A zősök még mindig a párizsi borzalmakat meg Ahmed vértanúnak és társainak az esetét tárgyalják, akik úgy akartak a muszlim mennyországba jutni, hogy bombáikkal minél több bűnös keresztényt ölnek meg.
– Szegről-végről nekem is ismerősöm ez a bizonyos Ahmed, aki elsőként robbantotta fel magát a párizsi nemzeti stadion előtt – dicsekede a Zacsek.
– Ne mondja, Zacsek zomzéd! – csodálkoza amama. – Nem is tudtam, hogy járt Szíriában, és ott találkozott vele.
– Dehogy jártam Szíriában! Hanem minden este látom őket a híradóban, ahogyan belépésre várakoznak Presevónál, a szerb–macedón határon, ahol az Ahmed is érkezett. Lehet, hogy pont őt hozta be a kamera, amint a kormány emberei készségesen segédkeznek neki a regisztrációnál, nem sokat vacakolva a hamis okmányok ellenőrzésével. Vagy pont ő nyilatkozott a tévéseknek, hogy Szerbia milyen vendégszerető ország, miután jóízűen elfogyasztotta a neki felszolgált szendvicseket. És hogy a legszívesebben itt is maradnának, de nem akarják megsérteni az Angélát, aki személyes meghívót küldött nekik.
– Ne ízléstelenkedjen a vicceivel, Zacsek – inté őt atata. – Nem szabad összemosnunk a háború elől menekülő szerencsétlen embereket a terroristákkal. Sajnos, a körmönfont dzsihadisták kihasználják eme földönfutók tragédiáját, elvegyülnek köztük, és így próbálnak eljutni a gyűlölt nyugati városokba. És az őket ellenőrző beosztottakat sem hibáztathatja, amiért elkerülték figyelmüket Ahmednek és társainak a hamis úti okmányai. Ebben a nagy tumultusban kinek van ideje tüzetesen átnézni a papírokat?
– Nem is őket okolom, Gyula zomzéd, hanem a kormány hozzáállását. Kvázi akkora humanisták, hogy az összes szentek elbújhatnak mellettük, közben csak azt nézik, hogy minél előbb túladjanak a gyanús közel-keleti barátokon, és átzsuppolják őket előbb a magyar, aztán pedig a horvát zöldhatáron. Így utazhatott tovább Ahmed is a hamis útlevelével. Meg azok is, akik minden papír nélkül érkeztek, és egytől egyig azt állították, hogy január elsején születtek. Egy normális hatóság nem enged be az országba olyanokat, akik nyilvánvalóan meg akarják téveszteni a befogadókat.
– Most, utólag már könnyű okoskodni, Zacsek – sóhajta atata. – A szomorú tény az, hogy ezek a vérszomjas martalócok túljártak a naiv európaiak eszén. Néhány tucat elvakult dzsihadista akkora pánikot okozott a kontinensen, hogy az emberek lassan már az utcára se mernek kimenni. Az agymosott ifjú terroristákkal pedig elhitetik, hogy az öngyilkos merénylet után rögtön a mennybe kerülnek, ahol 72 dús keblű szűzlány várja őket.
Jaés meghal a smucig János bácsi, és feljut a mennybe. Szent Péter fogadja a kapuban, majd végigvezeti egy hosszú utcán, ahol rengeteg gyönyörű palota sorakozik. Az utca végén áll egy kis rozoga viskó. Így szól Szent Péter az öreghez:
– Ez itt a te házad, itt fogsz ezután lakni.
– Hogy-hogy nekem csak egy vacak kis kunyhó jut, mikor mindenki olyan szép nagy házban lakik itt? – kérdezi János bácsi.
– Hja, fiacskám, abból az aprópénzből, amit a perselybe szoktál dobni, csak erre futotta.
A Zacsek szerint az anyósa se nagyon számíthat különösebb fényűzésre odaát, mert ő is nagyon smucig, ha valahol adakozni kell. Arra hivatkozik, hogy az állam is szűkmarkú vele szemben, és szégyenszemre mindössze 1,2 százalékkal emeli a nyugdíját. Közben egyre többet kell költenie a rendelőkben és a patikákban. Ezért kénytelen garasoskodni.
– Hja, Zacsek, meg kell értetnie az anyósával, hogy a nyugdíjasoknak is vállalniuk kell a reform terheit a szebb jövő érdekében – szóla atata. – Nem akarja talán, hogy a felelőtlen nyugdíj- és fizetésemelések miatt elbukjanak a kormány ígéretes reformjai?
– Most, amikor ráadásul a Vucsics is ágynak esett – fűzé hozzá amama.
– Honnan szeded, Tematild, hogy beteg a miniszterelnök?
– Ő maga mondta, Tegyula, hogy nem érzi jól magát mostanában. És nagyon is sápadt volt, biztos lázas. Lehet, hogy elkapta az influenza.
– Dehogy a náthaláz kapta el! Az viseli meg lelkileg, hogy a lakosság kilencven százaléka nem támogatja a reformokat. Ő maga vallotta ezt be, és azt mondta, hogy ez nagyon rosszul esik neki. Már az is megfordult a fejében, hogy érdemes-e folytatnia a munkát, vagy át kell engednie a kormányzást valaki másnak.
– Ajaj, ismerem már ezt rafinált dumát! – legyinte a Zacsek. – Már megint választásokkal fenyegetőznek. Biztosan megszimatolták, hogy a párizsi merénylet nyomán hamarosan nagy változások lesznek Európában menekültügyben, lezárhatják a határokat, és akkor a nyakukon maradhat néhány tízezer migráns. Úgy pedig nehéz lesz meggyőzni a szavazókat ezzel a migránsbarát demagógiával. A megrövidített nyugdíjasokról nem is beszélve!
Egy angol, egy német és egy szerbiai nyugdíjas arról beszélgetnek, hogyan telnek a napjaik. Az angol nyugdíjas:
– Én reggel, miután felkeltem, fogok egy üveg whiskyt, elviszem a klubba, és ott töltöm az egész napom.
A német nyugdíjas:
– Én reggel, miután felkeltem, fogok egy üveg sört, kiülök az erkélyre, és ott töltöm az egész napom.
A szerbiai nyugdíjas:
– Én reggel, miután felkeltem, fogok egy üres üveget, belepisilek, elviszem a körzeti rendelőbe, és ott töltöm az egész napom.
