A mi családunk is megemlékezett drága halottainkról, akik már békében nyugosznak a temetőben, és fogalmuk sincs, hogy mennyit változott a világ, amióta elmentek. Csak nem éppen jó irányban. Atatával kivittük a krizantémokat, amama pedig madzaggal jól odakötötte a virágot a kereszthez, nehogy a migránsok elvigyék és eladják.
– Honnan szeded ezt a butaságot, Tematild, hogy menekültek járják a temetőt, és lopkodják a virágot? – csodálkoza atata.
– Nem butaság, Tegyula, mert a Klárika szomszédasszony mesélte. Kint járt a napokban a temetőben rendbe tenni a sírokat, és saját szemével látta, hogy két migráns ólálkodik a férje sírja közelében, várják, hogy elmenjen. Kiköpött szírek voltak. Aztán másnap se híre, se hamva nem volt a drága koszorúnak!
– Nevetséges! Biztos vagyok abban, hogy a Klárika barátnőd rémeket látott, dehogy voltak azok szírek! Hanem közönséges csóró hazai csibészek, enyveskezű viszonteladók, akik kihasználják az alkalmat, hogy egy kis mellékkeresethez jussanak. Sajnos, a szegénység erre is ráviszi az embereket.
– Az én anyósom is folyton a menekültekről fantaziál – csatlakoza a témához a Zacsek. – Tegnap azzal jött haza délutáni sétájából, hogy megállította egy szakállas migráns, és száz dinárt kért tőle, mert elfogyott a pénze, és nem tudja megvenni a vonatjegyet Németországba.
– És milyen nyelven kérte a pénzt?
– Szerbül, de éreztem rajta a közel-keleti akcentust – válaszolt az anyós. –Meg az is látszott rajta, hogy hetek óta nem látott fürdőszobát.
– Sajnos, lassan rémálom lesz mindannyiunk számára ez a szűnni nem akaró népvándorlás – bólogata atata. – És az összes érintett országok összevesznek miattuk. A horvátok a szerbekkel meg a magyarokkal, velük meg a szlovénok. A németek az osztrák szomszéddal vitatkoznak, akik korábban a magyarokra aprehendáltak a kerítés miatt. Egyszóval teljes a káosz miattuk az unióban meg azon kívül. És nem nagyon bízok abban, hogy valamit is javulna a helyzet azzal, hogy elkezdik visszatoloncolni Németországból azokat, akik nem kaphatnak menedékjogot. Elsősorban a balkániakat.
– Én nem értem ezeket a németeket – csóválá fejét amama. – Hazaküldik a szorgalmas albánokat, és befogadják az afgánokat meg a szíreket, akikről azt se tudják, hogy fűlik-e a foguk a melóhoz? A sipiknek meg ég a keze alatt a munka. Emlékszem, amikor egyszer fát vágtak nálunk, úgy aprították, hogy öröm volt nézni! Tegyula meg se állhatnál mellettük. Nem értem, mi bajuk van velük az Angéláéknak?
– Nem nációk és szorgalom szerint osztogatják a menekültstátust, Tematild, hanem aszerint, hogy háborús zónából érkeztek-e. A Balkán most már biztonságos, gondolják az uniósok, tehát mindenki maradjon a fenekén, és próbáljon otthon boldogulni. A toloncolásra azért van szükség, hogy megnyugtassák a német lakosságot, mert már kezd nagyon elegük lenni a sok ingyenélő közel-keleti vendégből.
Ali és Mahmud már hat hónapja tartózkodik Németországban, de sehogy se jutnak munkához. Ezért elhatározzák, hogy koldulni fognak. Kiülnek a müncheni Marienplatzra, majd este összevetik a keresetüket.
– Én kiírtam egy táblára, hogy hat gyerekem van, akik éheznek, majd vártam az alamizsnákat. Sajnos, mindössze 20 euró jött össze – panaszkodik Ali este a szálláshelyen.
– Én sokkal szerencsésebb voltam – dicsekszik Mahmud. – Kaptam vagy ezer darab tízeuróst!
– Nem létezik! Hogy csináltad?
– Én is fogtam egy táblát, de azt írtam rá: „Szeretnék hazamenni Szíriába, de hiányzik még 10 euró az útiköltséghez.”
De nemcsak a migránsokkal van baj, hanem a húsokkal is. Amióta az Egészségügyi Világszervezet közzétette tanulmányát a feldolgozott húsok és a szalonna rákkeltő hatásáról, amama bejelentette, hogy gyökeresen átalakítja az étrendünket.
– Ne is tiltakozz, Tegyula, de vége a nagy töpörtyű- és kolbászmajszolásnak! Nem lesz hemendex reggeli meg császárszalonna vacsora. De a svarglit meg a hurkát is elfelejtheted. Ezentúl a töltött káposztát is szójával csinálom, a paprikást meg csiperkegombával, mert óvatosnak kell lennünk. Az is van olyan finom, mint a disznó. Legfeljebb vasárnap kaptok rántott csirkét vagy halászlét, mert arról még nem állapítottak meg semmit a tudósok.
– Nem kell ennyire komolyan venni a WHO-szakemberek jelentését, Tematild – ellenkeze atata. – Ők csupán a feldolgozott húsok túlzott és rendszeres fogyasztásától óvnak, mert ezek tényleg rengeteg káros tartósítót tartalmaznak. Állítólag napi ötven gramm is megbetegítheti az embert.
– Az én anyósom egészsége is biztosan ettől romlott meg – szóla a Zacsek. – Hiába figyelmeztetem, nem tud betelni a füstölt parasztkolbásszal, ami a kedvence. Mondtam is neki: anyuka, magának egy hentes vejkót kellett volna választania, mert az én fizetésemből nemigen futja ilyen drága ínyencségekre. És közben folyton a gyomrára panaszkodik.
– Talán máris a rossz emésztés tünetei ütköznek ki a kedves anyósán? – érdeklőde amama.
– Inkább rajtam ütköznek ki az ő rigolyáinak a tünetei. Annyira felidegesít a siránkozásával, hogy miért is nem költözött a másik lányához, akik falun élnek, hogy csak egy üveg árpalével tudom magam lecsillapítani. Folyton azt hallom, hogy bezzeg, azok két hízót vágnak évente, és biztosan nem sajnálnák tőle a házikolbászt meg a hasonló finom falatokat.
– Miért nem költözik akkor hozzájuk, ha magukkal ennyire elégedetlen?
– Én is ajánlgatom neki, de erre azt mondja, hogy nem lesz bolond krumplit kapálni vén napjaira. Inkább elviseli az én durva modoromat.
Egy feleség nagyon aggódik, mert az anyja súlyos betegen fekszik a kórházban. Míg dolgozik, elküldi a férjét, hogy nézzen utána, mik a fejlemények. Egy óra múlva felhívja:
– Hogy van a mama?
– Anyádat bármelyik pillanatban hazaengedhetik.
– Tényleg? – örvendezik az asszonyka. – Szóval már jobban van, és hazaengedik az intenzív osztályról? Ez meg hogy lehet? Voltál bent nála?
– Nem, nem engedtek be, de a főorvos azt mondta, hogy készüljek fel a legrosszabbra.
PISTIKE, civakodó szomszéd és óvatos ínyenc
