Ez a vakáció is úgy elszállt, mint a kormány ígérete a szebb életről! Alig merültünk el néhányszor a Zacsekpetivel a Duna hűs habjaiban, alig buliztunk néhányat a csajokkal, és máris itt van szeptember elseje, máris becsöngettek. Még arra se jutott időnk, hogy rendesen kipihenjük magunkat a feleltetési stresszektől, vagy elolvassuk az izgalmas irodalmi műveket, melyeket a magyartanárnő adott fel, hogy a kánikula alatt is ragadjon ránk egy kis műveltség.
És akkor majd csodálkoznak a zősök, ha jönnek az egyesek!
A Peti különben is úgy utálja a házi feladatot, mint a pénzügyminiszter a valutaalapot. Azért utálja, mert igazságtalanságnak tartja, hogy nekünk kell megcsinálni, és közben a tanárok kapják érte a fizetést. A kötelező olvasmányok pedig azért olyan rohadt fárasztóak, mert az ósdi könyveket folyton lapozgatni kell, ami nagyon megerőltető. Nem úgy, mint az E-bookot, amin csak a gombot kell nyomogatni.
– Ezek a digitális kütyük annyira elkényelmesítenek benneteket, mai gyerkőcöket, hogy már írni se tanultok meg rendesen – füstölge atata. – Mert mindent a számítógépen intéztek el. Azt se tudjátok, hogy mi fán terem a zsinórírás! Olyan ákom-bákom az írásotok, hogy nem lehet elolvasni. Hogy lesz így belőletek művelt írástudó?
– Majd úgy lesz, mint amikor annak idején bejöttek a partizánok – kuncoga a Zacsek. –Aki írni is meg olvasni is tudott, az már polihisztornak számított. Aki csak olvasni tudott, azt specialistának hívták.
– És hogy hívták azt, aki se írni, se olvasni nem tudott?
– Elvtársnak. De az is elég volt neki a vezető pozíció betöltéséhez.
Csak amama vett bennünket védelmébe. Szerinte nem annyira az írástudás számít majd a mai fiataloknál, mint a nyelvtudás.
– Ugyan mit kezdenek a szépírással meg az irodalommal, Tegyula, ha a nyugati országokban akarnak boldogulni? A müncheni vagy a londoni munkaadók úgyse hallottak se Arany Jánosról, se Vörösmartyról.
– Azért még nem kell lemondani a nemzeti kultúránkról, Tematild – inté őt atata. – Akkor sem, ha a nagyvilág felé kacsingatnak. Már csak azért sem, mert odakinn bármikor összefuthatnak művelt anyaországi diplomásokkal, akikkel például tele van London. A műveltség az műveltség, még ha mosogatsz is Angliában. Másként látod a világot.
– Lehet, hogy másként fogják látni a világot, Tegyula, de csak akkor, ha kapnak egyáltalán valamilyen állást – ellenkeze amama. – Csak nehogy késve érkezzenek a műveltségükkel.
– Miért érkeznének későn, Tematild?
– Azért, mert ez az óriási migránshullám áthúzhatja a mi fiataljaink külföldi terveit is. Mire ők jelentkeznének a németeknél vagy az angoloknál, már jócskán megszigorították a külföldiek munkavállalását, és még a mosogatói állások is foglaltak lesznek.
– Ami igaz, az igaz – bólogata a Zacsek. – Elnézem a Münchent elárasztó közel-keleti áradatot. Ugyan mit fognak kezdeni a németek nyolcszázezer arab meg afgán menekülttel? Ők is jól megszívták magukat a jólelkű Merkel asszony kijelentésével, hogy befogadnak minden szíriai menekültet. Erre megindult az áradat és mindegyik migráns egy csapásra szíriaivá változott, bárhová való is. És követeli, hogy engedjék az ígéret földjére! Törökországban például teljes gőzzel gyártják a hamis szír okmányokat, amelyekkel háborús menekültnek adhatják ki magukat. A balek európaiak meg bedőlnek nekik.
– Sajnos, tényleg vannak visszaélések, ami miatt komoly kételyek támadnak azokban is, akik eddig mély rokonszenvvel tekintettek a szegény földönfutókra – kommentelé atata. – És bennük is joggal merül fel a kérdés, hogy miért nem a dúsgazdag arab testvérállamok, Kuvait, az emírségek vagy Szaud-Arábia felé menekülnek? Ahol az anyanyelvükkel is boldogulnak, és a mecseteket se kellene nélkülözniük. Miért pont a jóléti uniós tagállamok felé? Tényleg egy jól szervezett nemzetközi embercsempész akcióról van szó, amelynek mi is az útvonalán vagyunk?
Ámde hála a migránsoknak meg az útvonalnak, mostanában annyi miniszter látogatja Észak-Bácskát, mint máskor tíz év alatt! Annyira a szívükön viselik az itteniek gondjait.
– Szegény Kori Udovicski, képzelem, hogy megviselte a buszozás Belgrádtól Magyarkanizsáig – sajnálkoza amama. –A múltkor a Juci tantink is rosszul lett, pedig csak Újvidékről utazott Kanizsáig, annyira zsúfolt volt a busz menekültekkel.
– Ne beszélj szamárságot, Tematild! – izgula atata. – Miből gondolod, hogy a kormányalelnök asszony buszon és nem szolgálati Audin utazott?
– Na hallod, Tegyula, nem fog tán elkülönülni a menekültektől, hogy őt is ledorongolják, mint a kanizsai vezetőket! Amiért diákbuszokat szereztek be, hogy a gyerkőcöknek ne kelljen együtt utazniuk az idegenekkel. Képzelem, milyen rosszul esne neki, ha őt is idegengyűlölőnek nevezné ki a szabadkai Polgári Értékek Központja!
Jaés, egy öreg zsidó ötven éve mindennap elmegy Jeruzsálembe a Szent Falhoz imádkozni.
Egy újságíró megpróbál interjút készíteni vele.
– Azt szeretném kérdezni magától, hogy miért imádkozik nap mint nap?
– Azért imádkozom, hogy a keresztények, muszlimok és zsidók békében éljenek egymás mellett. És hogy mindegyik jól éljen, ne kelljen elmenekülnie szülőföldjéről.
– Ez nagyon nemes szándék! És mondja, milyen eredménye van a mindennapi imádkozásának?
– Nem látja?! Mintha a falnak beszélnék…
PISTIKE, kényelmes polihisztor és balek európai
