Amama elküldte a fatert a piacra, hogy hozzon zöldséget, gyümölcsöt, de a lelkére kötötte, hogy jól nézze meg, mit vesz, nehogy silány lengyel almát sózzanak rá. Mert azt hallotta, hogy a ravasz kofák átverik az olyan naiv vásárlókat, mint atata, és kiváló minőségű hazai deliséz meg ajdared helyett hitvány harmadosztályú polyák almát adnak el nekik.
– Ne beszélj butaságot, Tematild – idegeskede atata. – Nem minket próbálnak átverni a minden hájjal megkent exportőrök, hanem a ruszkikat. Sokan kihasználják az uniós országok elleni orosz embargót, és olcsó lengyel almát szállítanak nekik szerb almaként, milliós hasznot vágva zsebre. Putyinéknak ugyanis gyanús lett, hogy tavaly óta megkétszereződött az almaexportunk, pedig egyetlen új fát sem ültettünk azóta.
– Csodálom, hogy a ruszki bratyók egyáltalán kételkednek a pravoszláv testvérek tisztességében – kuncoga a rosszmájú Zacsek. – Én megsértődnék a helyükben. Hol van most a kölcsönös szeretet meg bizalom, amit a Putyin-látogatás idején emlegettek a vendéglátók? Miért ne termett volna kétszer annyi almánk, mint tavaly? Hátha a híres szovjet kertész, Micsurin módszereit követték Sumadijában, mondjuk úgy, hogy keresztezték az almát a málnával, és így kétszer termő fajtákat honosítottak meg? Ha már Micsurinnak sikerült keresztezni a poloskát a szentjánosbogárral, legalábbis a régi vicc szerint. Azóta úszik fényárban Moszkva.
– Ne viccelődjön, Zacsek, mert ennek a manipulációnak komoly következményei lehetnek a mi almatermelőinkre nézve is. Putyin a szerbiai mezőgazdasági termékeket is kitilthatja az orosz piacról, és akkor megnézhetjük magunkat.
– Nem kell aggódni, majd elintézi nekünk ezt is a Tómó – veté közbe amama.
– Hogy jön ide az elnök, Tematild? – csodálkoza atata. – És ugyan mikor intézkedne almaügyben?
– Például május kilencedikén Moszkvában, Tegyula. Olvastam, hogy együtt nézik végig a győzelemnapi parádét a díszpáholyból. Akkor elintézheti. Ha csak a Kukan nem avatkozik közbe, mert biztosan ő is érdekelt almaügyben.
– Már megint kevered a dolgokat, Tematild! A volt szlovák köztársasági elnöknek semmi köze az almához. Az Európa Parlament képviseletében járt Belgrádban, és arról próbálta lebeszélni a szerb elnököt, hogy elfogadja Putyin meghívását. Mert egy leendő uniós ország vezetőjének nem illik udvarolnia a moszkvai despotának, aki ellen Brüsszel szankciókat vezetett be Ukrajna miatt. Hogy is néz ki, hogy a kormány Brüsszelben kilincsel, az elnök meg Moszkvában bókol az orosz vezérnek.
– Az ám, csakhogy a szerencsétlen szlovák exelnök nem ismeri Nikolicsot! – bólogata a Zacsek. – Nem tudja, hogy mennyire elszánt tud lenni, ha a barátairól van szó. Kapott is olyan leckét a vendéglátótól, hogy megemlegeti! Hogy akitől ő nem kéri, az ne osztogasson neki tanácsot. Meg hogy ő minden polgár érdekében utazik Moszkvába. Lehet, hogy én egy kicsit feledékeny vagyok már, de nem emlékszem, hogy engem például megkérdezett volna.
A szegény Kukan is úgy járt, mint az ázsiai diplomata, aki megérkezik svédországi állomáshelyére, és a vendéglátók elviszik egy táncprodukcióra. A táncos pár erotikus számot ad elő, és szorosan egymáshoz simulva vonaglik a parketten.
A keleti diplomata kiguvadt szemekkel figyeli a jelenetet.
– Önöknél nem szokás az ilyesmi? – kérdi zavartan a házigazda.
– De igen – feleli az ázsiai. – Csak nálunk ezt fekve csinálják és a hálószobában.
De ez mind semmi, mert ahogy tavaszodik, nemcsak a vándormadarak érkeznek, hanem a mítingelők is! A sort a hágai vándor keselyű, Sejsej vajda kezdte, de már készülnek a haladók és a demokraták is.
– Folyton panaszkodunk az orvosokra, pedig néha tényleg csodákat művelnek – állapítá meg amama. – És az is kiderül, hogy a belgrádi doktorok eredményesebben gyógyítják a betegeiket, mint ott Hágában a kikiabált holland professzorok.
– Honnan szeded ezt a marhaságot, Tematild, hogy itthon jobb az orvosi ellátás, mint a fejlett egészségügyi hálózatáról ismert Hollandiában? – kérdé atata.
– Nem marhaság, Tegyula, mert nézd csak meg a vajdát, mint élő példát. Hágában nem tudták meggyógyítani, és súlyos betegen hazaküldték. Itthon meg úgy virul, mintha makkegészséges lenne! Hol itt, hol ott jelenik meg. Szerdán zászlókat gyújtogatott Belgrádban, csütörtökön pedig vidéken tartott mítinget. Csak azt nem értettem, hogy ki az a fogatlan boszorkány, akit folyton emleget? A Delponte Klári?
– Dehogy a Delponte, Tematild! – kontráza atata. – A volt cimboráit tiszteli meg ezzel a címmel. Egyetlen alkalmat sem mulaszt el, hogy ne aprehendálja a két volt legközelebbi munkatársát.
– Akárhogy is szidja őket, azért a régi barátság mégse múlt el nyomtalanul – jegyzé meg a Zacsek. – Kiderült, hogy a vajda vezetői engedély nélkül furikázik, de emiatt a haja szála se görbül. Legutóbb is továbbengedték a közlekedési rendőrök. Engem meg azért is megbüntettek, mert a tragacsommal véletlenül hatvanöttel száguldoztam a városban.
– Hja, Zacsek, majd ha magát is vajdává ütik, akkor maga is száguldozhat, amennyivel csak akar!
Jaés három autós érkezik Szent Péter elé, egy olasz, egy német és egy szerbiai. Kérdi tőlük, hogy vesztették életüket.
– Én vettem egy vadonatúj Ferrarit, és kétszáz kilométeres sebességnél kisodródtam a kanyarban – mondja az olasz.
– Én vettem egy Porschét, kétszázötvennél durrdefektet kaptam – mondja német.
– És te? – kérdi Szent Péter a szerbiai autóst.
– Én vettem bankhitelre egy tízéves Jugót.
– Talán te is kétszázassal száguldoztál az autópályán, és úgy vesztetted el az életedet?
– Nem, éhen haltam.
PISTIKE, elszánt almaexportőr és mítingelő vándormadár
