Bata Butorović, a szerb labdarúgás egykori legszínesebb egyénisége – ezt a „színes”-t vegyék, ahogy akarják – egyebek között azt is kimondta, hogy amíg ő él, a belgrádi nagy klubokat nem fogja erősíteni csapata, a Vojvodina legjobb játékosaival! Nem is szerették ott lent a fővárosban!
Naná! Bata Kan Kant valahogy úgy élték meg a pirosak, de a feketék is, mint aki rájuk nyújtogatja a nyelvét… s bizony az ő nyelve egyszer-egyszer, pontosabban mindig, nagyon hosszú is volt. Majdnem úgy érezte magát az ember, mintha Haitin volna, és szeme előtt a voodoo elevenedne meg, aki azokkal a nagy tűkkel összevissza szurkálja a piros és fekete babákat… s mondja a magáét, de nagyon. Bevallom, akaratlanul is én segítettem a belgrádi klubokat… Az úgy kezdődött… akit én megdicsérek, az fejre esik! Íme néhány példa:
Nagyon szerették az ausztrál barátaink a nejem főzte dolgokat. Különösen a csirkepaprikást. Egy alkalommal, már nem tudom, miért, én voltam a kukta, és mindenki odavolt, hogy ilyen meg olyan a paprikás… Kérdezte is a nejem, hogy mit csináltam másként, mint ő. Hát elmondtam a „titkot”, és attól kezdve ő is úgy csinálta… Persze én hecceltem, hogy még mindig nem „olyan”, mint az enyém, de aztán bevallottam, hogy nemcsak „olyan”, hanem jobb is. Tehát megdicsértem. A következő alkalommal richtig odaégett a paprikás!
Volt egy játékosom, egy nagy, ügyetlen védő, aki tűzbe ment volna értem, csak tegyem be a csapatba, akár csak egy fél órára… Nos, egyszer végre végigjátszott egy meccset, és én balga – megdicsértem! A következő edzésen két bordáját törte!
De mi köze ezeknek Bata Kan Kanhoz? Hát csak az, hogy ha emlékeznek rá, az elmúlt hetekben megdicsértem a szenzációs akadémiáért! A múlt héten álmában megállt a szíve! Én lennék az ő voodooja is?! Kötve hiszem, de annyit még kimondhatok, nyugodjon békében. A horribilis adó, adósságok miatt meg fájjon valaki másnak a feje…
NE MUTOGASSATOK ÁLLANDÓAN AZ ÉGRE!
Az Isten szerelmére, lépjen már közbe a FIFA, hogy ezek az elkényeztetett milliomosok ne játsszák meg minden meccsen, a játék kezdetén és minden gól után, hogy milyen jó katolikusok és egyéb hívők. Van minden hívőnek a teremtőjével hol „értekeznie”, tehát menjen oda, és imádkozzon, amennyit csak akar és ahányszor akar. Ne mutogasson az égre, ne vesse a kereszteket, ne térdeljen le, ne „nézze a tenyerét”, „tisztítsa” a homlokát. Rúgja azt a labdát, ahogy csak tudja s ahova csak tudja. Érdekes, hogy a kapusok nem „fohászkodnak”, amikor egy-egy nagy védéssel megmentik csapatukat. Ők nem lennének hívők?!
Hagyják a sportpályákat, a munkahelyet a sportnak. Meg vagyok győződve arról, hogy egyébként is nagyon kevés olyan munkás van, aki, mielőtt dolgozni kezd, letérdelne és imádkozna! Az előtt, aki ezt megteszi, én fejet hajtok, de nagyon mélyen. Fogadni mernék, hogy a mormonokon kívül ezt senki sem teszi. Valójában fogalmam sincs, hogy ők imával kezdik-e napi munkájukat. De feltételezem.
