Most már egészen világos, hogy a spanyolviaszt újból ki kell találni! A két német csapat a BL-elődöntőben nyolc gólt lőtt a „világ legjobb bajnoksága?” két kiemelkedő csapatának! És ami talán még lesújtóbb, csak a Realnak sikerült egy becsületgólt rúgnia a Dortmund ellen! A Barca egyetlenegyszer találta el a Bayern kapuját! Más szóval: a BL döntőjében két német csapat lesz, ez már tuti!
Mást vártak a fogadók. Jómagam is vegyes, német–spanyol döntőt sejtettem. Annak ellenére, hogy nem egyszer kimondtam, hogy nekem a tiki-taka kezd az idegeimre menni, és ha választanom kellene, akkor a német klubok bajnokságában megszokottat, a kilencven plusz pár percet tartó állandó támadást jellemző fussballt állítanám mindenki elé mint követendő példát!
Marc Bartra (Barcelona) kihagyott helyzete és a csapata teljesítménye miatt is foghatta a fejét (Foto: Beta)
Rezsővel, rokonommal egy kanizsai kiskocsmában néztem a Bayern remek alkotását... azt, ahogy a jelenlévők az egekig ugrálva ünnepelték a német együttes remek alkotásait, népi nyelven: góljait. Akkor nem is figyeltem arra, hogy mit mond a statisztika, de most, hogy előttem van, meg kell jegyeznem, hogy a számok sem mutatnak (néha) semmit! Hogy mire célzok? A labdabirtoklásra: Bayern 37%, Barcelona 63%! Az eredmény pedig 4:0! Látják már, hogy hol a bibi!? Vigyék csak haza a labdát a spanyolok... nekünk jók a gólok is! – mondták a németek.
És most mindezek után (igaz, még nem nyerték meg a kupát!) hogy is fog kinézni az, hogy Heynckestől, az utcahosszal bajnokságot nyerő edzőtől megválnak, és helyette hozzák a Barca egykori mágusát, Guardiolát, aki ezt az unalmassá vált (s e héten fejre állt) tiki-takát a tökéletességig kiművelte a Barcelonában, melyet tavaly aztán faképnél hagyott.
Titónak, a Barca edzőjének még volna is „kibúvója”, hisz gigászi harcot vívott az emberiség egyik legnagyobb ellenségével, a rákkal, és úgy látszik: győzött! Nos, ha a mindenség megadta volna neki a választási lehetőséget, hogy melyik „meccset” nyerheti meg, kötve hiszem, hogy a futballjátékra tette volna voksát.
Ismerve Mourinho utolérhetetlen önzőséget, beképzeltségét, nem vagyok biztos, hogy nem Tito fordítottját teszi a fent említett helyzetben!? El tudom azt is képzelni, hogy mi mindent mondott a meccs után a védőknek... például: „az a lengyel, akinek a nevét sem tudom kiejteni, négy gólt lőtt nekünk! Azt hittétek, hogy ez vicc? Hát mindenki megőrült ebben a csapatban?!
El tudom képzelni, hogy már csak ezért is (elég nagy blama volt) megválik a Realtól, de nem önszántából, hanem: menesztik! Ha ez megtörténik, a Magyar Szó vénjeinek pénteki összeröffenésére bizony én viszem a tütüt, pedig nincs rajtam a sor!
A tanár úr sem szereti (már) a Barcát
A Duna-parti sétányon találkozunk majd minden nap. Ő életpárjával, én a kutyámmal... Egy-két percre leállunk, és a szokásos „hogy vagytok”-on kívül másról is esik egy-két szó. Csütörtökön például ő kezdte az „egyebeket” azzal, hogy neki sem tetszik már annyira a Barcelona játéka, amit annyira istenítenek a lapok. (Most döbbenek rá, hogy ő is János, méghozzá Bányai!) A nyugdíjas tanszékvezető nagyon tömören fogalmazott: „majdhogynem unalmas már”, s ha nincs Messi, akkor... Nem is várta, hogy igenezzek, mert tudja az én véleményemet.
Egy-két hazai „édesség”
Tole futballistenatyát mindenképpen le akarják váltani a piros-fehérek vezetéséről az „érintettek”! Azt szokták mondani, hogy minden sikeres férfi mögött áll egy nagyon okos asszony. Nos, aki tudja, hogy ki az ő neje, az tudja ennek a mondásnak minden titkát és jelentőségét. Nagyon sokan nem szeretik Tolét, és ezeregy olyan dolgot vernek a fejéhez, melyekben ő inas azokhoz képest, akik a fejét követelik. Eszem ágában sincs, hogy védjem, mert nem ismerem közelebbről, de van egy-két dolog, amit nem tudnak tőle elvenni, bármennyire is szeretnék… Amikor évekkel ezelőtt átvette a Partizan vezetését, a klub nyakig volt az adósságokban. Ma az egyetlen klub ebből az országból, mely e szempontból sárga jelzést kapott az UEFA-tól a nemzetközi versenyekben való szereplésre (a többiek mind pirosat kaptak)! Talán éppen ez volt az, amiért megválasztották a Szerb Labdarúgó-szövetség elnökének is!? Mint ahogy a múlt héten írtam, ebben a „székben” is tett olyan dolgokat, melyeket a többiek megálmodni sem voltak és volnának képesek megvalósítani. Persze, én is tudnék egyet-mást a nyakába varrni. Nagyon sok szövetségi kapitánya volt ez alatt a röpke fél évtized alatt. És a nagy sikerek elmaradtak. Sajnos az a baj, hogy helyette egy sokkal tehetségtelenebb embert akarnak az elnöki székbe ültetni – név szerint Džajićot! Emlékeznek arra, hogy milyen krimifilmszerű volt, amikor a kommandósok megmászták villája kerítését, és leteperték a földre, megbilincselték…, s hónapokig volt a fogházban…Vučićék mosták tisztára, amikor elkezdték a piros-fehérek feltámasztását…Ámen, mondta rá az államelnök is, és a többi pribéknek is megkegyelmeztek! A szervezett szurkolók katonaszerű „hadai” sok mindenre használhatók… tehát nem kellene éppen mindenkit „kinyírni” – mondják azok, akik ezekhez a dolgokhoz sokkal jobban értenek, mint mi, egyszerű halandók.
Menyből az angyal, vagy tisztes nevén Dragoljub Bekvalac „lejött hozzátok Kragujevacra, hogy megmentsen benneteket a kieséstől”. Az egyik legnépszerűbb énekesnőnek az apja eddig féltucat klubot edzett, és egyikkel sem esett ki a ligából… Beki különös érték volt a Novi Sadban, ha valaki nem adott bele mindent a meccseken, és ő nem tehette zsebre a prémiumot, akkor a következő edzésen bizony volt egy-két becsúszó szerelése az ilyenek ellen… El tudom képzelni, hogy milyen légkörben folyik le egy-egy speciális „beszélgetés” azzal a játékossal, aki „nem halt” meg a meccsen! Érdekes lesz figyelni, hogy a kragujevaci csapat mennyiben változik meg a legrövidebb idő alatt. Én máris teszek egy-két százast arra, hogy bent maradnak.
