MagyarZó Pistike messéi

Amama Mórahalomra szeretne kirándulni, mert már nagyon kíváncsi a híres-neves magyar kerítésre.

– Kiruccanhatnánk a hétvégén a határra, Tegyula. Ahogyan én a takaros mórahalmiakat ismerem, biztosan virágágyások is lesznek a kerítés mellett. Ha engem kérdeznek, én például hajnalicskával futtatnám be, és sok rózsát meg muskátlit ültetnék. Attól mindjárt barátságosabb lenne, és akkor biztosan nem is bírálnák annyit az Orbánékat miatta.

– Ne beszélj már zöldségeket, Tematild! – izgula atata. – A határzárat nem azért építik, hogy barátságos legyen, hanem hogy útját állja ennek a végeláthatatlan és egyre elviselhetetlenebb menekültáradatnak. Így is rengeteg pénzébe kerül a magyar adófizetőknek, több, mint hatvanöt millió euróba, nem gondolod tán, hogy még virágoskertet is csinálnak mellé?!

– Én már azt is látom lelki szemeimmel, hogy leleményes utazási irodák jó pénzért kirándulóbuszokon viszik a kerítéshez a balszerencsés menekülteket, akik már nem juthattak át a zöldhatáron – kuncoga a Zacsek. – Hogy legalább átkukkanthassanak az elképzelt uniós Kánaánba. Közben a hangszóróból azt az ismert operett áriát sugároznák nekik, hogy „Ott túl a rácson van a mennyország…”.

– Nem szép magától, Zacsek, hogy a szegény migránsokon gúnyolódik – inté őt atata. – Inkább azon törje a fejét, hogy felfogad közülük néhányat, hogy ássák fel a kertet, vagy fát hasogassanak télire. Legyen egy kis keresetük, ha már nem mehetnek tovább.

– Nem rajtuk gúnyolódok, Gyula zomzéd, hanem magamon – sóhajta a Zacsek. – Szívesen fel is fogadnám őket, ha lenne miből fizetnem nekik. Mert annyira csóró vagyok, hogy legszívesebben én is csatlakoznék hozzájuk, és megpróbálnék eljutni egy boldogabb országba. Hátha befogadnak és nekem is fizetnek letelepedési segélyt.

– Nem tudom miért, talán a csillagok állása miatt van az, hogy mostanában mindenki menekülne valahová – találgatá amama. – Az afgánok Svédországba, a szíriaiak Németországba, az albánok Svájcba, a mi fiataljaink meg Londonba mennének. De hogy van az, Tegyula, hogy ide hozzánk pont senki se akar jönni? Legalább a görögök ácsingóznának ide most, amikor ilyen szörnyen mély válságban vannak?

– Ahhoz még egy kicsit mélyülni kellene az ottani válságnak, Tematild – világosítá fel őt atata. – Merthogy a borzasztóan elégedetlen és nyomorgó görög melósok átlagkeresete jelenleg 1200 euró, miközben semmivel sem dolgoznak serényebben, mint mi a háromszáz eurós átlagért. A nyugdíjuk pedig 800 euró. És a Brüsszel által diktált megszorítások is legfeljebb a legmagasabb nyugdíjakra vonatkoznak majd. Úgyhogy csak a futóbolond akarna idejönni a mi afrikai szintű keresetünkre, amivel mi annyira elégedettek vagyunk!

Egy belgrádi nyugdíjas háziasszony véletlenül összefut a piacon a gazdasági miniszterrel.

– Mondja már, miniszter úr, mire számíthatok az év végéig? Emelkedik a nyugdíjam, ahogy a kormányfő megígérte, vagy nem?

– Tudja, asszonyom, minden a gazdasági mutatóktól függ. Lehetséges, hogy nominálisan emelkedik a nyugdíja, de az is lehet, hogy reálisan csökken.

– Hagyja ezeket a szakkifejezéseket! Azt mondja meg, hogy több pénz lesz a pénztárcámban, vagy kevesebb? És majd én eldöntöm, hogy nominálisan vagy reálisan mire költöm.

Az is sok izgalmat okozott a héten, hogy milyen barátságtalanul fogadták szegény Vucsicsot Srebrenicában. Nemcsak az fáj neki, hogy kővel megdobálták és megsebesítették, hanem az is, hogy lecsetnikezték és egy kifeszített molinón rosszindulatúan felidézték egy ifjúkori kijelentését a kilencvenes évekből. Azt, melyben egy szerb áldozatért száz muszlim bosnyák legyilkolását követelte.

– Tényleg nem volt szép a bosnyákoktól, hogy ilyen udvariatlanul bántak a békejobbot nyújtó vendéggel – jegyzé meg amama. – Hallom, hogy ezt az idézetet is kiragadták a szövegkörnyezetből, mert eredetileg egészen mást akart mondani.

– Sajnos, egy ilyen kijelentést nehéz megmagyarázni, akárhogy is hangzik a szövegkörnyezet – bólogata atata. – Abban tévedett a szerb kormányfő, hogy azt hitte, hogy a tömegmészárlás áldozatainak hozzátartozói is annyira feledékenyek, mint az itteni választók. És elfelejtik például azt, hogy hogyan védelmezte a tömeggyilkos Mládicsot. Ezt felidézve néhányan elvesztették a fejüket és követ ragadtak.

– Rosszul mondod, Tegyula. Nem a fejüket vesztették el, hanem követték az utasítást – igazítá ki őt amama.

– Én is hallottam ezt az elméletet – fűzé hozzá a Zacsek. – De szerintem nemcsak a tenisz az oka az állítólagos ellenszenvnek, hanem a tyirilica is. Megsértődtek, hogy Nikolics cirill betűs levelet írt a királynőjüknek, és így álltak bosszút!