lukaku, igaz, kölcsön van adva a WBA-nak. Állítólag a húsz játékos 165,5 millió eurót ér.
Bayern–Real lesz a döntő
Tíz éve, hogy visszajöttünk Ausztráliából, és azóta én délben, tehát 12 órakor ebédelek! Punktum! Hívott is tegnap ebben az időben a háztartással megbízott, de én csak legyintettem, amire ő megkérdezte, hogy beteg vagyok-e. Mondtam, hogy sorsolnak! És csakugyan azt tették…
Mégpedig pontosan azt húzta ki egykori kedvenc csatárom, Nistelrooy, amiben reménykedtem. Egy istenért se legyen az elődöntő spanyol–spanyol és német–német! Nem is lett! Egy azonban nem jött be: azt szerettem volna, hogy egy spanyol és egy német játsszon otthon az első meccsen. De úgy húzott az egykori holland játékos, hogy mindkét spanyol először német stadionban kell hogy felmondja a házi feladatot. Szerintem a Bayern kiüti a Barcát, a Real meg a Borussiát. Tehát a BEK döntőjébe (így nevezték egykor ezt a versenyt) a történelem két legsikeresebb csapata fog bejutni! Legalábbis én így gondolom és így szeretném.
Mese az egész! Ez egy kuruzslásféle!!! Hátha elgáncsolhatom őket?!
Szívem minden molekulája amazt a kettőt szeretné a döntőben látni.
