Sose tudunk egyetérteni a maradi felnőttekkel! Mi például szeretjük a havat, ők meg utálják. A Zacsekpeti meg én azon siránkozunk, hogy annyi hó se tud esni az idén, hogy rendesen megfürdessük benne a csajokat, atata meg úgy örül a január végi tavasznak, mint a kormány a választásoknak.
– Remélem, Tematild, februárban is kitart ez a fáskamrabarát időjárás, és akkor megússzuk az újabb tűzifavásárlást – bizakoda az optimista fater. – Mert bizony jócskán megcsappant a faállományunk, és márciusban lehet, hogy már csak méregdrága brikettel fogunk fűteni.
– Te csak ne örvendezz ennek a szokatlan enyheségnek, Tegyula, mert ez annak a jele, hogy megbolondult az időjárás – fejtegeté amama. – Azt mesélik, hogy most például tavaszias az idő, de májusban meg olyan kánikula lesz, hogy tisztára megsülünk.
– Honnan szeded ezeket a légből kapott távlati előrejelzéseket, Tematild?
– Nem légből kapott, hanem egy ismert népi meteorológus prognózisa ez, tegnap olvastam az újságban. És azt is olvastam, hogy mindenfelé terjednek a sivatagok, és lehet, hogy néhány év múlva nálunk is olyan elviselhetetlen lesz a klíma, mint azokban a közel-keleti országokban, ahonnan ezek a szerencsétlen migránsok menekülnek. Azért vándorolnak a hűvösebb északi országokba.
– Matild! A migránsok nem a klíma miatt, hanem a háború meg a nincstelenség elől menekülnek. Az csak véletlen egybeesés, hogy azokban az országokban, ahová igyekeznek, tényleg sokkal kellemesebb a klíma, mint a Közel-Keleten vagy Afrikában.
– Én meg úgy látom, hogy se nem a háborús körülmények, se nem a klíma miatt menekülnek – vélekede a kukacos Zacsek. – Mert ha csak a béke lenne fontos számukra, akkor nyugodtan megállhatnának a görögöknél vagy például nálunk. De bármennyire is igyekszik kedvükben járni a kormány, valahogy idegenkednek az itteni letelepedéstől. A felkínált fényes perspektívák ellenére makacsul ragaszkodnak a német meg a svéd körülményekhez meg az ottani napidíjakhoz. Pedig ott közel se olyan barátságosak velük szemben az emberek, mint nálunk.
– Sajnos, igaza van, Zacsek – bólogata atata. – Sőt, mindenféle kifogást kitalálnak, hogy hazaküldhessék őket. Van, ahol még az uszodákba se engedik be őket, mert állítólag illetlenül viselkednek, inzultálják a nőket.
– Nem is csodálom, Tegyula – jegyzé meg amama. – A mai fürdőruhadivat mellett! Nem mintha védeni akarnám a neveletlen migránsokat, de nézd meg, milyen szabadosan öltözködnek a mai lányok. Hogyhogy engem soha senki nem inzultál?
Jaés a csinos titkárnő hazaérkezik kéthetes afrikai nyaralásáról, amelyet egy nudistatáborban töltött. De olyan bánatos, mintha valami tragédia érte volna. Kérdi a barátnője:
– Miért vagy ilyen levert? Nem volt szép a nyaralás?
– De igen, minden csodálatos volt. Gyönyörű volt a tenger, a homokos strand, mögötte a zöld dzsungel… De akkor egy nap váratlan esemény történt! A dzsungelből előjött egy hatalmas, izmos orangután… Elkezdtem futni, ő meg utánam…
– Borzasztó! És nem kiáltottál segítségért?
– Dehogynem! Csakhogy senki sem volt a közelben. Végül utolért, letepert, és magáévá tett. Hogy én mit éltem át!
– Ó, szegénykém! De miért vagy még mindig ilyen bánatos?
– Hogyne lennék! Képzeld el, három hét elmúlt, de se egy telefon, se egy SMS…
Ámde az itthoni választókat egészen másfajta élményekben részesítik mostanában a politikusok. Mindennap tapasztalják, hogy milyen örvendetesen épül és szépül az ország! Egy tévéhíradó se múlhat el anélkül, hogy a miniszterelnök ne avasson fel valamilyen új létesítményt.
– Hogy van az, Tegyula, hogy kereken negyven évig nem tudták befejezni a belgrádi vasútállomás építését, és csak a Vucsicséknak sikerült? – firtatá amama.
– Úgy lehet ez, Tematild, hogy megkezdődött a választási kampány. Ilyenkor varázsütésre minden építkezés befejeződik. Hála a szorgalmas kőműveseknek.
– Meg a szorgalmas festőknek – kuncoga a Zacsek.
– Miért a festőknek, Zacsek. Hogy jönnek a piktorok a pályaudvarhoz?
– Úgy, hogy a szoci Mrkonyics szerint az állomást most csak kimeszelték, és úgy adták át, mert már a korábbi kormány megépítette. Vagyis a Vucsics idegen tollakkal ékeskedett, amikor nagy csinnadrattával felavatta a Prokop állomást.
– Nagy szerencséje a Vucsicsnak, hogy a tizenévesek nem szavazhatnak – fűzé hozzá amama. – Mert egytől egyig ellene szavaznának.
– Ugyan miből gondolod, Tematild, hogy a miniszterelnök népszerűtlen a tizenéves srácok körében?
– Láttam egy tévéműsorban. A gyerekek elmesélték, hogy azért szavaznának ellene, mert megcsapolta a nagyi nyugdíját, és most sokkal kevesebb zsebpénzt kapnak tőle.
– Ez csakis ellenzéki manipuláció lehetett – kuncoga a Zacsek. – Biztosan idegen génekkel rendelkező gyerekek szerepeltek a műsorban. Mert a szerb gének birtokosai nyilvánvalóan a haladókat támogatják.
– Ne mondjon már ilyen butaságokat, Zacsek – inté őt atata. – Már a Czeizel Endre tudós genetikus kimutatta, hogy nincsenek nemzeti gének.
– Nem én mondom, hanem a Nikolics Tomiszláv, aki a kragujeváci őssejtkutató központ alapkövének elhelyezésekor kijelentette: azt várja az intézmény munkatársaitól, hogy szerb génállománnyal, szerb kóddal rendelkező babák világra jöttét fogják elősegíteni. Hogy a dédunokák is őrá hasonlítsanak!
– Sose gondoltam volna, hogy a Tómó a génekhez is ért – csodálkoza amama. – Most csak arra kell majd vigyázni, hogy távol tartsák az albánokat a kragujeváci központtól.
– Miért kellene távol tartani őket ettől a tudományos intézettől, Tematild?
– Na hallod, Tegyula! Képzeld el, mekkora botrány lenne, ha összekeverednének a gének, és a dédunokák a Thacsira hasonlítanának.
Egy nő felkeresi a mesterséges megtermékenyítést hirdető irodát, ahol egy gyanús külsejű, vézna alak fogadja.
– Azt szeretném, ha a fiam olyan okos lenne, mint Einstein.
A férfi egy kis port szór egy pohár vízbe.
– Más?
– Olyan alakja legyen, mint egy világbajnok atlétának!
A férfi újabb port szór a vízbe.
– Még valami?
– Olyan szép legyen, mint Alain Delon!
Még egy kis por a vízbe.
– Más?
– Ennyi elég.
– Igya meg ezt a keveréket!
A nő megissza és azonnal elalszik. A férfi elkezdi kigombolni a nadrágját:
– Na majd adok én neked Alain Delont!
PISTIKE, szorgalmas piktor és génszakértő
