A Zacsek olyan zabos, mint amilyen a Tómó szokott lenni, ha kíváncsi turisták röpködnek a birtoka felett, miközben a Tomovacsát főzi. Azt tervezi, mármint a Zacsek, hogy bepereli a szerencsejáték vállalatot bundázás miatt.
– Visszakövetelem a pénzem, és kártérítésre is igényt tartok! – füstölge a csalódott zomzéd. – Nem akartam hinni a szememnek, amikor a nyilvános lottóhúzáson előbb írták ki a képernyőre a negyedik számot, a 21-est, mint ahogy azt kihúzták volna. Honnan tudta a tévétechnikus, ha nincs előre lezsírozva a dolog? Disznóság, hogy már a szerencsejátéknál is csalnak, nemcsak a focimeccsek eredményénél!
– Nem értem magát, Zacsek. Miért izgatja ennyire az ügy, amikor valószínűleg úgyse nyert volna? – csodálkoza atata.
– Azért bosszant, mert nagyon számítottam akár egy szerényebb summára is egy nyár végi családi kirándulásra, ha már nem mehettünk a tengerre.
– Nézze, Zacsek, lehet, hogy tényleg csak műszaki hiba történt, és a technikus egészen véletlenül trafálta el a nyertes számot, ahogyan az állami szerencsejáték vállalat állítja. Mert vannak ilyen látnokok. De amúgy meg is érdemli, hogy átverjék, ha lottóra pazarolja a pénzét ahelyett, hogy szépen takarékoskodna, és csak az után vágna neki az útnak, hogy összejön a kívánt összeg.
– Mit gondol, Gyula zomzéd, mikor utazhatnék, ha a maga receptje szerint járnék el? Soha napján. Ezért vettem lottószelvényt, hátha nyerek, és akkor mindjárt más szemmel nézne rám mindenki.
Bemegy egy szakadt, borostás, alkoholtól bűzlő fickó a bankba, odamegy az egyik ügyintéző hölgyhöz és rámordul:
– Figyelj, te kis lotyó, egy rohadt számlát akarok nyitni!
– Tessék? – kérdez vissza felháborodottan az ügyintéző.
– Süket is vagy? Azt mondtam, hogy egy rohadt bankszámlát akarok nyitni, de azonnal!
A nő zokogva szalad panaszkodni az igazgatóhoz, hogy egy durva ügyfél inzultálta. Az igazgató odamegy, és ráförmed a fickóra:
– Uram, van valami problémája?
– Igen! Most nyertem 50 milliót a lottón, és már egy félórája itt álldogálok, mert szeretnék bankszámlát nyitni!
– Értem. És ez a mocskos kis lotyó nem segített Önnek?
Amama azzal vígasztalá a Zacsekot, hogy kár búslakodni, mert hamarosan kellemes meglepetésben lehet része fizetésosztáskor.
– Talán hallott valamit a főnökömtől a fizetésemelésről, zomzédasszony? – csodálkoza a Zacsek.
– Igen, de nem a közvetlen főnökétől, hanem az országos főnöktől, a Vucsicstól. Lehet, hogy maga nem figyelt oda, amikor a híradóban megígérte, hogy még újév előtt jelentősen emelik a fizetéseket meg a nyugdíjat. Jövőre pedig tovább fognak szárnyalni a keresetek! Ki tudja, ezzel a rátermett Vucsiccsal talán még a szlovéneket is utolérjük – sóhajta amama.
– Matild, neked az agyadra ment a tévéhíradó! – idegeskede atata. – Lassan egy éve, hogy piszok módon tíz százalékkal lefaragták a fizetéseket meg a nyugdíjakat, és most sikernek állítják be, hogy valamicskét visszaadnak az elvett saját pénzünkből! Ráadásul ez a nagylelkűség is csak azért van, mert decemberben választásokat írnak ki, és be kell palizni a szerencsétlen polgárokat. Ám az egészben engem az bosszant a legjobban, hogy akadnak balekok, akik most is megtapsolják őket!
– Lehet, hogy én is balek vagyok, Tegyula, de nekem secko mindegy, hogy nagylelkűségből emelik a fizetést, vagy a választások miatt, fontos, hogy a télire valóra fussa. De az ellen biztosan neked sincs kifogásod, hogy akinek ötvenezer dináros a fizetése, az vehet majd egy Mercédeszt.
– Ezt is félreértetted, Tematild. A miniszterelnök éppen arról beszélt, hogy ötvenezres fizetés mellett nem lehet valakinek Mercédesze vagy Porschéja, mert ez azt jelenti, hogy elcsalta az adót. És ha meghozzák a vagyoneredetről szóló törvényt, akkor ezeket a csirkefogókat is nyakon csípik. Vagyis ezzel is az igazság bajnokának akarta magát feltüntetni, a szerb Robin Hoodnak, aki elveszi a tolvaj gazdagok vagyonát, és kiosztja a szegények között.
– Képzelem, hogy összezarták magukat most a tájkunok! – kuncoga a Zacsek. – Sorra adják el a luxusverdáikat, hogy olyan húszéves tragacsot vegyenek, mint amilyen nekem van. Nehogy népellenségnek kiáltsák ki őket.
– Én a Gyokovicsért is aggódok – fűzé hozzá amama.
– Hogy jön ide a körülrajongott teniszkirály, Tematild?
– Úgy, hogy róla is kiderült, hogy ellenség. Mert a Kolindával vetetkezett, a horvát elnökasszonnyal az umagi tenisztornán. Rögtön megírták róla, hogy tulajdonképpen nem is igazi szerb, mert az anyukája horvát, az apukája pedig cérnagórac. Meg azt is, hogy egy alkalommal Amerikában azt nyilatkozta, hogy számára szerbnek vagy horvátnak lenni teljesen mindegy.
– Én már régen látom, hogy nem úgy nyesi a tenyerest, mint egy igazi hazafi – kommentálá a Zacsek. – Pedig nem is ismertem a családfáját.
Két büszke hazafi beszélget.
– Én egészen Dusán fejedelemig vissza tudom vezetni a családfámat! És maga?
– Az én családom még ősibb. Csak sajnos az özönvíz idején elvesztek az irataink.
PISTIKE, balszerencsés lottózó és balek látnok
