Végre, végre kicsengettek! Megkezdődött a várva várt vakáció, vége a matekdolgozatok meg a feleltetések okozta egészségkárosító stresszeknek. A Zacsekpetinek meg nekem ez akkora öröm, mint a kormánynak az orosz vétó.
Csak a Peti szomorkodik amiatt, hogy idén nem mehetnek görögbe, lubickolni a langyos Égei-tengerben. Mert a Vucsics megtiltotta. Pedig tavaly irtó élvezte a homokos strandot, a finom gíroszt meg a bikinis csajokat, miattuk még a Homéroszt meg az Odisszeuszt is hajlandó volt megtanulni!
– Nem tudom, igaz-e, Tegyula, hogy külön illetéket kell fizetni annak, aki nem itthon, hanem külföldön akar nyaralni? – érdeklőde amama. – Állítólag a határon fel kell mutatni a vócsert.
– Összevissza beszélsz, Tematild! – idegeskede atata. – Egyelőre szó sincs kilépési illetékről, a miniszterelnök csupán ajánlja az itthoni nyaralást a drága külföldi pénzszórás helyett. Mert ezzel segíted a hazai gazdaságot, hogy kilábaljon a válságból. A vócser pedig térítvényt jelent, és te kapod az államtól, ha bizonyítod, hogy itthon töltötted a szabadságodat. Így akár ötezer dinárt is megtakaríthatsz.
– Hurrá! Holnap már megyek is a hivatalba, hogy felvegyem a húszezer dinárt a négytagú családom után – viccelőde a Zacsek. – Elhatároztam, hogy szófogadó polgár leszek és megfogadom a miniszterelnök tanácsát. Meg amúgy se futná külföldi nyaralásra ebből az én mizerábilis afrikai fizetésemből, sőt belföldi nyaralásra se. Vagyis garantáltan ki se mozdulunk a házból egész nyáron. Remélem, meg lesz elégedve a kormány a támogatásommal.
A Zacsek sógora azonban nem törődik a Vucsics ajánlásával, és csakazértis a dalmát tengerpartra vitte a családját.
A híres makarskai strandon a kisfiú elkezdi macerálni a mamáját, hogy vegyen neki fagylaltot.
– Nincs pénzem, kisfiam, kérj az apádtól!
A gyerek az apját kezdi nyúzni a fagyiért.
– Nem lehet, Lajcsika, spórolnunk kell.
– Ha nem veszel, elkezdek kiabálni, hogy Szerbiából jöttünk!
– Milyen fagyit kérsz? Csokisat vagy vaníliásat?
Ámde az észak-bácskaiaknak nem is kell elutazniuk ahhoz, hogy világot lássanak, mert ha csak kilépnek az utcára, olyan érzésük van, hogy a Közel-Keletre vagy Afrikába kerültek.
Két szabadkai gyerkőc beszélget a játszótéren.
– Mit gondolsz, Dezsőke, messze van Afrika?
– Á, dehogy! Épp az előbb láttam egy afrikait erre biciklizni. Akkor biztos nincs messze.
A zőseim pedig arról vitatkoztak, hogy jó lesz-e nekünk, ha Orbánék felépítik a négy méteres kerítést, vagy nem lesz jó? Amama szerint biztos jó lesz, mert az unióba igyekvő migránsok körében villámgyorsan elterjed majd a hír, hogy itt már nem lehet átsétálni a zöldhatáron, mint eddig, ezért más útvonalat fognak választani. Így egy csapásra megszűnik a menekültprobléma. Úgy eltűnnek, mintha itt se lettek volna!
– Attól tartok, hogy ez csak egy szép vágyálom, Tematild – kontráza atata. – Szerintem továbbra is itt fognak próbálkozni az átkeléssel. Legfeljebb a nájlonpiaci árusoknak lesz hasznuk belőlük, mert náluk szerzik be az ásót vagy a drótvágó ollót, és így próbálnak túljutni a drótkerítésen. Akinek pedig nem sikerül átbújni rajta, az meg a nyakunkon marad. Úgyhogy egyáltalán nem tartom szerencsés befektetésnek a 175 kilométer hosszú falat, ami mellesleg, az első gyors számítások szerint is horribilis összegbe, legalább 22 milliárd forintba kerül. Amit hasznosabb célokra is lehetne fordítani. Arról nem beszélve, hogy milyen érzést kelt bennünk, hogy megint egyfajta vasfüggöny választ majd el bennünket az anyaországtól, mint a komcsi időkben.
– Jaj, csak nehogy a Vucsiccsal is összevesszenek a kerítésen – aggóda amama. – Eddig olyan jól megvoltak egymással.
– Ne beszélj butaságot, Tematild! – inté őt atata. – Miért gondolod, hogy a szerb miniszterelnök beleszólhat a kerítésépítésbe?
– Látod, hogy mindenbe beleszól, Tegyula, még a nyaralásunkba is. És hallottad, hogy mit mondott, hogy neki nagyon nem tetszik a kerítés. Meg azt is mondta, hogy le fogja beszélni Orbánt az építésről.
– Nem sokat értek a matematikához – szóla közbe a Zacsek. – De lehet, hogy mindenki jobban járt volna, ha a kerítésre szánt pénzt kiosztják az éhenkórász menekültek között, hátha meggondolják magukat, és visszamennek a hazájukba. Nem lenne vita a szomszéddal és mi se éreznénk kirekesztve magunkat.
De atata csak legyinte a Zacsek zomzéd légből kapott ötletére, és elmeséle egy régi kerítés-viccet.
Új kenguru érkezik az állatkertbe, beteszik egy körbekerített karámba. Másnap reggel a gondozók odakint találják. Erre építenek egy új, 4 méter magas kerítést, ám a következő reggelre megint sikerül az állatnak kijutnia.
Erre építenek egy 10 méter magas kerítést. A helyzet másnap reggel is ugyanaz, a kenguru kint ugrálgat a kerítésen túl. A szomszéd ketrecben lakó teve megkérdi tőle:
– Te, mit fogsz csinálni, ha 20 méter magasra emelik a kerítést? Akkor is ki tudsz majd jutni?
–Hát persze – válaszolja a kenguru. – Mert ezek folyton elfelejtik bezárni a kaput.
PISTIKE, kirekesztett szomszéd és szófogadó Odisszeusz
