Csibe, nyuszi tarka–barka,
barikán a csengő rajta.
Küldünk nektek hímes tojást,
kölnivizet és áldomást.
Nárciszt a ház asszonyának,
sonkát, tormát az urának.
Velős csontot a kutyának.
Finom tejfölt a macskának.
Áldott, békés ünnepet a háznak!
Ezt kívánjuk a zösszes kedves olvasóknak mindannyian, úgy mint az én drága őseim, atata meg amama, a Zacsek zomzéd aző feleségével meg anyósával, jaés én meg a Zacsekpeti!
Ámde mi a Petivel már nagyon megkívántuk a húsvéti finom falatokat is, mert a hosszú böjt alatt annyira megtisztultunk lelkileg a sok zöldségtől meg főzeléktől, hogy a szemünk is kopogott! Csak az én bölcs faterom jött a dorgálásssal, hogy az ember nem a hasának él, és hogy semmilyen ételt nem szabad megvetni, mert gondoljunk a legújabb statisztikára, mely szerint minden negyedik ember szegény. És ők bizony még az üres spenótfőzeléknek is megörülnének.
– Nem értek ugyan a statisztikához, Tegyula, de azt látom a piacon, hogy majdnem mindenki az olcsóságot keresi, mint én – szóla amama. – Vagy az nem igaz, hogy csak minden negyedik szegény, vagy a többiek nem járnak piacra. Egyedül egy goszpogyát láttam a hentésnél rókabundában, aki két kiló vesepecsennyét kért, de ő is szabadkozott, hogy a férje gyomorbajos kormányfunkci, és ezért csak drága színhúst szabad ennie.
– Az én válogatós anyósom is folyton bélszínt enne – jelentkeze a Zacsek. – A sonkából meg csak a méregdrága parasztsonkát. De mondtam neki: anyuka, nem emlékszik, hogy tavaly parasztsonkát vettünk a maga kedvéért, aztán olyan sós volt, hogy végül a kutyának kellett dobni?
– És legalább a kutya megette? – érdeklőde amama.
– Dehogy ette meg! Több esze van annál. Elásta a kert végében, félretette ínséges napokra.
Új foglyot vezetnek be a zárkába. A cellatársa rögtön megkérdi:
– Mennyi?
– Tíz év.
– Miért?
– Egy kutya miatt.
– Egy kutya miatt tíz év?
– Igen, mert az a lökött állat addig kapart a kertben, amíg kikaparta a szajrézott ékszert.
Jaés a Sejsej vajdát is már várják a társak a hágai cellában! Csak még nem döntötte el, hogy mikor utazzon és mivel: kormánygépen vagy közönséges fapadossal.
– Azért nem hittem volna, Tegyula, hogy ekkora hatalmuk van azoknak a hágai bíráknak – jegyzé meg amama. – És hogy ennyire pikkelnek a Vucsicsra.
– Honnan szeded ezt a butaságot, Tematild?! – idegeskede atata. – Nem gondolod, hogy a nemzetközi bíróság fogja megmondani, hogy ki legyen Szerbia miniszterelnöke?
– Nem butaság, Tegyula, mert a Vulin miniszter mondta. Hogyaszongya, azért követelik a vajda visszatérését Hágába, mert meg akarják buktatni Vucsicsot, amiért csúnyákat mondott a NATO-ról.
– Szerintem inkább a vidám estben kellene fellépnie eme Jul-os kádernek, mert a legjobb humorista se tud összehordani annyi röhögtető marhaságot, mint ő – vélekede a Zacsek. – Amikor Seseljt hazaküldték gyógykezelésre, akkor is azt állította, hogy ezzel destabilizálni akarják Szerbiát és megbuktatni az imádott Vucsicsot. Most, hogy visszahívták, megint ugyanezzel a mesével állt elő. De ugyanígy összeesküvést látott akkor is, amikor albán drón jelent meg a stadion felett. Szerinte az egész nyugati világ azon töri a fejét, hogy tudnák megbuktatni ezt a kiváló kormányt, amelynek ő az egyik gyöngyszeme!
– Vigyázzon, hogy mit mond a munkaügyi miniszterre, Zacsek, mert még magát is megvádolja, hogy titokban destabilizál – inté őt atata. – Nem dolgozik véletlenül a sógora a Pentagonban, vagy a CIA-nál?
– Nem, csak a sógorom fia helyezkedett el Skóciában kertészként egy előkelő családnál. Azóta úgy fenn hordja az orrát, mintha ő is nemesi származású lenne. Mert állítólag annyira megkedvelte a fiát a család, hogy az megkérte az eladó sorban levő nagylányuk kezét!
– Ne mondja, Zacsek! – ámuldoza amama. – És mit válaszolt a skót apuka?
– Megkérdezte, hogy elvenné-e a lányát akkor is, ha nem adna egy penny hozományt se?
– Igen! – válaszolta a szerelmes ifjú.
– Akkor nem adom hozzád. Van már elég hülye a családban.
Jaés a héten volt április elseje, amikor az emberek megpróbálták egymást becsapni. A Vucsics azzal csapta be a jónépet, hogy hamarosan megszüntetik a levonást a fizetésekből és a nyugdíjakból, és akkor olyan jól fogunk élni, mint az ő kormányzásuk előtt! Mi pedig a Zacsekpetivel a Julika osztályfőnököt csaptuk be, azt mondtuk neki, hogy a Verbics oktatási miniszter bejelentette: teljesítik a sztrájkoló pedagógusok követelését, és felemelik a fizetésüket.
Csak a Julika nem dőlt be a mesénknek, hanem beírt egy jó nagy karót magaviseletből.
– Meg is érdemeltétek a megróvást, Tepisti – kommentálá amama. – Miért kell mindenből viccet csinálni? Az se tetszik nekem, hogy a Pálma nevű jagodinai polgármesterrel is ízléstelen áprilisi tréfát űztek az újságok, és azt írták, hogy elvett egy Sztipe nevű horvát férfit. A Nikolics Tómóról pedig azt terjesztik, hogy pálinkagyártásba kezd.
– Ez nem ápri–li–li és nem is mese, Tematild, hanem valóság – világosítá fel őt atata. – Komoly lapok is megírták, hogy az elnök egyik tanácsadójával arra készül, hogy piacra dobja a Tomovacsát, vagyis a Nikolicsról elnevezett kisüstit. A paratyini üveggyárban már le is gyártottak tízezer speciális flaskót, oldalán nagy T betűvel, felette pedig egy sajkacsával. Csak még azt nem tudni, hogy mikor jelenik meg a Tomovacsa a polcokon.
– Hát ha ebből az alkalomból nem békülnek ki a hágai komájával, akkor soha! – kuncoga a Zacsek. – Már látom lelki szemeimmel a két volt cimborát összeölelkezve, előttük a pálinkásflaska, és vidáman koccintgatnak.
Jaés a skót vesz egy üveg whiskyt a boltban, de hazafelé elüti egy autó. Minden csupa vér, a mentők hordágyra teszik.
– Mi történt velem? – nyöszörög az ipse.
– Eltört a lába, uram!
– Hálistennek! Már azt hittem, hogy a whiskysüveg.
PISTIKE, válogatós kertész és titkos destabilizáló
