MagyarZó Pistike messéi

Amama arra panaszkodik, hogy folyton lehallgatják a telefonbeszélgetéseit.

– Honnan szeded ezt a sületlenséget, Tematild? – idegeskede atata. – Se nem vagy kormányfő, se nem vagy ellenzéki politikus, kit érdekel, hogy miket telefonálsz? És egyáltalán miből következtetsz arra, hogy lehallgatnak?

– Abból, Tegyula, hogy először is mindenki azt meséli, hogy megint divat lett a lehallgatás, mint a komcsik idejében. Másodszor, én magam is tapasztaltam! Képzeld, a múltkor bizalmasan elmeséltem a Jucika barátnőmnek, hogy a Mancika milyen csúnyán meghízott, meg hogy milyen pocsék a frizurája, és egyáltalán mennyire trengyuha háziasszony. Mire másnap felhívott a Mancika, és kikérte magának a megjegyzéseimet. Honnan tudhatta, hogy mit beszéltünk a Jucikával, ha nem hallgatják le a telefonomat?

– Említetted a Jucikának a dél-bánáti szélerőműveket? Meg hogy a Vucsics komája, aki a villanygazdaság egyik vezetője, csúszópénzt követelt a telepítések fejében?

– Dehogy említettem, Tegyula! Nem is ismerem a Vucsics komáját.

– Na látod. Akkor nem hallgattak le, hanem a te drágalátos Jucika barátnőd elfecsegte a Mancikának, hogy miket mondtál róla. Máskor tartózkodj az ilyen csúnya pletykálástól.

– Azt azért nem gondoltam volna, hogy egy ilyen ártatlan lehallgatási ügyből, mint amit a Pajtics kirobbantott, ekkora bonyodalom támadhat – jelentkeze a Zacsek. – Azt, hogy ez az affér képes destabilizálni az egész országot!

– Na, azért ne túlozzon, Zacsek! – inté őt atata. – Hogy lenne ennek ilyen súlyos következménye?

– Nem én állítom ezt, hanem a Sztefánovics belügyminiszter. Nagyon meglep a dolog, mert eddig folyton azt hallottam, hogy milyen szilárd lábakon áll a kormány, meg hogy mekkora népszerűségnek örvendenek a vezetőink. És hogy még a százezres menekültáradat sem jelent semmiféle biztonsági veszélyt. Aztán kiderül, hogy egyetlen telefonbeszélgetés is meg tudja rengetni őket.

– Nem itt van a kutya elásva, Zacsek – világosítá fel őt a bölcs fater. – A telefonügy csak kapóra jött nekik, jó ürügy arra, hogy előrehozzák a parlamenti választásokat. Látja, hogy a haladópárti káderek égnek a vágytól, és egymással versengve követelik, hogy írják ki a voksolást, hogy ezzel újabb négy évre bebetonozhassák a zsíros állásaikat. Merthogy az ellenzék pillanatnyilag olyan harmatgyönge, hogy a légynek se tud ártani, nem hogy elhódítsa tőlük a hatalmat. De ki tudja, hogy így lesz-e ez két év múlva is, ha tovább zuhan az életszínvonal? Már most is az utolsók között kullogunk a keresetek tekintetében.

Jaés meghívják a szakszervezeti vezetőt, Milojkót Amerikába. Az utazás előtt Tómó magához hívatja és kioktatja: nehogy rossz képet fessen az országról Amerikában!

– Ha kérdik, hogy mennyi nálunk az átlagkereset, mondd azt, hogy ezer dollár. Ha kérdik, mennyibe kerül nálunk egy jobb autó, mondd, hogy az is ezer dollár.

Megérkezik Milojkó, a tárgyalások szünetében amerikai kollégája kirándulásra viszi gyönyörű Cadillacján. Milojkó csak sóhajtozik, hogy neki soha se lesz ilyen szép kocsija.

– Mondd, mennyit keresel te otthon? – kérdi az amerikai.

– Ezer dollárt.

– Az szép. Na és mennyibe kerül nálatok egy jobb autó?

– Az is ezer dollár.

– Ha csak ezer dollár, akkor miért nem veszel te is magadnak egyhavi fizetésért egy szép kocsit?

– Majd bolond leszek! Hozzáadok még egy félhavit, és azon már vehetek egy biciklit.

Ámde lassan a koszovóiak is elhagynak bennünket a jólét tekintetében.

– Hallottad, Tegyula, hogy Pristinában tojással dobálják a politikusokat? Vagy nagyon olcsó lehet náluk a tojás, vagy olyan jól keresnek az emberek. Mert én biztos nem áldoznék fel egyetlen tojást egy politikusunkért sem! Kettőből már összeütök nektek egy finom tojásos levest, petrezselyem zöldjével.

– Nem a kisemberek dobálják a tojást Pristinában, Tematild, mert ott se pazarolnák ezt az értékes élelmiszert a politikusokra. Az ellenzéki képviselők vették célba a kormányfőt, így tiltakoznak a brüsszeli megállapodás ellen.

– Éppen azon röhögtem, hogy mekkora tragédia lenne, ha nálunk is meghonosodna az ellenzéki tojásdobálás a szkupstinában! – kuncoga a Zacsek. – Talán még a rendkívüli állapotot is kihirdetnék.

– Nem értem, Zacsek, miért lenne ez tragédia?

– Na hallja, Gyula zomzéd, egy ilyen érzékeny lelkű miniszterelnök, mint amilyen a Vucsics, olyan depresszióba esne, hogy hónapokig nem térne magához. Így is azzal fenyegetőzött a napokban, hogy lemond a kormányfői posztról, ha netán megvonnák tőle a bizalmat a választásokon. Sőt, ebben az esetben a haladópártot se terhelné jelenlétével. Csak az a vicc az egészben, hogy már többször emlegette a lemondást, de soha nem volt olyan szerencsénk, hogy be is váltotta volna a fenyegetését.