Érdekes, ugye, hogy az Isten-szeretet nem számolta fel a kapzsiságot! Mind drágább az olyan játékos, aki nagyon sokszor mutat az égre. Ők ugyanis a góllövők, „Ő”-neki köszönhetik, köszönik meg, hogy a labda a hálóban ficánkol. Nem annak, aki helyzetbe hozta őket, meg a későn érkező védőnek, sokszor a rossz kapusnak, esetleg a pártoskodó bírónak!
És ezek a jó keresztények és többi valláshoz tartozók – de érdekes, hogy a japánoknál, egyáltalán a távol-keleti játékosoknál ismeretlen ez a „telefon-összeköttetés a mindenhatóval”, vagy legalábbis nem mutatják – nem vetik meg a mai világ pénzért megvehető „előnyeit”!
Sőt, mind többen vannak, akik nagyon jól ismerik az adómenhelyeket, vagy ha nem ők, akkor pénzügyi alkalmazottjaik. A legújabb hírek szerint a kis zseni Messi és papája nem jelentették be az adóhivatalnak, hogy nem a labdarúgásból négymilliót raktak zsebre Uruguayban! Kérdésem az, hogy ilyen alkalommal felnyújtja-e mindkét karját és mutatóujját az égnek, és van-e pofája felnézni a mindenhatóra?!
NEM FÉRNEK A SZÁMOLÓGÉPEMBE
E kis koldus országnak – persze – milliárdos „gazdája” van. Mišković a neve, akinek még 25 millió euró letétele ellenére sem akarják megengedni, hogy szabadlábon védekezzen az ügyészség vádjai ellen! Meglehetősen komplikált a dolog, mert fiával és más vállalatokkal 25 millió eurót vett fel a bankoktól, amiért az utakat építő vállalatok állták a sarat. Nyakig sárosak is lettek, „megkárosítva önmagukat”! Na, itt van egy kis számocska, ennyivel – 16 950 571 881! dinárral. Segítek, ez 30-40 ezer embernek havi 30-40 ezer dináros egész évi fizetése! Ugye, elég volt ebből? Amikor osztani akartam, beláttam, hogy kézzel kell csinálnom, mert csak nyolc számot képes bevenni kis osztó-szorzó gépecském!
De most visszakanyarodnék ismételten a labdát lábbal kergetőkhöz, pontosabban Monaco orosz milliomosához és Ronaldóhoz. Dmitrij Ribolovljev, a hercegség labdarúgóklubjának a tulajdonosa visszavitte csapatát az első osztályba, de ezzel nem elégedett, célja a bajnoki cím, meg e földteke minden bajnoksága! Ilyenek az orosz milliárdosok. Már összevásárolt néhány nagynevű játékost, de ez nem elég számára, ő a világ legdrágább játékosát is a csapatában akarja látni. S ki más lehet ez, mint a Real csatára, Cristiano Ronaldo. Hajlandó leszámolni a madridi klubnak a 100 millió eurót! Négyszer annyit, mint amennyit Mišković hajlandó letenni, hogy otthonából járjon a bíróságra, ahol előbb-utóbb ki kell hogy mondják: BŰNÖS vagy ÁRTATLAN!
A világ legdrágább, egyúttal a legbeképzeltebb csatárát persze nem csak az átadási díj érdekli, mert nagy dolog az, hogy már ma is ő a legdrágább játékos a világon. Tudta Sir Alex, hogy mit csinál, amikor eladta, és a pénz egyharmadáért kapta meg Van Persie-t, aki meghozta neki a bajnokságot. Cristiano 20 millió eurót kap évente, és ugyanennyit keres a mindenféle áruból, mely a nevét vagy a fényképét hordja magán. S van még egy nagy előnye ennek a szerződésnek: Monacóban szinte nincs adó!
Tehát Ronaldónak a bevétele sem férne a kis számológépembe. Kénytelen leszek valami újat venni! Lesz nekem abból valami hasznom? Nem! Tehát eszem ágában sincs vásárolni bármilyen gépet. De mi lenne akkor, ha lenne valami voodoos „képessége” ezekre a milliókra… Akkor meg egy fél tucatot vennék!
